Lehet ez egy klasszikus gyom, mint amilyen pl. a zavarást, talajbolygatást nem csak tűrő, de egyenesen igénylő fehér libatop (1. kép), de lehet egy lassabban terjedő évelő cickafark (2. kép), ha elnyomja a többi gyepalkotó fajt, vagy akár egy fásszárú, mint a gyomosító zöld juhar.
|
.jpg)
Ugyanígy lehetnek gyomok a kultúrnövények is, pl. bármilyen árvakelés az előző évben azon a helyen termesztett növény elpergett magjaiból, vagy a házi kerti komposztban esetleg túlélő magból kikelő egyed, amit a következő évben nem szerettünk volna ott termeszteni. Ez utóbbira jó példa lehet a paradicsom vagy a perui földicseresznye is.
A gyomnövények szaporodása
Érezhetjük úgy, hogy egy pillanat alatt behozhatatlan előnyre tesznek szert velünk, kertészekkel szemben ezek a gyorsan szaporodó, a minden növény számára szükséges erőforrásokért kiemelkedő hatékonysággal küzdő fajok. Ha sikerül is visszaszorítanunk az első hullámukat, hihetetlen gyorsasággal térnek vissza. Nem véletlen ez, hiszen ez a gyomnövények stratégiájának a lényege.
Egyes fajok nagy mennyiségű magot érlelnek – pl. a szőrös disznóparéj (3. kép) egy-egy megtermettebb példánya akár 100 000 db magot is képes teremni egy évben. – olvasható a cikkben.
|
Ezek a magok akár évtizedekig is csírázóképesek maradnak a talajban, a rekordtartó ebből a szempontból a molyűző ökörfarkkóró: magjainak majdnem fele még 100 év talajban eltemetve töltött idő után is képes volt kicsírázni. Ez alapján elgondolkodhatunk rajta, hogy a most felmagzó egyedek esetleg majd az unokáinknak okozhatnak bosszúságot.
Így nem annyira meglepő az sem, hogy olyan fajok is felbukkannak a kertünkben, amelyeknek nyomát sem láttuk, akár évtizedeken keresztül. Egy másik módja újabb gyomfajok hirtelen felbukkanásának, ha a képződő magok kerten kívülről érkeznek, esetleg saját ejtőernyővel, mint az apró és könnyű betyárkóró-termések (4. és 5. kép), melyek a rajtuk található fehér bóbita segítségével megnövelik a felületüket, és így a szél könnyebben felkapja és messzebbre szállítja azokat.
Behurcolhatunk ezen kívül még tetemes mennyiségű gyommagot trágyával, palánták, cserepes növények közegével, szerves talajtakaró anyaggal, szerszámokkal, gépekkel, az öntözővízzel, mint pl. a selyemkóró lapos, könnyű, selyemszerű repítőszőrökkel ellátott magjai, de utazhatnak akár a ruhánkra vagy a cipőtalpunkra, vagy háziállataink bundájára tapadva is, vagy behordhatják a kertünk felett átrepülő, leszálló madarak is – írják.
|
A szaporodási, terjedési stratégiák közül egy lassabb, de biztosabb módszer az úgynevezett vegetatív szaporítóképletekkel történő szaporodás, amely az évről évre újra és újra kihajtó évelő fajokra jellemző. Ezek a képletek, mint pl. a szártarack a tarackbúza esetében, vagy a mezei acat (7. kép) és az apró szulák (8. kép) szaporítógyökere az ismételt kihajtásra alkalmas rügyek hozásán kívül általában tápanyagok raktározására is szolgálnak az újabb és újabb kihajtáshoz és a talaj felszíne alatti terjedéshez. Ugyanígy vegetatív úton képesek a szaporodásra a gumós – pl. mandulapalka, vagy a hagymás gyomnövények, mint az őszi kikerics.
|
Egyértelmű győztesei ennek a területfoglalási és fennmaradási versenynek azok az évelő fajok, melyek egyformán hatékonyan szaporodnak vegetatív szaporítóképleteik és magjaik segítségével. Erre egy nagyon jó példa a fenyércirok (9. kép), amely talajban húzódó, sok rügyet tartalmazó, vastag rizómáiban sok tápanyagot tartalékol, melynek felhasználásával könnyen kihajt, ha elpusztítjuk a föld feletti hajtásait, de eközben sok-sok jó csírázóképességű magot is terem.
|
Miért tűnik lehetetlennek a békés együttélés a gyomnövényekkel?
