A Contivo™ szakmai programban a talajművelés az alkalmazkodó és klímakár csökkentő művelési módokra alapozódik.

A talajművelést a Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar Földműveléstani Tanszékén több évtizede ilyen szellemben oktatjuk. Vélhetően ezért is esett ránk a Syngenta Kft. választása. Az oktatásban és kutatásban a talajminőség javítás és kímélés a kezdetektől feladatunk, a talajok klíma érzékenységének felismerése, és a klímakár csökkentés másfél évtizede lett kiemelt témánk. Azt kutatjuk, amelynek tudományos jelentősége van, és amellyel a művelési gyakorlat előrehaladását segítjük. A hátteret pedig számos rövid- és hosszabb idejű művelési kísérletek, és országhatárokon át nyúló szántóföldi vizsgálatok eredményei adják.

A talajállapot vizsgálatok eredményei arra utalnak, hogy a szántóterület felén (2,1-2,2 millió hektáron) folytatnak szervesanyag- és talajkímélő művelést (csapadékos idényben 10%-kal kisebb területen). A gazdálkodók egyre felkészültebbek, és okszerűen, talaj, és klímához választanak gépeket. Eredményeik példaértékűek, nő talajaik szervesanyag tartalma, csökken a művelések energiaigénye, az aszállyal, belvízkárral összefüggő termés veszteség. A talajminőség javulás kitartó, okszerű gondozással érhető el, ám így a termésingadozás is megbízhatóan csökken.

A szántóterület 25-30%-án változó – időnként kímélő, máskor rontó – a talajművelés. Ennek okát a folyamatos tanulás, és tapasztalás helyett a gyakran ad hoc – klímához nem igazodó – döntésekben látjuk. A gépeik között vannak a talajhoz, és a megváltozott klímához alkalmasak, de alkalmatlanok is. Emiatt a művelés minősége is változó, és a műveléshatás gyakran elmarad a remélttől. Az ún. jobb években jobb, a szélsőséges években gyengébbek a terméseik. Bajok vannak olykor a növényi sorrend szabályok betartásával is.

E gazdálkodók minőséggel szembeni igényeit fel lehet kelteni, és ők, a valós, jó példák, majd saját tartósabb sikereik nyomán felzárkózhatnak a példaadókhoz.

Rajtuk a Contivo™ program teljesítése nagyon jó esélyekkel segíthet.

A maradék szántóterületen kevéssé figyelnek a talajminőség javítására, a klímakárok enyhítéséért az előrelátás hiánya – esetenként a tőkehiány – miatt nem sokat tesznek. Bíznak abban, hogy a jó időjárás helyrehozza a talajjal szemben elkövetett mulasztásaikat. A szalmát, szárat ugyancsak a talajra figyelés mellőzése okán adják el, ám más szervestrágyát sem használnak. Az ő talajaikon látjuk a legsúlyosabb károkat egy-egy szélsőséges klíma periódusban. Bízunk abban, hogy az oktatás, és a tábláikhoz közeli jó példák javítanak majd a talajhoz való hozzáállásukon.

Az alkalmazkodó művelésre áttérés első feladata a talajminőség javítás iránti igény felkeltése, és ezzel párhuzamosan a talajok klímakitettségnek mérséklése. A javítást elősegítendő ismerni kell a talajok klíma szélsőségekkel szembeni érzékenységét fokozó tényezőket. Ezek a következők:

  1. Szervesanyag hiány
    Oka a sok-sok évi szervesanyag-vesztő művelés, a szervesanyag juttatás hiánya, de ide tartozik a tarlómaradványok zúzás-minőségének lebecsülése is.
    A talaj e mulasztásra gyors visszaülepedéssel, erőteljes tömörödéssel, rögösödéssel, a műveleteket kísérő elporosodással felel. Tudni kell, a por a talajba mosódva fokozza a tömörödés mértékét és vastagságát, majd művelés energiaigényét. 
A szervesanyagban szegényedő talaj nedvesség-visszatartása gyenge, aszály-hajlama nagyobb, csapadékos idényben hamar eliszapolódik, kiszáradva pedig erősen kérgesedik.
  2. Nedvesség pazarló a gazdálkodás, ha aratástól vetésig vízvesztő a művelés, és más termesztési beavatkozások fokozzák a talaj kiszáradását. Nagy hiba a talajban maradt nedvesség elvesztegetése a betakarítás után, a klímához alkalmatlan tarlógazdálkodás (pl. esőnek, hőnek kitett talajfelszín hagyása, a gyom- és árvakelés vízfogyasztásának számításon kívül hagyása), az elmunkálás elmulasztása nyáron, és kora ősszel, a rosszul időzített magágykészítés bármikor. A talaj a vízpazarlásra nagyobb művelési energiaigénnyel, erős rögképzéssel, és több elmunkálás menet-kényszerrel válaszol. A vízvesztés miatt őszig elhúzódik a gyom- és árvakelés, rögös, üreges marad a repce, és az őszi kalászosok magágya. Száraz telet követően a vízhiány súlyosabbá válik, ezzel együtt az aszály-kár veszteség is.
  3. A normális nedvességforgalmat gátló hibák a talajban
    A tömörödés oka a művelések – talajállapot vizsgálat nélküli – rossz időzítése, a talaj adott nedvességéhez alkalmatlan eszköz használata, a talaj kíméléséhez alkalmatlan mód és mélység alkalmazása. A felszínen pangó – nem természeti eredetű! – víz utal e hibára, ugyanígy a gyökér deformáció, a növények nem várt, súlyosabb aszály érzékenysége, és a talajt, növényt sújtó erőteljes hő-stressz is. A tömör talajban hiányos a szervesanyag feltáródás, a tömör rétegek feltörésekor a rögösödés miatt elkerülhetetlen a szervesanyag veszteség.
  4. Klímához nem alkalmazkodó művelési gyakorlat
    A talaj nem ismerése mulasztás, amelyet a kár-fokozó tarlógazdálkodás, a rossz szalma- és szárzúzás, az elmunkálatlan, szalonnákban vagy hantokban hagyott nyári szántás tovább súlyosbít. A szalonnása őszi szántások előbb az eketalp-gyúrás, később a nagy felület vízvesztése, és elporosodása miatt klímakár fokozóak. Több évig visszaköszönő hiba a kisebb előnyök miatt a talajhoz, klímához alkalmatlan eszközök beszerzése is.


