Jakab István, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének (Magosz) elnöke elmondta, a tervezett biogázüzemek beruházásait az Új Magyarország Fejlesztési Terv pályázati keretéből valósítanák meg, melyhez az Európai Unió hátrányos helyzetű kistérség esetén hatvan százalékos támogatást nyújt.  A fennmaradó 40 százalékot bankhitelből biztosítanák, az üzemeknek a gazdálkodók résztulajdonosai lennének.
A tervek szerint minden településre épülne egy-egy biogázüzem, amelyek alapanyagát a szennyezett területen termesztett lágyszárú energianövények - például csicsóka és szilfium - biztosítanák. A lágyszárú növények nagy előnye a fásszárú energianövényekkel szemben, hogy már az első évben felhasználhatók tüzelőanyagnak. A földekre kiömlött vörösiszap az élelmiszertermelést lélektani okokból is kizárja, ezért a biogáztermelés biztosítaná a terület hosszú távú mezőgazdasági hasznosítását. Külföldön már jól bevált a technológia, mely mintaként szolgál. A vörösiszap eltávolítását követően nehézfém abszorpciós vetésforgóban speciális évelő növényeket termelnének, ami azt jelenti, hogy olyan növényfajokkal dolgoznának, melyek a talajba jutott nehézfémeket abszorbeálják- elnyelik, felveszik. A növények által termelt biomasszával működnének a biogázüzemek, a biogáztermelés (fermentáció) után a nehézfémek a folyamat melléktermékeként keletkező biotrágyában maradnak. A biotrágyát semlegesítenék, a visszamaradt hamu pedig veszélyeshulladék-lerakóba kerülne.
Egy üzem 300 hektáros termőterületet igényel, és közel egymilliárd forintnyi beruházást. A gazdák és az önkormányzatok tulajdonába kerülő üzemek zöld áramot és hulladékhőt értékesíthetnének, amellyel évi 800 millió forintos bevételt érhetnének el, a terveket kidolgozó vállalat –a Natúrzóna Nonprofit Kft.- számításai szerint. (Magyar Agrárkamara)