Elsősorban azért, mert egyértelműen élen járnak az erőforrásokért való küzdelemben, különösen a veszélyesebbnek tartott gyomfajok. Mélyebbről és hatékonyabban veszik fel a vizet a talajból. Vannak fajok, amelyek nem csak a víz megszerzésében, de a megtartásában is csodálatra méltóan hatékonyak, mint amilyen pl. a kövér porcsin, amely még három héttel azután is életben van, hogy kihúztuk a talajból. Pozsgás szövetei ugyanis rendkívül jól raktározzák a vizet, amellyel speciális (C4-es) fotoszintézistípusa miatt amúgy is nagyon takarékosan bánik, keveset párologtat el belőle.
Ugyanez vonatkozik a tápanyagokra is. A kultúrnövényeknek legtöbbször esélye sincs, ha ugyanarra a tápelemre lennének különösen igényesek, mint a mellettük növekvő gyomfaj. Szinte biztos, hogy abból a bizonyos tápelemből a gyom többet és gyorsabban vesz majd fel, mint a kultúrnövényünk.
Versenyezhetnek a gyomok a fényért is a termesztett növényekkel, egyszerűen azzal, hogy gyorsabban, magasabbra nőnek, vagy nagyobb lombfelületet képezve, esetleg a kultúrnövényre felkapaszkodva, mint az apró szulák (10. kép), beárnyékolják azokat. Mechanikai sérülést okozhat a gyökérzöldségeken a tarackbúza tarackja, amely a gumókon, répatesteken átnőve élvezhetetlenné teszi azokat, és a sebzés mentén sokszor betegségek is könnyebben megtámadják a növényeinket.
|
Bizonyos gyomnövényfajok lehetnek mérgezőek, mint a csattanó maszlag (11. kép), vagy akár allergének is, mint a parlagfű. Terjeszthetnek növényi betegségeket, és gazdanövényei lehetnek számos kártevőnek is (12. és 13. kép). Legfőképpen a nagyon dús és magas gyomvegetációval rendelkező kertek kultúrnövényei vannak kitéve a gombás betegségeknek, mert ebben a párás, szél által nehezen átjárható növénytömegben a gombák általában nagyon jól érzik magukat.
Ugyanakkor a gyomokon fejlődő növényevőkön szaporodnak fel a kártevőket szabályozó hasznos szervezetek: gyakran a libatopon vagy más gyomnövényeken, a kertünkben élő bokrokon kialakuló levéltetű-telepeken találjuk meg a levéltetű-fogyasztó katicabogarak (14. kép), zengőlegyek (15. kép), fürkészdarazsak első generációját tavasszal – írja az ÖMKi.
|
|
Tűzzel-vassal?
Ha ilyen sok káros hatása van a gyomnövényeknek, akkor irtsuk ki mindet, úgy, hogy írmagjuk se maradjon? Semmiképpen! Itt is, mint az élet minden területén, érdemesebb inkább egy egészséges, kényelmesen fenntartható egyensúlyra törekedni.
Masanobu Fukuoka, egy japán gazda és filozófus, az ökológiai gazdálkodás egyik irányzatának megalapítója mondta, hogy „ha kidobjuk a természetet az ablakon, akkor visszajön az ajtón át, de vasvillával a kezében!”
Biztosan mindenki tapasztalta már, hogy ha tarra gyomlálja vagy kapálja a kertje talaját, akkor – különösen április, május hónapokban – hihetetlen gyorsasággal és ha lehet, még nagyobb tömegben jelennek meg a bolygatott talaj felszínén a gyomnövények.
Kihasználják, hogy elpusztítottuk a konkurenciájukat, kihasználják a szabad területet és a megbolygatott talajban így már könnyebben hozzáférhetővé váló erőforrásokat, vagy azt, hogy magjukat esetleg jó pozícióba hoztuk a csírázáshoz a talaj megmozgatásával.
