A réticsík egykor népélelmezési cikk és a böjti étkezések gyakori vendége volt, mára azonban számuk erősen megcsappant. 2024-ben a réticsík a Magyar Haltani Társaság szavazásán elnyerte az Év hala címet.

A réticsík jellemzői

A réticsík élőhelyét a mocsaras, lápos, vízjárta területek, lassú vízfolyások és sekély tavak jelentik. Ezek egy jelentős része azonban a 19. századtól kezdődő folyamszabályozásokban és a mocsarak lecsapolása nyomán fokozatosan eltűnt, ennek következtében a réticsík populációi is összezsugorodtak, mára nagy tömegben csak a Körösök vidékén maradtak fenn. Korábban az Alföld jelentős részén voltak tömegével megtalálhatók.


A csík egy hengeres testű, kígyószerű, 20-40 centiméteres hal, bőrét apró, barnás pikkelyek borítják, mintázatát pedig – aminek nevét is köszönheti – sötét és világos hosszanti csíkok adják. Szája körül bajuszt visel, melynek tíz szála van.

Az éjjel aktív hal táplálékának legnagyobb részét az apró fenéklakó állatok teszik ki – férgek, rovarlárvák vagy csigák –, de a különböző növényi részeket is elfogyasztja. Életmódja szerepet játszik húsának erősen iszapos ízében, melyet a halevők nem igazán szeretnek. Azonban a réticsík ezzel együtt is népszerű alapanyag volt, főleg a húsvét környéki böjti időkben.

réticsík

A réticsík egykor népélelmezési cikk és a böjti étkezések gyakori eleme volt – fotó: Shutterstock

Magyarországon öt csíkfaj őshonos: a réticsík, a kövicsík, a bolgár csík, a vágócsík és a balkáni csík.

Népszerűségének titka

Népszerűségéhez hozzájárult elérhetősége is. Az állat különleges tulajdonsága ugyanis, hogy oxigénszegény körülmények között is képes életben maradni. Ha kezd kiszáradni a feje fölül a mocsár, beássa magát a talajba, létrehozva egy vízzel telt üreget. Innen vergődik a felszínre levegőzni, hogy visszatérve tovább várja, míg a nedvesség újra legyőzi az aszályt. Ezt az teszi lehetővé, hogy nemcsak a vízben használható kopoltyúján keresztül képes levegőt venni; a hal által lenyelt levegőből az oxigént az emésztőrendszerében, a vérerekben gazdag utóbelében képes felvenni.

Ez pedig egyfelől a cserepesre szikkadt talajban a túlélést jelenti, másrészt a fagyasztószekrények előtti korban lehetővé tette, hogy a csíkászok zsákmánya eljusson a távoli városok piacaira. Hiszen ehhez csupán egy megfelelő tárolóeszközre volt szükség, ami a szállításkor jellemzően a fahordó volt, és időnként némi friss víz a csíkoknak – így akár hetekig is életben maradtak az állatok.

A csíkot természetesen helyben is fogyasztották, elsősorban a tél vége felé, a farsang közeledtével a lápos területek lakói nagy számban fogták, és számos fogást készítettek belőle.

Azonban arra már nincs mód, hogy megismerjük az ízét, hiszen a 2024-ben az év halának választott állat védett, természetvédelmi értéke 10 ezer forint.

Forrás: greendex.hu