Szereted a póréhagymát? A legtöbb esetben erre igen a válasz, amin nem szabad csodálkoznunk, hiszen a póréhagyma a legegyszerűbb zsíroskenyeret is igazán különlegessé tudja varázsolni. A póréhagyma már az ókori Egyiptomban is nagyon kedvelt volt, sőt, még a görögök és a rómaiak is szívesen fogyasztották. Bár egy ideig méltatlanul háttérbe szorult, manapság, főleg a belőle készült levesnek köszönhetően, végre ismét méltó helyére került, és egyre többen termesztik, és fogyasztják. Ami nem is csoda, hiszen igazán finom, és ráadásul még nagyon könnyen meg is terem a kertben. Úgyhogy, adjunk neki helyet a kertben és a tányéron is.

A póréhagyma története

A póréhagyma őshazája a Földközi-tenger környéke, illetve Ázsia. Termesztése 3000 évvel ezelőtt Mezopotámiában kezdődött. Olyannyira nagy becsben tartották, hogy Kheopsz fáraó katonái harci sikereik elismeréseként is póréhagymát kaptak. A rómaiak közvetítésével került a Brit-szigetekre. A walesi harcosok győzelmeiket a póréhagymának tulajdonították, ugyanis ezt viselve tudták megkülönböztetni magukat az ellenségtől.

A póréhagyma titkai

Bár a póréhagyma évelő növény, hazánkban csak a téli fajták képesek áttelelni. Magassága 40–60 cm, leveleinek alsó része fehér színű, melyek a gyökérzet felett egymást burkolva, hengerszerű alakzatban fejlődnek. A levél folytatása zöld színű, a külső levélhüvelyek csíkozottak és 2–3 cm szélesek.

A póréhagyma csak a második évtől hoz magszárat, amely a 100–120 cm magasságot is elérheti. Virága gömb alakú, melynek szirmai aprók, halvány rózsaszínűek vagy zöldes-fehérek. Az európai póréhagyma termelésben Franciaország vezet, évi 10 millió tonnás átlaggal. A póréhagyma azért is nagyon hasznos növény, mert a gyökérzetét leszámítva minden részét fel tudjuk használni.

póráhagyma

A póráhagyma finom és egészséges. Fotó: Pixabay

Ráadásul a szaga és az íze sem annyira intenzív, mint a többi hagymáé. Fogyaszthatjuk nyersen, főve, sütve vagy szárítva, mindenképpen nagyon finom. Köretként is megállja a helyét, de a belőle készült leves is nagyon közkedvelt. Díszítésként is kiváló hidegtálakra, vagy szendvicsekre felhelyezve, de egy hideg vacsorát is fel tud dobni, ha már unjuk a paradicsomot, a paprikát, vagy az uborkát.


Amellett, hogy igen ízletes, jelentős vitamin és ásványi-anyag forrás. Található benne bőségesen B6-vitamin, C-vitamin, K-vitamin és folsav, emellett bővelkedik vasban, foszforban, káliumban és magnéziumban. Cink, mangán és szelén tartalma is van, ezen kívül pedig allicin is megtalálható benne, amely egy antibakteriális hatású kénvegyület. Segít kordában tartani testünk vízháztartását, csökkenti a koleszterinszintet és a magas vérnyomást.

A póréhagyma egész évben kapható, mivel van nyári és téli változata is. A nyári kissé vékonyabb, míg a téli vaskosabb méretű. Akkor vásároljuk meg, amikor a tapintása kemény, levelei pedig szorosan egymásra záródnak, mert ekkor egészen biztosan friss. Ne lepődjünk meg, ha télen kissé kékesnek tűnik, hiszen ennek az oka a fagy, és a levelekben található antocián festékanyag. Az íze ettől ugyanolyan kiváló.

Mosás nélkül, hűvös helyen sokáig eltartható. Tisztítása során a gyökereket és az elszáradt leveleket távolítsuk el. A felső, sötétebb leveleket nyugodtan elfogyaszthatjuk. Bár leginkább frissen jó, készételként is igazán finom. Pitét és salátát is készíthetünk belőle. Mivel jól aszalható, szárított zöldségkeverékekben is gyakran megtalálható.

Többen úgy vélik, hogy Agatha Christie talán a francia hagymaleves tiszteletére nevezte el belga nemzetiségű mesterdetektívjét Poirot-nak.

Termessz póréhagymát

A póréhagyma magvetéssel és palántázással is szaporítható növény. A közepesen kötött, tápanyagban gazdag talajt kedveli igazán. A magokat március hónapban érdemes elvetni, hiszen azok csírázása, és a növény fejlődése is csak minimum  5 Celsius-fok felett indul meg. A növény 19-22 Celsius-fok között érzi a legjobban magát.

póréhagyma szeletek

A póréhagyma leves ismét népszerűvé tette a póréhagymát. Fotó: Pixabay

A magokat 2 cm mélyen vessük el, és tartsunk 25 cm sortávolságot. A kikelt növényeket ritkítani kell, hogy kellő hely jusson a póréhagymának a fejlődéshez. Az 5 cm nagyságú póréhagyma növény esetében 10–15 cm tőtávolságot hagyjunk.

Ha megszeretnéd növelni a póréhagyma fehér részét, akkor a tenyészidő felénél töltsd fel a vetési árkokat földdel. Figyelj arra is, hogy a póréhagyma nagyon igényli a vizet, így rendszeres öntözésre van szüksége. Ezen kívül még a fényre is nagy szüksége van, így ne a kerted egyik árnyékos részét nézd ki neki. Azonban augusztus után már nem szükséges öntözni. A betakarítása pedig akár késő ősszel is megtörténhet, így akkor is friss zöldséghez jutsz, amikor már jóval szűkebb a kínálat.

Szereti a szamóca, a káposztafélék, a saláták, a paradicsom és zeller társaságát, így nyugodtan ültetheted a közelükbe. Erős illatával ráadásul még a kártevők közül is sokat elrettent. . A levelekbe rágó hagymamoly ellen a répával való vegyes vetés a hatásos.

Lehet palántázással is termeszteni. Ekkor a magokat március elején kell elvetni, majd a kétleveles palántákat április végén, május elején szabad kiültetni. A magvetés után kiegyelt növényeket is el tudjuk ültetni máshová, így megsokszorozhatjuk a termésünket. Nem kell ősszel az összes póréhagymát felszedni. Télen is fokozatosan szedhetjük, egy része pedig nyugodtan a földben maradhat akár áprilisig.

Póréhagyma leves

Igen kedvelt a póréhagymából készült krémleves. A receptje igazán nem bonyolult. A leveshez  a póréhagymák fehér részét és a zöld levelek egy részét egy centiméteres karikákra kell felvágni és sós vízben megfőzni. Amikor megpuhult, vegyük ki a vízből és passzírozzuk vagy turmixoljuk.

Készítsünk világos színű rántást, majd forgassuk bele a passzírozott póréhagymát. Engedjük fel azzal a lével, amiben a póréhagyma megfőtt. Ha a leves forr, tegyünk bele egy húsleveskockát és rövid főzés után tejfölt. Hagyjuk egy kicsit összeforrni, majd tegyük tálkákba. Hintsünk rá sajtot, és tegyünk rá pirított zsemlekockát. Jó étvágyat kívánunk!