Előnye a legtöbb vöröshagymafajtával szemben, hogy a beteg vagy az érzékenyebb gyomrúak is bátran ehetik, nyersen történő fogyasztását követően a markáns illata, zavaró szaga is hamarabb megszűnik. A világ legegészségesebb növényei között tartják számon, ami alacsony kalóriaértéke (~32 kcal), továbbá magas vitamin- és ásványianyag-tartalma mellett minden bizonnyal a kaempferol (polifenol vegyület) tartalmának is köszönhető, amely bizonyítottan egyes rákos megbetegedések ellen is hatékony védelmet nyújt.
Míg nálunk kis túlzással különleges zöldségfajnak számít, Európa más országaiban, főleg délen és nyugaton nagyon népszerű, fogyasztása több helyen megközelíti a vöröshagyma mennyiségét. A világon ~2-2,5 millió tonna nagyságrendben állítják elő, legtöbbet a délkelet-ázsiai országok termelnek (Indonézia, Kína), illetve Törökország. Európában Belgiumot, Franciaországot, Olaszországot és Spanyolországot ugyan lényegesen kisebb volumennel, de mint exportáló, Bulgária követi. Pontos adatok hiányában a hazai termelést csak becsülni lehet, ami valamivel több mint ezer tonna.
A póréhagyma (Allium porrum) botanikailag évelő növénynek számít. Géncentrumának (őshazájának) Közép-Ázsiát tartják, de további, másodlagos géncentrumok is kialakultak Nyugat-Ázsiában (Törökország) és Európa mediterrán partvidékén, ahol vadon is előfordul.
Fogyasztásra kerülő részét, az etiolált levélalapot (1. kép) az első évben fejleszti ki (amit a gyakorlatban helytelenül szárnak is neveznek), második évben virágzik, a 100-120 cm hosszú, tömör magszáron neveli meg a 3-4 g ezermagtömegű fekete magjait, amelyek csírázóképességüket 2-4 évig képesek megfelelő tárolási körülmények között megtartani.
A póréhagyma értéke a vastag, hosszú, etiolált levélalap (szár) – fotó: Dr. Terbe István
Környezeti igénye
A hidegtűrő zöldségfélék csoportjához tartozik, amelyek számára a 19 0C körüli hőmérséklet mondható optimumnak. A fajták között ilyen tekintetben nagy különbség van, a nyári fajták 20 0C-on fejlődnek a legjobban, és már néhány fokos fagy hatására elpusztulnak, míg az úgynevezett téli típusok akár a -10, -15 0C-t is átvészelik, igazi fagytűrőknek tekinthetők. A magvak csírázásához magasabb hőmérsékletre van szükség, mint a vöröshagyma esetében, csak 10-11 0C-on indul meg. 4-8 hétig tartó, 4-6 0C hőmérsékleten vernalizálódik, azaz megindul a magszárképzése.
Hosszúnappalos növény, sok fényt igényel, árnyékban és félárnyékban nem termeszthető.
A póréhagyma víz- és tápanyagigénye nagyobb, mint a többi hagymaféléé, nálunk csak rendszeres öntözés mellett termeszthető.
Optimális talajkémhatás – mint általában a többi zöldségféle esetében is – a közel semleges, 6,5-7 pH, a talaj mésztartalmának 1-5% között kell lennie. 1 tonna termés kifejlesztéséhez megközelítőleg 3,2 kg nitrogént (N); 0,9 kg foszfort (P2O5) és 3,8 kg káliumot (K2O) igényel, de a téli (áttelelő) póré káliumigénye a nyárihoz képest a termesztési tapasztalatok szerint 20-25%-kal magasabb.
Termesztett fajtatípusok és fajták
A póréfajtákat hidegtűrésük és tenyészidejük alapján három-négy csoportba szokás sorolni: korai vagy nyári fajták, ősziek, téliek (őszi-téliek) és áttelelők. Jelentős különbség van még a növény magasságában, a fehér hagymahosszban és a lombozat színárnyalatában.
Termesztése
A póréhagyma szaporítható magvetéssel és palántáról is, az utóbbi időben a jobb területkihasználás, a drága hibrid vetőmag és a biztosabb kelés (eredés) miatt terjed a palántáról történő termesztése.