A kiskerti növénytermesztés többnyire inkább hobbi, nagyon egészséges, van, hogy egyenesen terápiás hatású elfoglaltság, és nem a megélhetésünk alapja. Ez ok lehet arra is, hogy lazábban álljunk a gyomok kérdésköréhez is, próbáljuk meg fel- és megismerni a gyomnövényeinket, mielőtt szó szerint csírájukban fojtanának el őket.
Bár, a kert egyes részeiben – például az aprómagvú zöldségfélékkel elvetett, vagy fiatal palántákkal beültetett ágyásokban – igyekezzünk inkább még szikleveles korban megszakítani a gyomnövények fejlődését, nagyon sok óra plusz munkától kímélve így meg magunkat.
Más kertrészekben viszont, például a szőlő és a gyümölcsfák alatt, vagy a kert kevésbé szem előtt lévő részeiben hagyhatjuk jobban felnőni a gyomokat – de kaszáljuk le időben őket, hogy még ne tudjanak virágozni.
Mérlegelve a hasznos és káros tulajdonságokat, ha már felismertük az adott gyomnövényt, akkor eldönthetjük, hogy hol és mikor hagyjuk tovább nőni, vagy pusztítsuk el, vessük vissza a fejlődésben a kertünkben – tanácsolják az ÖMKi szakemberei.
A gyomnövények hasznos tulajdonságai
Ezek közül az elsőként megemlíthető az, ami a legbosszantóbb is egyben, hogy a gyomok a talajbolygatás után nagyon gyorsan újra befedik a csupasz talajfelszínt. Amitől ez a képesség hasznos is lehet, az az, hogy ezzel megóvják kertünk talaját a nap, a szél, az eső- vagy öntözővízcseppek, vagy éppen a taposás káros hatásaitól. Ez a mechanikai hatásoktól védő, rugalmas, élő, árnyékoló növénytakaró nagyon fontos, hogy jelen legyen a talajfelszínen.
A gyomok ezt hamar, különösebb ráfordítás nélkül, maguktól biztosítják számunkra, kicsit úgy működve, mint egy sebtapasz, megjelennek, ott, ahol a növénytakaró hiányos és a talaj védtelenül maradna.
A másik, a legfontosabbak közé sorolandó pozitív tulajdonságuk, hogy szervesanyagot képeznek és ezzel javítják a talaj szerkezetét, vízbefogadó és víz-, valamint tápanyagszolgáltató képességét, táplálják a hasznos talajlakó élőlényeket. Segítségünkre lehetnek ezzel a talajunk javításában. Gyökereikkel átszövik a talajt, lazítva és mégis összetartva azt, gátat szabva így az eróziónak. Ebben például nagyon hatékony a sokat szidott tarackbúza is, amely még a laza, rosszabb minőségű homoktalajokon is megnő, megvédve azt az elemek romboló hatásaitól.
Mikroklíma-módosító hatásuk, hogy árnyékolnak és párásítanak. Egyre többen számolnak be arról, hogy amikor nyáron végre eljutottak a gyomban álló pl. friss telepítésű cserjéik kiszabadításáig, azok egy héten belül elpusztultak a hirtelen fény- és hősokk hatására.
A gyomnövények ugyan felveszik a tápanyagokat a talajból a kultúrnövények elől, de mivel gyorsabbak náluk, így meg is előzhetik ezzel ezeknek a tápanyagoknak a kimosódását, melynek hatására a tápanyagok túl mélyre kerülnének a kultúrnövények gyökerei számára, vagy szennyeznék a talajvizet. Ez különösen akkor jelent nagy veszélyt, amikor a talaj éppen növénymentes.
Az ebben a helyzetben a gyomnövények által felvett tápanyagok nem vesznek el, hiszen a gyomok is megtartják azokat a saját szöveteikbe beépítve, és amikor elpusztulnak és lebomlanak, akkor ezek a tápanyagok újra feltáródnak és felvehetővé válnak a kultúrnövények számára.
