A húsevőként is ismert rovarevő vagy rovaremésztő növények olyan különleges képességgel rendelkeznek, amelynek köszönhetően állati eredetű táplálékot – főleg rovarokat és más apró gerincteleneket – képesek elfogyasztani. Ezek a tápanyagszegény talajon élő növények azért fejlesztették ki ezt a stratégiát, mert az életben maradásukhoz nélkülözhetetlen foszfort és nitrogént másképp nem tudnák megszerezni.

Vénusz légycsapója

A hazai kertészetekben is megtalálható Vénusz légycsapójának levelén található, nyitott csapda szélét rendkívül érzékeny szőrszálakkal együtt tüskés „fogak" szegélyezik. Amikor egy rovar rászáll és érintkezik ezekkel a szálakkal, a csapda becsukódik. A bajba jutott zsákmány mozgása enzimeket stimulál, amelyek napok alatt megemésztik a rovart.

Vénusz légycsapója

Vénusz légycsapója – fotó: Pixabay

Kancsóka

A ragadozó növények ismert tagja a kancsóka is, amely csőszerű módosított levelei segítségével csalogatja, majd csapdába ejti és megemészti a rovarokat. Az Egyesült Államok déli részén található sárga színű különösen feltűnő példánya ennek a fajnak, amely akár egy méter magasra is megnőhet. A rovarokat élénk színe és nektárja vonzza, amely egy, az ízeltlábúakat ártalmatlanná tevő mérget is tartalmaz. A cső viaszos fala biztosítja, hogy a rovarok az emésztőnedveket tartalmazó aljhoz csússzanak.

Rádzsa kancsóka

Majomcsészének is nevezik, mert a majmok szívesen isznak a leveleiből. A Borneón honos Nepenthes Rajah a világ egyik legnagyobb húsevő növénye, amely akár hat méter hosszúra is megnőhet, és akár 3 liter vizet és 2,5 liter emésztőnedvet is képes „elnyelni". Hatalmas mérete miatt a gerinctelen állatokon kívül békák, gyíkok, madarak, sőt patkányok is estek már áldozatául, amelyeket felemészt a növény „csészéje" mélyén található savas folyadék. Mindennek ellenére a hegyi cickányokkal szokatlan, szimbiózisban élő kapcsolatot alakított ki, ami a növény nektárjával táplálkozik, majd a kancsóba ürít, így látva el a növényt a számára elengedhetetlen nitrogénnel.

Nepenthes Rajah

Rádzsa kancsóka – fotó: Shutterstock

Törpe harmatfű

A Délnyugat-Ausztráliában található Drosera pulchella csupán 15-20 milliméter széles, mégis kíméletlen húsevő. A levelek végén található csápszerű nyúlványokból édes illatú váladék kibocsátásával vonzza a zsákmányt. A rovarok beleakadnak, mielőtt a csápok összehúzódnak és nyálkával borítják be a bajba jutott állatot. A rovar ezután több hét alatt lassan megemésztődik.

Drosera pulchella

Törpe harmatfű – fotó: Shutterstock

Úszó hólyagfű

A hólyagfű egészen más módszert alkalmaz zsákmánya elejtésére. A vizekben is megtalálható növény kis üreges zsákjai fölött, a felszínen lévő szőrszálak működésbe lendülnek, amikor a zsákmány elúszik mellettük. A hólyag ekkor kinyílik, a beáramló vízzel együtt pedig a növény elragadja áldozatát. Mindez kevesebb mint egy ezredmásodperc alatt történik, több mint százszor gyorsabban, mint ahogyan a Vénusz légycsapója ejti rabul zsákmányát. Az Egyesült Államok délkeleti részén élő növény szára akár két méter hosszúra is megnő. A hólyagfű már csak a mérete miatt is veszélyezteti az őshonos növényeket és rovarokat, mivel nagy vízfelületeket foglal el.


Légyfogócserje

Ennek a növénynek ragacsos gyantát kiválasztó „csápjai" vannak, ezekkel ejti csapdába zsákmányát, ám ezután még „nem eszi" meg a rovart. Megvárja a Pameridea roridulae nevű ugróbogarat, majd élvezi az ízeltlábú által elfogyasztott áldozat után hátrahagyott ürülékben található tápanyagokat.

Ausztrál kancsóka

A Nyugat-Ausztráliában található ausztrál kancsóka egyedülálló a húsevő növények között, ugyanis más élőlényekhez hasonló tulajdonságokat fejlesztett ki anélkül, hogy rokonságban állna velük. Valójában közelebbi rokona a káposzta és a rózsa, mint más kancsónövények, mégis utóbbiakhoz hasonlóan egy kancsószerű levele van, amelynek fedele távol tartja az esőt. A rovarokat a növény piros-fehér színei vonzzák befelé, de a perem körüli éles, fogszerű tüskék megakadályozzák, hogy a rovarok kijussanak. Így végül lecsúsznak a kancsó aljára, és ott megemésztődnek.

Húsevő bromélia

A Dél-Amerikában termő Brocchinia reducta – más broméliákhoz hasonlóan – vízraktárként használja a levélrozettát. Ez a virágszerű forma vonzza a rovarokat, akárcsak az UV-fényt visszaverő bevonat, továbbá édes illatot is áraszt, ezzel csalogatva a rovarokat, melyek csapdába esnek, és végül megfulladnak.

Brocchinia reducta

Húsevő bromélia – fotó: Shutterstock

Kobraliliom

A kancsónövények családjának e tagja a kobra felemelkedő fejéhez hasonló formája miatt kapta a nevét. Ez a növény is nektárral csalogatja a gyanútlan rovarokat, de egy másik trükköt is bevet: a levélcső feletti sapkán lévő áttetsző foltok a zsákmánnyal elhitetik, hogy biztonságos úton járnak, ám a rovar a hiábavaló menekülési kísérletei miatt még jobban küzd, így gyorsabban ki is fárad. Ráadásul a kobraliliom emésztőenzimek helyett baktériumokat termel.

Trópusi húsevő növény

A Triphyophyllum peltatum szára akár 50 méter hosszú és 10 centiméter vastag is lehet. Rendkívül ritka faj, melynek húsevő jellegére csak 50 évvel a felfedezése után jöttek rá. A trópusi, Nyugat-Afrikában őshonos növény bonyolult életciklussal rendelkezik: a virágzás előtt egy indaszerű levelet növeszt, amelynek ragacsos felülete csapdába ejti és felszívja a rovarokat. A virágzás után azonban eltávolodik ragadozó szokásaitól, és nem húsevő, kúszónövényszerű növénnyé fejlődik.

Forrás: divany.hu