A Contivo™ szakmai program eredményes megvalósítása a talajaikra – reményeink szerint – mind igényesebbé váló gazdálkodókkal együtt sikerülhet. A programhoz csatlakozó gazdálkodók figyelmébe ajánljuk az alábbiakat:

  1. Folyamatos, kritikus, és önkritikus talajállapot ismeret.
  2. Pontosság a művelési, vetési tervekben, és a megvalósításban.
  3. Folyamatos információ csere, tanácskérés, kísérletezés.
  4. Tilos a művelés arra alkalmatlan – túl száraz vagy túl nedves – talajon.
  5. Szervesanyag kímélő művelés alkalmazása, és szervesanyag juttatás. Ha nincs lehetőség istállótrágyázásra, tilos a tarlómaradványok eltávolítása.
  6. Zöldtrágyázás, valamint e növények élettevékenységének megszüntetése a talaj nedvesség készletéhez adaptálva okszerű.
  7. A maradványok lehető legjobb minőségű zúzása kívánatos, az aratással egymenetben. Ha a szecska méret hosszabb az elvártnál, külön menetes zúzást is el kell végezni.
  8. Amikor a talaj a járhatóság nedvességének felső határán van, művelés csak a legkisebb kárt okozó eszközökkel ajánlott.
  9. A betakarítási, technológiai – pl. szükséges permetezés, annak ellenére, hogy a talaj nedves – taposási károk gyógyítására a legközelebbi idényben sort kell keríteni, a tarlóművelés és a vetés között.
  10. A növényvédelmi kockázatok csökkentése sokoldalú feladat.
  • kedvező állapotú talajon több gyom kel, és gyorsabban, a gyomirtást jól kell időzíteni,
  • a korábban aláforgatott gyommagvak nedves idényben időzített bombaként hatnak,
  • folyamatos gyomkorlátozás szükséges, vagyis gyomkelesztés (tarlókon, alapművelés után, egyengetett felületen tavasszal), a kémiai, és mechanikai módok kombinálásával,
  • a kártevő és kórokozó veszély az extrém klíma miatt nagyobb, ezért fontos a szalma- és szárszecskázás, 10 cm-nél rövidebbre, és tépve,
  • a kórokozó terjesztés miatt célszerű kerülni a szalma, és a kukoricaszár utaztatását,
  • élő, biológiailag aktív talajéletet kell fenntartani a szalma és a szár feltáródásának elősegítése érdekében.


A Contivo™ szakmai program eredményes végrehajtása esetén várható haszon nem lebecsülendő, ezek pedig

  1. talajállapot és talaj minőség javulás,
  2. a talaj szervesanyag tartalmának stabilizálódása (5-6 év után kisebb, 10-15 év után nagyobb mérvű növekedése), ezáltal az ülepedési hajlam mérséklődése,
  3. a talaj klímakárokkal – hő-stressz, teljes kiszáradás, mély repedezés, eső-stressz, eliszapolás, kérgesedés, por lemosódás – szembeni ellenállásának növekedése,
  4. a talaj vízbefogadásának, és nedvesség visszatartásának javulása,
  5. a művelési hiba eredetű felszíni vízpangás elmaradása,
  6. a szerkezetében, szervesanyagában megkímélt talaj kisebb energia-igényű művelése,
  7. az okszerű és folyamatos gyomkorlátozás révén a talaj gyommag-tartalmának csökkenése,
  8. az okszerű tarlómaradvány gazdálkodás következtében csökkenő kártevő- és kórokozó veszély,
  9. egészséges talajon egészséges növény termeszthetősége,
  10. a termésbiztonság elérése és megtartása.



Birkás Márta,
Szent István Egyetem, Gödöllő