Legtöbb esetben az imént említett sebtapasz nem is csupán sebtapasz, ami elfedi a sebeket, hanem inkább gyógytapasz, mert többnyire olyan gyomfajok jelennek meg és uralkodnak el a területen, amelyek javítanak is valamilyen mértékben a felmerülő problémákon. Pl. a pongyola pitypang (16.kép) erős gyökerével lazítja a tömörödött talajt, miközben sok káliumot gyűjt össze és hoz fel a talaj mélyebb rétegeiből.
|
A gyomnövények tápanyagfelvevő képességét kihasználva növényi trágyalevek, pl. a klasszikus csalánlé, esetleg permetlevek is készíthetők belőlük. Ha sokféle gyomnövény nő a kertünkben, amelyek mind más-más tápelemeket vesznek fel nagyobb mennyiségben és nagy hatékonysággal a talajunkból, akkor ezek keverékéből változatos és nagy tápanyagtartalmú növényi trágyalevet erjeszthetünk pár hét leforgása alatt, amit aztán hígítás után pl. lombtrágyaként használhatunk fel (http://gazigazito.hu/csalan-egy-magikus-termeszetes-tragya-1192000).
A gyomnövények sokfélesége nem csak a tápanyagfelvétel szempontjából lehet érdekes számunkra, hiszen ez a változatos gyomflóra sikerrel összezavarhatja a kártevőket is, melyek így nehezebben találják meg a kultúrnövényeinket. Több kutatás is alátámasztja, hogy a rovarkártevők könnyebben eltévednek a sok zöld növény között és pl. nem raknak petét a kultúrnövényre, mert nem találják azt meg olyan nagy biztonsággal, mintha csupasz talajfelületen vagy pl. fóliás talajtakaráson nőne. Egyes gyomnövényekből készült levek, pl. a csalánlé növényvédelmi szerepet is betölthetnek (https://portal.nebih.gov.hu/documents/10182/905966/Csal%C3%A1n.pdf/af7bcfab-0b14-4631-a127-b9b783a14519)
Emellett zöld részeik, virágjuk, magjaik táplálékot nyújthatnak hasznos élőlényeknek is. Pl. a jól ismert zengőlegyek egyes fajainak lárvái ugyan levéltetveket fogyasztanak, de kifejlett, repülő alakjuknak nektárra van szüksége ahhoz, hogy szaporodni tudjon. Ha mindig vannak virágzó növények, akár gyomok képében is a területen, ez nagy segítséget jelenthet nekik.
A kora tavasszal virágzó árvacsalán és apró veronika (17. kép) fajok a túl hamar ébredő és kirepülő beporzó rovaroknak nyújtanak korai nektár- és pollenforrást és ezzel túlélési lehetőséget, addig, amíg a tömegesen virágzó melegigényesebb tavaszi fajok is ki tudnak már nyílni. A magasra növő, kórós gyomnövények ideális élőhelyet jelentenek egyes pókfajok számára.
|
Számos ehető és gyógyhatású faj is van a klasszikusan gyomnak tartott növények között, mint a nagy csalán (18. kép), mely spenót helyettesítésére is felhasználható, vagy a kövér porcsin, amelyet frissen vagy savanyítva is fogyaszthatunk.
18. kép: Nagy csalán a Budai Arborétum Biokertjében
Természetesen ilyenkor a vadon gyűjtés szabályait szem előtt kell tartani: csak teljes biztonsággal felismert, tiszta helyről gyűjtött, fogyasztásra alkalmas állapotban levő növényt gyűjtsünk és fogyasszunk, az esetleges ellenjavallatok figyelembevételével. Pl. a csalánban a virágzás kezdetétől feldúsulnak a vesét irritáló vegyületek, de a zsenge csalán és csalántea is vízhajtó hatású, veseproblémákkal küzdve ezért ezt is érdemes inkább elkerülnünk.
Ez a rengeteg ingyen elérhető szolgáltatás, amelyet a gyomnövények, sok negatív hatásuk mellett nyújtanak számunkra, ha nem is kötelez minket azonnal hálára, de legalábbis elgondolkodtathat azon, hogy tűzzel-vassal kiirtsunk-e minden gyomnövényt a kertben – írja az ÖMKi.
Az a bizonyos egyensúly
Jó stratégia lehet, hogy amennyiben ismerjük a gyomnövények kertünkben betöltött szerepét, megpróbálhatjuk azokat lecserélni olyan termesztett fajokra, amik ugyanazt a funkciót töltik be, de még hasznosabbak vagy legalábbis kevésbé veszélyesek, mint az adott gyomfaj.
