Fajtaválasztás szabadföldi étkezési paprikatermesztéshez

A paprika termesztése az utóbbi időben évi 3,4%-os folyamatos fejlődést mutat a világon. Kína kiugróan a legnagyobb termesztője, és a növekedés duplája a világátlagnak. Törökország is egymaga közel akkora mennyiséget termel, mint az EU, ahol a szintentartás a jellemző. Az Eu össztermelése 2 millió tonna körüli (Spanyolország kb. 1 m. t. Olaszország, 350 e. t., Hollandia 310 e. t.). Nálunk éppen fordított a tendencia, évi 2-3-%-os a csökkenés, 2003-ban 226 e.t. volt a termés. Szabadföldön a paprika közel azonos felületen terem a hajtatottal 2003-tól és ez csak kb. egy negyede az évente megtermelt mennyiségnek. Az évtizedek alatt bekövetkezett szerkezetváltozás átalakította a fajtaszortimentet is. Korábbi években jellemző volt a nagy felületen, ipari célra termesztett paprika típusok használata szabadföldön, mint almapaprika, paradicsom alakú zöld fajták, fehérözön típusok. Az éves kb. 3000 hektár termőfelületből becslések szerint 6-700 ha az ún. cecei típus.

Napjainkban kb. hatvan TV vagy cecei típusú paprikafajta forgalmazható a vetőmag piacon.

Növekedési típus

Az utóbbi években az intenzív, fóliatakarásos, csepegtető öntözéssel ellátott termesztési mód terjedésével előtérbe kerültek az erős ágrendszerrel bíró, folytonos növekedésű fajták. Jellemzőjük, hogy kezdeti gyökérfejlődésük erőteljes, ízközük hosszabb de erős az ágrendszerük. Ennek köszönhetően az intenzív technológia mellett sem dőlnek meg.

Terméskötődés

Az 1980-as években a szabadföldi termesztésben az ún. csokros vagy determinált fajták voltak túlsúlyban. Napjainkban a folytonnövő fajták között is találkozhatunk hasonló koraiságot, de sokkal kiegyenlítettebb bogyóminőséget (újabban toktermést) produkáló hibridekkel. A termés folyamatosan szedhető, a magasabb ízközökben is megfelelő minőségben.

A termések helyzete lehet felálló vagy csüngő. Eddigi megfigyelések azt támasztják alá, hogy a felálló bogyó fehérpaprikában korábbi éréssel párosul, azonban általában a növény lombja a szedésekkor törékenyebb. A bogyók ebben az esetben jobban kitettek a napégésnek.

A csüngő fajták bogyói általában védettebbek.

Bogyóminőség

A szabadföldön a bogyók mikrosérüléseket szenvedhetnek, felületi, apró parásodások jelenhetnek meg, ezért fontos a minél védettebb környezet.

A forró nyári napokon a bogyók kalcium ellátása szenvedhet csorbát, a gyökér nem tud elegendő kalciumot juttatni a fejlődő termésbe és megjelenik a jellegzetes „csúcsrothadás”. Tapasztalatok igazolják, hogy a fajták között jelentős különbség mutatható ki a „kalcium-foltosság” kialakulásában.

Szabadföldön a jellegzetes fehér szín különböző technológiai hatásokra, nitrogén dúsabb tápoldatozás, hűvösebb időjárás, zöldes-sárgássá válik. A fajták között jelentős eltérések lehetnek a fehér szín stabilitásában. A hűvös reggelek beköszöntével lila elszíneződések az arra fogékonyabb fajták termésein jelenhetnek meg rontva a minőséget.

A bogyók minőségét leginkább a különböző vírusos betegségek befolyásolhatják. Az uborka mozaik vírus (CMV) és burgonya Y vírus (PVY) komplex fertőzésekor a bogyók deformálódnak, felületük érdes és parás lesz. A xantomónászos levélfoltosság kifejlődése pedig a bogyók felületén és kocsányán parás dudorok megjelenésével jár.

