Dr. Németh István egyben a Tógazda Halászati Zrt. elnök-vezérigazgatója is, a vállalat közel negyed évszázados fennállása óta az ország 9 megyéjében, közel 80 épített halastóban folytat halgazdálkodást. Most arról kérdeztük a több évtizedes tapasztalattal rendelkező szakembert, hogy

  • milyen évet zárnak a haltermelők,
  • milyen támogatásra számítanak a következő időszakban,
  • mennyibe kerül idén a ponty,
  • hol tart a magyarok halfogyasztása,
  • és hogy milyen a kapcsolat a horgászok és a halászok között.

Az idei aszály sok kárt okozott a horgászvizeken és a haltermelő gazdaságokban. Hol, az ország melyik részén voltak a legnagyobbak a problémák, hol lehetett könnyebben megoldani a vízpótlást?

Elsősorban a dunántúli völgyzárógátas tavakban okozott súlyos gondot az aszály a haltermelésben, ahol lehetetlen volt megoldani a vízpótlást. A dél-dunántúli horgásztavaknál szintén ez volt a helyzet, nagy volt a vízhiány, sokan már tavasszal sem tudtak kihelyezni halat, mert az aszály már télen kezdődött.

halászat

Pontyból nem lesz hiány idén karácsonykor – Fotó: Tógazda Zrt.

Télen a csapadék kétharmada hiányzott a talajból. Mintegy 70 centiméterrel lejjebb volt a talajvízszint, mint szokásosan, és ez volt az oka annak, hogy a tavakat tápláló patakok forrásai elapadtak, így nem tudtuk üzemi vízszintre feltölteni a tavakat. Az idei termésben nagyban meglátszik, hogy kevés vízen, jelentős madárnyomás mellett ment a termelés: a szokásosnál kevesebb hal termett ebben a régióban.

Bár az Alföldön volt súlyosabb az aszály, mégis jobb volt a helyzet, mert szivattyúkkal, nagy áramfelhasználás árán ugyan, de fel lehetett tölteni a körtöltéses tavakat a Tisza II. víztározóból a kiépített csatorna-rendszereken keresztül. De volt, aki közvetlenül a Tiszából tudta pótolni a vizet.

Emellett a haltermeléshez szükséges inputanyagok árai is jelentősen emelkedtek, hogyan mutatkozik meg az a fogyasztói halárakban? Lesz-e halhiány?

A takarmány, az üzemanyag ára mindenki számára ismert, hogy horribilis mértékben megemelkedett, de a premixek, különböző adalékok, gyógyszerek, amelyek a halászatban sem nélkülözhetőek, szintén drágultak. Az inputanyagok költsége összességében majdnem a duplájára emelkedett egy év alatt, a munkabérek szintén nőttek.

A hal árát viszont ennek ellenére "csak" 35-40 százalékkal emeltük. Az idén a fogyasztók 1800-2000 forintért kapják meg a pontyot kilónként. A problémák ellenére fel vagyunk készülve a karácsonyi ellátására, mindenkinek jut a pontyból, bár a ragadozó halakból (elsősorban süllő és csuka) lehet hiány, de pl. harcsa is van elegendő.

ponty

Az idén a fogyasztók 1800-2000 forintért kapják meg a pontyot kilónként – Fotó: Tógazda Zrt.

Ha jól számolok, akkor az áremelkedés nem fedezi a költségek emelkedését...

Valóban, a halárak emelkedése nem fedezi a költségek növekedését. Eddig is nagyon alacsony volt az ágazat jövedelemtermelő képessége, mintegy 5 százalék, a jelenlegi 20 százalékos infláció viszont teljes profitnélküliséget okoz a haltermelő ágazatban. Most nagyon sok haltermelő cég negatív eredménnyel zárja az évet. Várunk valamilyen kormányzati segítséget, mert szemben a növénytermesztőkkel mi semmilyen területalapú támogatást nem kapunk, ami valamilyen szinten biztonságot jelentene a termelőknek.

Pedig valamilyen kompenzációra mindenképpen szükség lenne, hiszen a sekély tavakban óriási károkat okoz a kormorán, a gém, a kócsag. Ezek védett madárfajok, nem gyéríthetjük a számukat, viszont nem kapunk semmilyen kompenzációt a tekintetben, hogy mi etetjük ezeket az állatokat a saját költségünkre, saját tavainkból.


Miért nincs területalapú támogatás a halágazatban?

Brüsszelben minket a tengerekkel vesznek egy kalap alá, pedig a tógazdálkodás tipikusan az agráriumhoz tartozik, csak éppen nincs teteje az istállónak, vízben zajlik a termelés.

A halágazat az Európai Tengerügyi és Halászati Alaphoz tartozik, ott pedig nincs területalapú támogatás, mint ahogyan az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapban.

Abban bízunk, hogy a MAHOP Plusz programot hamarosan jóváhagyják az EU-s döntéshozók, és akkor 2024-től jelentős forrás nyílik majd meg a halágazat számára is. Reményeink szerint a források egy részét kompenzációs célokra is felhasználhatjuk majd, és nem minden madárkár miatti jövedelemkiesését az ágazatnak kell lenyelni.

Tavaly nem érte el a kívánatos méretet a ponty a késői tavaszi felmelegedés miatt, mert nem volt elég idő az etetésre. Idén mekkorák a pontyok?