A nyári fajták rövid tenyészidejűek, helyre is vethetők, és palántáról is szaporíthatók, az utóbbi esetben 80-90 nap alatt kifejlődnek. Alakjukra jellemző, hogy erősen megnyúltak, vékonyak, ebből adódóan görbülésre hajlamosabbak. Szedésük júliusban-augusztusban esedékes.
A helyrevetés ideje március vége, április eleje, amikor 40-50 cm-es sortávolságra, 4-5 cm-es tőtávolságra (folyóméterenként 20-25 db mag), és 1,5-2 cm mélyre vetjük. Vetőmagszükséglet 2,5-3 kg hektáronként (25-30 g/100 m2). A vetést követően 14-18 nap után kezd csírázni. Az első lomblevelek megjelenésekor egyeljük (ritkítjuk) 10-15 cm-es tőtávolságra.
Palántanevelés esetén négyzetméterenként 1,0-1,5 gramm magot vetünk, amiből ~ 500 db kiültethető növény fejlődik. Nyári termesztéshez a magvetés január végén, február elején esedékes fűthető termesztőberendezésben. A palánták kiültetésére április végén, május elején kerül sor.
Az őszi fajták tenyészideje hosszabb (90-105 nap), a száruk valamivel nagyobb és vastagabb, mint a koraiaké, de fajták között ilyen tekintetben jelentős különbség van. Helyrevetése április végén esedékes. Palántaneveléshez a magot márciusban kell vetni, amire a fűtés nélküli fóliák is alkalmasak, a kiültetés májusban történik. Valamivel nagyobb tenyészterületre (15-20 cm tőtávolság) ültetjük, illetve egyeljük. Betakarításuk szeptember végén-októberben esedékes.
Az őszi-téli fajták tenyészideje 110-120 nap, már bizonyos télállósággal is kell rendelkezniük, mivel csak november-decemberben kerülnek felszedésre. Száruk hosszú, vastag, tömör, ennek megfelelően nagyobb tőtávolságra, 20-25 cm-re ültethetők (illetve egyelhetők).
A téli-áttelelő fajták tenyészideje 135-150 nap. Jellemző rájuk a vastag szár és a sötét, kékeszöld levél szín. Friss fogyasztásra a legkeresettebbek, mivel télen, január-április között értékesíthetők. Az őszi-téli és az áttelelő fajták szaporítása többnyire palántáról történik, amihez a magot áprilisban, illetve május elején vetik szabadágyakba. Kiültetésük május folyamán, június elején esedékes.
A kiültetett palánták 3-4 nap alatt begyökeresednek, és ezt követően indul meg a lombnövekedés. Ettől kezdve fokozott figyelmet kell fordítani a folyamatos vízellátásukra, ami 30 mm-es vízadaggal számolva minimálisan 4-6 alkalom.
A póré annál értékesebb, minél hosszabb a fénytől elzártan fejlődő levélalap (szár). Ennek érdekében mélyre, egyesek 10-15 cm-es barázdába ültetik, és folyamatosan (3-4 alkalommal) földet húznak a tövéhez, azaz 25 cm magasan feltöltögetik.
A nyári póré értékesítése már 2 cm átmérő elérésekor megkezdhető, de az áttelelő típusok esetében illik a 4-6 cm-t megvárni. A növények kézzel történő felhúzásával sérülhet a termés, beszakad, eltörik, ezért szedéskor ásóval lazítsuk meg a földet, esetleg emeljük ki a növényt. Az azonnali értékesítésre kerülő póréhagymát gondosan meg kell mosni, a sérült és száraz leveleket el kell távolítani, a lombozatot vissza kell vágni, és a gyökerektől meg kell tisztítani (2. kép).
Póréhagyma előkészítése értékesítésre – fotó: Dr. Terbe István
A téli póré jól tárolható. A tárolásra szánt termést mosás, tisztítás, lomb- és gyökérvisszavágás nélkül kell pincében kb. 0 oC hőmérsékleten, 95% relatív páratartalom mellett betárolni, ilyen körülmények között 2-3 hónapig eltartható.
