Első hallásra ez minden bizonnyal idegborzoló, de a világ más pontjain komoly hagyománya van a herelárva fogyasztásának. A Nagymágocson élő, 82 éves Dajka József immár 36 éve méhészkedik, s egykori mentorától, tanítójától látta, hogy a méhhere-fiasítás lárva fejlettségi fázisban való fogyasztása nem ördögtől való, sőt.

– Negyven méhcsaládom van, volt száz is, de már sajnos, nem bírok annyival, megöregedtem – hallottuk Dajka Józseftől. – Egykori méhészmentorom, akitől tanultam a szakmát, mondta először (és meg is mutatta, természetesen), hogy ezek a lárvák ehetők. S nemcsak ehetők, mivel pempővel táplálkoznak, egészséges is a fogyasztásuk. Két évvel ezelőtt, 92 évesen halt meg és élete végéig méhészkedett – mégiscsak lehet ebben a lárvaevésben valami... Sanyi bácsi mindig propoliszt rágott és velem is rágatta, pergetéskor pedig kivágta a keretekből a herefiasításokat, kiszedte a lárvákat és úgy, frissen ette őket. Azt mondta: "Jóskám, kóstold meg te is, mert az az egészség!" Attól fogva, amikor volt herefiasítás, mindig ettünk párat. Aztán ez a szokás valahogy megmaradt, s most a feleségem is megkóstolta, de ő már kevés olajban megpirította és kicsit megsózta a lárvákat. Alapból édeskés ízük van, de a pirítás hatására olyan karamellás jelleget kapnak. Reggelire szoktuk eszegetni...

herelárva

Olajon megpirítják, kis só rá és kész is a reggeli – forrás: Facebook/Dajka József

A méhpempő a méhek garatmirigyében termelődő sárgás színű anyag, elsősorban a méhanya tápláléka, de élete első három napján minden méhlárva ezt a táplálékot kapja. A méhpempő fehérjét, zsiradékot, cukrot, vitaminokat, ásványi anyagokat, nyomelemeket, enzimeket tartalmaz. A hagyományos gyógyászatban évszázadok óta használják különböző egészségügyi problémák kezelésére.

Az ajánlott napi adag körülbelül 1 gramm, már ez a mennyiség is pozitív hatással lehet az immunrendszerre és az általános egészségi állapotra. A méhpempő, mint étrendkiegészítő terhes nőknek, sportolóknak, nehéz fizikai munkát végzőknek – és szinte mindenkinek ajánlott lehet.


Kína és Japán vidéki területein régebben kevés volt a hús, így a helyiek alternatív fehérjeforrásként fogyasztották a szójával és cukorral felfőzött méhlárvát. Thaiföldön is fogyasztják ezt a lárvát, a piacokon frissen megvásárolható. A lárvák fehérjében gazdagok, alacsony zsírtartalmúak, semmilyen mesterséges anyagot nem tartalmaznak.

Egy Steyr környéki osztrák méhész pedig „méhkaviárt" készít a herelárvákból: megfőzi őket, sóval, olajjal kikeveri, majd kis üvegekben értékesíti.

herelárva

Amúgy főleg nyers állapotában szokás enni – forrás: Facebook/Dajka István

Dr. Borda István nyugalmazott háziorvos érdeklődésünkre elmondta: úgy véli, a lárvák fogyasztása miatt nem valószínű, hogy bárkinek egészségi gondjai támadhatnak, főleg, ha hőhatás is éri az állatokat. Maximum az okozhat problémát (és az is csak nyersen történő fogyasztás során), ha valaki a méhektől származó termékekre allergiás.