A meleg, forró nyarak lehetővé teszik a tripszek fokozott elszaporodását a szabadföldi állományokban is. Szívogatásuk nyomán parás felületeket találunk elsősorban a csészelevél körül. Mivel a tripszek (kaliforniai virágtripsz- Frankliniella occidentalis és dohánytripsz-Trips tabaci ) vírusvektorok is fennáll a veszélye a paradicsom bronzfoltosság vírus (TSWV) terjedésének szabadföldön. A TSWV fertőzés súlyosan károsítja a növényt, a leveleken nekrotikus gyűrűk jelennek meg, a hajtáscsúcsok legtöbbször elhalnak és a termések a koncentrikus kör alakú elváltozások, elszíneződések miatt értéktelenekké válnak.

Bogyóalak

A cecei típusú paprika alakkörébe hegyesedő, háromszögletű hosszmetszetet adó fajták tartoznak. A bogyó vége azonban lehet kevésbé keskenyedő, kissé lekerekített is. Ebben az esetben a bogyó átlagtömege általában nagyobb és a termésfal vastagabb. Ma már egészen nagy, 120-160g-os bogyóméretű fajtákat is termeszthetünk.

Az egészen lekerekített bogyó ún. delta vagy soroksári típus általában rövidebb, zömökebb és átmenetet jelent a blocky típus között. A fehérből pirosba vagy sárgába érő blocky paprikák nálunk inkább a hajtatásban, nyári-őszi termesztésben terjedtek el.

Pulton-tarthatóság (post-harvest)

A szabadföldről betakarított paprika pulton tarthatósága általában elmarad a fedett termesztő berendezésben szedett áruétól. Ennek fő oka kitettség (szennyezettségnek, időjárás negatív hatásainak; szélverés, erős nap vagy fokozottan párás mikroklíma). A másodlagos, szaprofita gombák, baktériumok a mikrosérüléseken keresztül megtámadhatják a bogyókat, ezzel felszíni penészesedést, húslágyulást okozva.

A fajták között igen jelentős különbségeket tapasztalhatunk pultállóságban. A tömörebb konzisztenciájú hús, a kicsit vastagabb terméshéj kedvez a minőség megtartásának, ugyanakkor a túl vastag viaszréteg a héj felületén rontja a paprika emészthetőségét.

A cecei fajtakör különlegessége a fehéren fényes terméshéj, rugalmas de kemény bogyóhús. A fehérpaprika speciális problémája, hogy a betekarításkori érettség nem jelent biológiai érettséget is. Vizsgálatok igazolták, hogy a legtöbb fajta a szedést követő 7. naptól rohamos színeződést mutat szobahőmérsékleten tárolva. Fajtaválasztáskor fontos szempont kell, az utóérés üteme, hiszen a gyorsan pirosodó fajták nemcsak a tároláskor, de a szedési forduló kialakításakor is gondot okozhatnak.

Ellenállóság

A kórokozókkal, kártevőkkel szembeni ellenállóságot mértéke szerint magas vagy mérsékelt ellenállóságnak nevezik és HR valamint IR rövidítéssel jelölik. A vetőmag cégek katalógusai általában feltüntetik a fajta ellenállóságának mértékét az adott rezisztencia jel mellett.

Értékesítési szempontok

Minden fajtakiválasztásnál elsődleges szempont a piaci értékesítés igénye. A szántóföldi fehérpaprika termesztésénél tudnunk kell, hogy elsődlegesen friss fogyasztásra vagy feldolgozásra szánjuk-e a termést. Ma már sok kereskedő, konzervüzem vagy termelői szövetség (TÉSZ) meghatározza azt a néhány fajtát, amellyel szívesen dolgozik és megfelelő minőségű árut tud piacra vinni. Ha a termelő alkalmazkodik a feltételekhez sokszor alacsonyabb áron juthat a palántához, mert a nagy tételben nevelt fajták vetőmag-forgalmazói kedvezményekhez juttatják a palántanevelőt.

A cecei típusú paprikával 10-15 évvel ezelőtt kizárólag csak hazai nemesítésben és termesztésben találkozhattunk. Ma már a fajtakínálat megsokszorzódott, a hazai vetőmagcégek mellett multinacionális nagy vállalatok is kínálnak fajtasort ebben a típusban. Az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet (OMMI) kiadványaiból vagy honlapjáról (www.ommi.hu ) tájékozódhatunk a forgalombahozható fajták jegyzékéről, valamint a Leíró fajtajegyzékből a fajták morfológiai tulajdonságairól. A vetőmag nemesítő és forgalmazó cégek rendszeresen bemutatókon , kiadványokon népszerűsítik saját fajtáikat.