A káposztaféléket Magyarországon 2-3000 hektáron termesztik (ebbe beleértendő a hajtatás is), aminek a karfiol – a brokkolival együtt – megközelítőleg 10-12%-át teszi ki. A megtermelt nyers áru mennyisége többéves átlagban ~60 ezer tonna, amiből az említett két növény hozzávetőlegesen 20%-kal részesedik.
Jelentőségük ilyen tekintetben messze elmarad a paprikától, a paradicsomtól, de még az egyre kisebb felületre zsugorodó görögdinnyétől is, ugyanakkor vannak termőtájak, termesztőkörzetek, ahol ipari, de tárolási célra is több gazdaságban termesztik. Jövedelmezőségük nagyon változó, számos betegségük és kártevőjük megnehezíti a termesztésüket, ami nagy szakértelmet kíván. A fertőző betegségek mellett a karfiol és a brokkoli esetében egyre gyakoribbak az úgynevezett élettani (fiziológiai) betegségek, ami miatt több gazda is felhagyott termesztésükkel.
A káposztafélék, hasonlítva a kabakosokhoz vagy a burgonyafélékhez, nem mondhatók a környezettel szemben kifejezetten igényes növényeknek, azonban ilyen tekintetben kivételnek számít a brokkoli, de még inkább a karfiol, sok esetben a speciális igényükkel vannak összefüggésben az évről évre jelentkező élettani betegségeik.
A káposztafélék nem mondhatók a környezettel szemben kifejezetten igényes növényeknek – fotó: Shutterstock
Klimatikus tényezőkre visszavezethető fejlődési rendellenességek
A rendszeresen jelentkező augusztusi hőség és légköri aszály kedvezőtlenül hat a meleget nehezen elviselő fejes és kelkáposztára, karalábéra, de még az említetteknél valamivel több meleget igénylő karfiolra is.
A családhoz tartozó fajokra kifejlett korban (ősszel) a 13-16 0C mondható optimálisnak, ebből adódóan több élettani eredetű (nem fertőző) betegséget a nagy meleg, a pára- és a csapadékhiány okoz. Ezzel hozható összefüggésbe az utóbbi években a karfiolnál tapasztalt rózsaképzés elhúzódása, esetenként elmaradása. Azáltal, hogy éjjel sem csökken a hőmérséklet tartósan 18-20 0C alá, nem indul meg a jarovizáció, azaz a rózsaképzés.
A brokkoli és a karfiol élettani betegségei a speciális igényeik miatt jelentkeznek évről évre – fotó: Shutterstock
Mi a megoldás? – vetődik fel a kérdés. Hogy lehet szabadföldi körülmények között a hőmérsékletet legalább az éjszakai órákra csökkenteni?
Szabadföldi termesztésben a hőmérsékletet még mikroklímaszinten is nagyon nehéz, majdhogynem lehetetlen szabályozni. A javasolt különféle megoldások legfeljebb egy-két fokos hőmérséklet-csökkentést tesznek lehetővé. Ilyen a termőterület, azaz a talaj hideg vízzel történő hűtése. Éjszakai órákban nagyadagú öntözéssel (30-40 mm) mérsékelhető a meleg, és ha ezt a kései (hosszú tenyészidejű) fajtáknál augusztus közepén elkezdjük, megindulhat a generatív szakasz, azaz a rózsák, a gazdasági értelemben vett termések szövetei differenciálódása.
Az intenzív napsütés ellen, ami a rózsák barnulását okozhatja, a nemesítők megtalálták a megoldást, és az újabb hibrideknél alkalmazzák is. Ezeknél a fajtáknál a belső levelek a termés fölé tekerednek, és ezzel a genetikai képességgel megkímélik a kertészeket az árnyékolással járó fáradságos és jelentős kézi munkától. Néhány régi fajtánál ez a tulajdonság hiányzik, ott továbbra is a levelek összekötözése vagy a termések fölé történő törése marad a barnulás elleni egyetlen megoldás.
Vízzel és páratartalommal kapcsolatos élettani zavarok
Szárazság ellen a növények „ösztönösen" védekeznek, és hogy csökkentsék a párolgást, lezárják (összehúzzák) a leveleken a légzőnyílásokat. A párolgás hiánya következtében nincs vagy minimális a transzspiráció, amiből adódóan nincs tápanyagfelvétel, annak ellenére sem, hogy a talaj elegendő tápanyagot tartalmaz. Ennek következményeként megjelenhetnek a különféle hiánytünet-betegségek, mindenekelőtt a levélsárgulás (többnyire a külső, idősebb leveleken).
Némi gyakorlattal rendelkező karfioltermesztő könnyen felismeri a nitrogén vagy a kálium hiányának tüneteit, esetleg fejtrágyázni kezd a már egyébként is bőséges tápanyagtartalmú talajon. A talaj tápanyagtartalmának ilyenformán történő indokolatlan növelése a sótartalom (EC) növekedését eredményezi, ami tovább nehezíti a transzspirációt. Megoldás a rendszeres vízpótló öntözések (20-25 mm) mellett a gyakori (napi-kétnapi) 1-2 mm-es párásító öntözés, ami más oldalról fokozott növényvédelmet igényel (pl. peronoszpóraveszély!). A pára hiánya rontja a minőséget is.
A karfiol szőrösödése vagy hajasodása az erős vegetatív növekedés egyik következménye. (De lehet mikrotápelem-hiány eredetű is!) Bőséges vízellátás mellett nagy melegben jelentkezik, amikor sok nitrát-nitrogén műtrágyát használnak. Ilyenkor a karfiol termésén – rózsáján – apró levelek jelennek meg, a szélén sűrűbben, középtájon ritkábban. Ezek növekedése lényegesen gyorsabb, mint a rózsáé, ennek következtében egyre nagyobbak lesznek a levelek, a virágrügyeket túlnövik, a karfiol „kiszőrösödik", azaz hajasodik, amire egyes hibridek különösen hajlamosak.