Idén is hűvös volt a tavasz, de ezt kompenzálta a meleg, hosszúra nyúló nyár, így az idén nem lesz gond a ponty méretével. Még egyszer fontos hangsúlyozni, hogy bár sok volt a probléma az idén is a halágazatban, de a termelők önként korlátozták az exportot, hogy legyen itthon elegendő hal. Így csak keveset adtunk románoknak, a lengyeleknek, a bolgároknak. Ezek az országok elsősorban amurt és busát kaptak a magyar választékból, ami itthon nem annyira népszerű. A pontyot és a harcsát a hazai piacon tartottuk. Ha csak a Tógazdát nézzük: évtizedek óta szállítunk az Auchanba és a Metróba, az az elsődleges, hogy őket kiszolgáljuk, tehát ezekben az üzletekben is a szokásos kínálattal lehet találkozni.

Mi a helyzet a horgászokkal? Az áremelkedést ők is megérzik.

A horgászokat kiszolgáltuk, október-november hónapban mintegy 5000 tonna halat igényeltek a horgászszervezetek, amit nagyrészt meg is kaptak, esetleg ragadozó halakból vagy keszegféléből van elmaradásunk. De pl. Vas és Zala megyében ezeket a halakat is tudtuk biztosítani a horgászoknak.

Jelentősen emelkedtek számukra is az árak: 1450 forint volt kilója a pontynak, 100 kilométeres körzeten belül szállítva. Ez az árszint elmarad természetesen az áruházakban lévő áraktól, de a horgászok több tonna halat vesznek egyszerre, a kiskereskedelmi üzletekben való értékesítésnél viszont nagyon komoly a logisztika, hiszen egy-egy üzletbe 80-100 kilót szállítunk, ezekkel a gázolajárakkal borzasztó nagy költség, ráadásul vizet is kell vinni, nem csak a halat.

Ha jól tudom, nem volt mindig felhőtlen a kapcsolat a horgászok és a halászok között. Most mi a helyzet?

A MA-HAL-nak és a MOHOSZ-nak nagyon jó ma már a kapcsolata, stratégiai megállapodást kötöttünk. Folyamatosan egyeztetjük a kereskedelempolitikát, a fajösszetételt, a kihelyezési időket, tehát azt mondom, hogy a horgász-halász csatabárdot elástuk, és felhőtlen az együttműködés.

halászat és horgászat

Halászat Magyarországon csak a tógazdaságokban van, a természetes vizeken csak horgászni lehet – Fotó: Tógazda Zrt.

Régen nagy gondok voltak abból, hogy ugyanazon a víztesteken, természetes vizeken dolgoztak a halászok és a horgászok, és folyamatos volt a vita azon, hogy ki fog több halat, ki viszi el a másik elől. A helyzetet az rendezte, hogy megszűnt a kereskedelmi halászat a természetes vizeken és ott csak horgászat van. A halászok visszaszorultak a tógazdaságokba, ma már nincs halászat a Balatonon, a Velencei-tavon, és a többi természetes vízen.

A természetes vizeken csak szelekciós halászat van, pl. ha kiönt a folyó, akkor a halászok segítenek visszaemelni a halakat a folyóba.

Milyen idő kellene ahhoz, hogy jó legyen a következő év?

Arra volna szükség, hogy egyhuzamban legyen legalább 80-100 mm csapadék a Dunántúlon és akkor jobb helyzetbe kerülünk, még a drága gázolaj és a takarmány mellett is. Ha nem telnek fel a tavak, akkor kényszerűségből abba kell hagyni a termelést, mert száraz mederben nem tudjuk folytatni. Elsősorban az időjárásnak kellene jónak lenni, várjuk a csapadékos telet és a korán melegedő tavaszt.

csuka

Évente 20-30 dekával nő az egy főre eső halfogyasztás Magyarországon (a képen csuka látható) – Fotó: Tógazda Zrt.

Említsük meg a sikereket is a halágazatban, hiszen hazánk Európa legnagyobb afrikaiharcsa-termelője. Ennek az eredmények mi a titka?

Az afrikai harcsa egy melegvizet igénylő hal, és nálunk rendelkezésre áll a termálvíz, azaz a szükséges infrastuktúra megléte esetén szinte ingyen van a melegvíz, így jövedelmezően termelhető intenzív technológiával. Az afrikai harcsa egy szálkamentes, kitűnő hal, mindenkinek szívből ajánlom, hogy kóstolja meg, osztozzunk a magyar innovatív termelők sikerében. A halfogyasztás egyébként is kifejezetten egészséges.

Ebben is vannak jelentős előre lépések, többek között a fogyasztást ösztönző kampányoknak is köszönhető (pl. Halpéntek), hogy évente 20-30 dekával nő az egy főre eső halfogyasztás Magyarországon.

A rendszerváltáskor ez a szám 2,8 kiló volt, most pedig 6,7 kilónál tartunk. Azt sajnáljuk, hogy ebből a 6,7 kilóból 5 kiló az importhal és egyéb külföldi akvatermék, see-food.

Bátorítom a magyar fogyasztókat, hogy ne csak karácsonykor, hanem az év többi részében is keressék a magyar halat. A hal fogyasztása bizonyítottan jótékony hatással van az egészségre, és a mintegy 26 ezer hektáron gazdálkodó haltermelő ágazat mindent megtesz azért, hogy kiszolgálja a magyar fogyasztókat.