A Pest vármegyei Rákos-patakban is felfedezték az amurgéb és a márványrák jelenlétét. Az inváziós fajok felbukkanása a kutatók szerint jelentős kockázatot hordoz.

Terjednek az inváziós fajok a hazai vizekben

Az elmúlt évtizedekben számos inváziós faj jelent meg és terjed hazánk vizeiben. Különösen nagy kockázatot jelent az amurgéb (Perccottus glenii) és a márványrák (Procambarus virginalis) a makrozoobentonra, valamint a hal- és kétéltűközösségekre.

A Rákos-patak Pest vármegye egyik leginkább szabályozott vízfolyása. Számos településen halad át, és emellett több tórendszert alakítottak ki a fő- és mellékágain.

Gödöllő és Isaszeg között a Rákos-patak völgyében található a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ (NBGK) vagyonkezelésében lévő tórendszer, ahol a bérlő horgászegyesületek tevékenysége mellett az NBGK több őshonos halfaj génmegőrzését is végzi, illetve a jövőben védett halfajok megőrzését is tervezi. Ezért is jelent nagy kockázatot bármilyen inváziós faj megjelenése a Rákos-patak felső vízrendszerében.

Az intézmény munkatársai 2022. augusztus 12-én egy adult hím amurgébet azonosítottak a Kis-Rákos-patak torkolata feletti tóban, majd a 2023. november 2-án végzett lehalászás alkalmával egy adult márványrákot találtak a fogásban.


„A két inváziós faj észlelése jelentős kockázatot jelent, mivel számos lápi halfaj megőrzése szempontjából a központ vízterülete és a Szada határában található tórendszer is kiemelt jelentőséggel bír. Eredményeink alapján sajnos folyamatosan számolni kell az amurgéb és a márványrák megjelenésével azokban a vízrendszerekben, melyeket urbanizációs hatások érnek" – fogalmaztak a szakemberek.

Amurgéb (Perccottus glenii)

Az amurgéb eredetileg Kelet-Oroszországban, Északkelet-Kínában és a Koreai-félsziget északkeleti részén honos, illetve megtalálható még a Szungari- és az Usszuri-folyókban, valamint a Hanka-tóban. Szintén őshonos a szibériai Tugur-folyóban is.

Európába való bekerülése egészen pontosan ismert. I. L. Zalivszkij 1912-ben a délkelet-szibériai Zeja-folyóból származó egyedeket vitt Szentpétervárra. 1916-ban négy példányt kitelepítettek egy kerti tóba, ahonnan szétterjedve több környező víztestben megjelent. Ezután a faj egyedei több alkalommal kerültek be Európába, részben szándékosan, máskor pedig véletlenül, gazdasági szempontból fontos halak szállítmányai közé keveredve.

amurgéb

Az amurgéb terjedése nagyon gyors is lehet – fotó: Shutterstock

Terjedése nagyon gyors is lehet, vízrendszereken belül spontán, míg vízrendszerek között többnyire emberi segítséggel képes terjedni. Közép-Európában elsőként Lengyelországban jelent meg, 1993-ban, ezt követően 1998-ban Szlovákiában, hazánkban pedig először 1997-ben mutatták ki a Tisza-tóból. Az azóta eltelt időben nagyon gyorsan szétterjedt a Tisza vízgyűjtőjén. A 2000-es években valószínűsíthetően egy Kelet-Magyarországról származó halszállítmánnyal bekerült a Balaton vízgyűjtőjére, és megjelent a Duna menti síkságon és a Dráva vízrendszerében, illetve a Duna mellékén is.

Kis testű, zömök halfaj, legfeljebb 20-25 centiméteresre nő meg. Eredeti elterjedési területén májustól júniusig ívik, hazánkban és az inváziós területeken ez áprilistól augusztusig is elhúzódhat, és ez időszak alatt egy példány többször is ívik. Ivarérettségét egy-három éves kora között éri el.

Falánk ragadozó, amely nem válogat a táplálékok között, elfogyaszt mikroszkopikus rákokat, rovarokat, puhatestűeket, halakat és kétéltűeket egyaránt.

Tágtűrésű faj, a legkedvezőbb feltételeket a dús növényzetű állóvizekben, csatornákban találja meg, de mivel nem kifejezetten igényes az élőhelyét illetően, képes elszaporodni halastavakban és lápi élőhelyeken is. Az oxigénhiányt is jól tűri. Az egyik leginkább terjedő inváziós faj hazánkban. A Tisza vízrendszerében rendkívül gyakori, de már a dunántúli vizekben (főleg a Balaton vízgyűjtőjén) is egyre nagyobb egyedszámban találkozhatunk vele.

Az amurgéb által okozott problémák

Ahol megjelenik és nagy tömegben elszaporodik, ott jelentősen csökkenti az őshonos élőlényegyüttes fajdiverzitását. Negatív hatása főként más halakra, gőtékre és békákra terjed ki. Mindig a legnagyobb mennyiségben rendelkezésre álló táplálékot fogyasztja, így egy adott helyen is gyakran vált táplálékot. Számos természetvédelmi szempontból értékes őshonos halfaj eltűnését okozhatja az adott víztérből. Ezt a jelenséget hatékony táplálékkonkurensként is előidézi.

Természetvédelmi és gazdasági szempontból egyaránt igen káros lehet.

Lehet védekezni ellene?

Hatalmas probléma, hogy olyan eljárás, amellyel sikerrel lehetne vele szemben fellépni, nem ismert. Az egyetlen mód a vízrendszerekbe történő bejutás megakadályozása. Ehhez rendkívül komolyan betartatott szabályozásra van szükség a halszállítmányok ellenőrzése vonatkozásában, illetve fontos, hogy olyan vízrendszerekből, ahol a faj jelen van, ne lehessen halat szállítani amurgébmentes vízterületekre. Nagyon fontos továbbá a horgászok és az akvaristák tájékoztatása, hogy felismerjék a fajt; ne használják fel élő csaliként; és semmilyen módon ne segítsék a terjedését.

Olvasd el a témában alábbi cikkeinket is:

Ha ez a hal elterjed a Balatonban, hatalmas károkat okozhat

Nagy károkat okoznak az invazív halfajok a hazai vizekben

Forrás: pecaverzum.hu