Ha itt a tavasz, örömmel nézzük meg minden nap a növényeinket, fáinkat, és várjuk, hogy mivel lepnek meg minket. Az idei első virágok, az első levelek, majd az első termés igazán kedvesek a szívünknek, azonban van olyan, aminek egyáltalán nem tudunk örülni.
Ilyen, amikor a fán megjelennek a „vattacsomók". Ez ugyanis nagy bajt jelez, a kártevő pedig, amelyik okozta, ellenálló, jól alkalmazkodik, és nagyon szapora. Almán kívül körtén, birsalmán vagy madárbirsen, berkenyén, galagonyán is megtalálhatjuk. A vértetű ellen azonban lehet és kell is védekezni.
Ismerd meg a vértetűt
A vértetű az almafa egyik legnehezebben elpusztítható kártevője. Sajnos az enyhe tél nagyon is kedvez neki, hiszen a hideg időszakot az almafa koronájában vészelik át, a nőstény egyedek testében kialakuló, áttelelő tojás alakjában. Az ősz vége felé a vértetű lárvái lehúzódnak a talaj felszíne alá, ott telelnek át, majd költöznek át tavasszal az almafa koronájába. De nem csak a telet, a nagy meleget is könnyedén átvészelik, azonban a nyári hőség idején a telepek növekedése megáll, sok esetben méretük, és a vértetű tömege is csökken.
A vértetű megjelenését jelzik a "vattacsomók". Fotó: Agroinform
Mivel a vértetű kedveli a magas páratartalmat, a sűrű koronában jól érzi magát. A vértetű telepek gyakoriak a vízhajtásokon, illetve a korábbi metszések körül kialakuló kalluszon. Éppen ezért is fontos, hogy ne feledkezzünk meg az almafa metszéséről, hiszen a levegő és a fény által jól átjárható koronát kevésbé kedvelik a kártevők.
A vértetű szívogatása nyomán sejtburjánzás indul el, ami göcsörtös, daganatos formák megjelenését eredményezi, amelyek jól láthatók télen és a metszés időszakában is. Sajnos ezek a daganatok a végén felrepednek, rákosodnak és elhaláshoz vezetnek.
A kártevő Észak-Amerikából jött át Európába a XVIII. században, de Magyarországon csak 1885 óta ismert. Mivel gyorsan szaporodó és terjedő fajról van szó, már az 1900-as évek elején rendszeres és súlyos károkat okozott. Azonban a vértetűfürkész betelepítésével sikerült visszaszorítani egészen a második világháborút követő évekig. Ekkor kezdődött a klórozott szénhidrogének növényvédelmi célú használata, de ezek a készítmények a parazitoidokat nagyobb sikerrel pusztították, mint a kártevőt, így a vértetűnépesség ismét emelkedésnek indult.
A napjainkban használatos szelektív rovarölő hatóanyagok (és ezek formulázott termékei) ismét ellentmondásos eredményt produkáltak. Egyik várakozás szerint a szelektivitás támogatja a vértetűfürkész felszaporodását, az pedig féken tartja a kártevőt. A másik vélekedés szerint a szelektivitás a vértetűnek kedvez, vagyis nem elég hatékonyak a készítmények ellene. Gyakorlati megfigyelések szerint a vértetű továbbra egyre inkább sűrűsödő gond.
A vértetű megjelenése
A vértetű hátát 3-5 mm hosszú, fehér viaszszálak tömege fedi be, ezért néz ki úgy, mintha egy vattacsomó lenne az almafán. A viaszszálak lepergetik a folyadékokat a kártevőről, ezért is olyan ellenálló. Az ivaros szaporodás hazánkban nem működik, de a nőstények szűznemzése nagy számban biztosítja a népességgyarapodást. A tavaszi felszaporodást biztosítja a szűznemzéssel világra hozott 130-180 lárva, egy-egy áttelelt nőstény esetében.
Így védekezz a vértetű ellen
1. A fa gyökérnyaki részén és a gyökereken telelő tömeg minden tavasszal újraindítja a fertőzést, ami nagyon gyorsan következik be. A vértetűfürkész nélkül pedig a jelenlegi engedélyezett növényvédőszer-paletta használatával sem tudjuk megoldani a kártevő visszaszorítását. A vegyszeres védekezések tervezésénél tehát figyeljünk a vértetűfürkész kímélésére.
A vérftetű ellen lehet és kell is védekezni. Fotó: Agroinform
A vértetűfürkész egygazdás parazitoid, vagyis szorosan kötődik gazdaállatához, életmódját is követi. Ez azt jelenti, hogy ameddig a kártevő szaporodik, a fürkész is azt teszi. Amikor a kártevő telelőre vonul, akkor a fürkész is követi, pontosabban tojásait a telelőre vonuló kártevő egyedeibe rakja, és a fürkész lárvaalakban ott telel. A vértetűvel együtt lejut a fák gyökérnyaki részéhez vagy a gyökerekhez. Tavasszal a fürkészcsapat egy része ott marad, a gyökereken károsító vértetveket parazitálja.
2. Fontos, hogy a telepítés tervezése során a fajtaválasztás közben figyeljünk a vértetű-fogékonyságra is. A fogékony fajták például a Jonathan, a Golden delicious, a Starking és a Húsvéti rozmaring.
3. A koronaforma és a kialakítás során törekedjünk a szellős korona kialakítására.
4. A tápanyagellátás során kerüljük a zöld tömeg burjánzását kiváltó indokolatlan N-túlsúlyt.
5. A metszés útján és a fák terhelésével csökkentsük a vízhajtások kialakulását.
6. A metszés során zárjuk és kezeljük a vágási sebeket.
7. Metszés közben vagy azt követően ne feledkezzünk meg a törzs- és ágápolásról.
8. A vegyszeres védekezést kezdjük a lemosó permetezéssel. Itt nemcsak a koronát kell alaposan bevonni, hanem érdemes a fák gyökérnyakát is kibontani, és oda is nagy adagban juttatni a permetléből.
9. Az engedélyezett növényvédő szerek listáján található több termék is káliszappan hatóanyaggal rendelkezik. Ilyen termékkel, bő mennyiségben adott oldattal, célzott kezeléssel a kártevőt védő viaszbevonatot megszüntethetjük, és a vértetű kiszárad. Tehát gyérítésre valóban használható, de a másik használati mód a főpermetezés előkészítése ezzel, és amikor a kártevő már „védtelen", akkor a fő készítménnyel kell permetezni. Ezzel elősegítjük a kontakt hatást, és így a felszívódó hatással együtt hatásos lesz a kezelésünk.
10. Az őszi és tavaszi olajos lemosó permetezés szintén sokat segít a vértetű elleni védekezésben.
A véretű elleni küzdelem tehát nem egyszerű, de nem szabad feladni, és meg kell védeni a fáinkat.
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