Például a télen is a talajt betakaró és kora tavasszal virágaikkal már a beporzókat segítő gyomfajokat, mint a pásztortáska (19. kép), a tyúkhúr (20. kép), az árvacsalán vagy a veronikák, leválthatjuk valamilyen áttelelő, több fajból álló, talajtakaró keverékkel, elfoglalva ezzel a fenti gyomnövények helyét, de mégis ugyanazokat a szolgáltatásokat megkapva. Igaz, nem ingyen, mint ha a gyomoktól kapnánk, de legalább kiszámíthatóbb, könnyebben szabályozható módon.
|
Ha mégis úgy döntünk, hogy megpróbáljuk inkább a gyomokat használni a fentebb felsorolt pozitív hatások elérésére, akkor folyamatosan megfigyelés alatt kell tartanunk őket.
Amikor úgy látjuk, hogy az egynyári gyomok elnyomnák a kultúrnövényeket, akkor megpróbálhatjuk kis területen egyszerűen visszavágni őket, a talajban hagyva a gyökereiket és némi föld feletti zöld részt is meghagyva belőlük, hogy a talajtakaró és talajszerkezet javító, talajélet tápláló hatásuk továbbra is érvényesüljön.
Ha gyökerestül húznánk ki őket, akkor ezek az utóbbi előnyök megszűnnének, valamint a kihúzott gyökérrel újabb gyommagokat hoznánk feljebb a talaj mélyebb rétegeiből, megkönnyítve ezzel a kicsírázásukat. Mindenképpen érdemes ezt és az újabb hajtások képződése után a következő visszavágásokat a gyomnövények virágzása előtt elvégezni, hogy azok semmiképpen se tudjanak magot érlelni.
Az évelő fajokkal többnyire sokkal nehezebb dolgunk van, ha ezt a bizonyos egyensúlyt meg akarjuk tartani, de azt vegyük figyelembe, hogy az ide tartozó fajoknak is megvan a maguk előnye, pl. a tarackbúza vagy a csillagpázsit silány, laza talajon is képes megnőni és tarackjaival átszőni, ezzel pedig helyben tartani a talajt, miközben szerves anyagot képez. Akár még takarmányfűként is felhasználhatók, pl. a házinyulak vagy tyúkok számára.
A vegyszermentes gyomszabályozás lehetőségei
Az úgynevezett agrotechnikai gyomszabályozási módszerek közé tartozik a kiskertekben nagy hatékonysággal használható talajtakarás, melyet végezhetünk természetes vagy mesterséges holtmulcs vagy akár élőmulcs felhasználásával is.
A természetes holtmulcsok közé tartozik a szalma, a faapríték, a levágott friss, vagy vastagabb rétegben használva inkább a megszárított gyepnyiradék vagy akár a kihúzott, levágott gyommaradványok sorközökbe való visszaterítése is. Ez utóbbi esetben ügyeljünk rá, hogy a gyomokat mindenképpen felmagzás, sőt virágzás előtt használjuk ilyen módon. A szerves talajtakaró anyagokkal tápláljuk a talajéletet, javítjuk a talaj szerkezetét, a földigilisztákat munkára fogjuk és végső soron jobb körülményeket teremtünk a kultúrnövényeinknek is.
Az egynyári gyomok elégséges elnyomásához is vastagítani kell egy tenyészidőszak alatt akár többször is, az idők során elvékonyodó szerves mulcsréteget, ami megnövelheti a kertre fordítandó idő és anyag mennyiségét.
A természetes holt mulcsanyaggal való takarás sajnos nem igazán alkalmas az évelő gyomnövények visszaszorítására. Akármilyen gyakran vastagítjuk is a takaróanyag-réteget, az évelő gyomnövények a föld alatti raktáraikból könnyedén fedezik akár a 15-20 cm vastag laza mulcsrétegen történő átnövéshez szükséges energiát is.
A mesterséges holtmulcsok közé tartozik a klasszikus fekete fólia vagy az agroszövet. Ezek nem táplálják a talajt, előállításuk és elhasználódás utáni kezelésük sem teszi őket környezetbaráttá, leteríteni, majd évek múlva felszedni sem könnyű őket, de az utóbbi, a szövött műanyagból készülő agroszövet legalább átengedi a csapadékvíz egy részét, ha az nem túl hirtelen és nagy mennyiségben érkezik. A holtmulcsok használata a veszélyesebb évelő gyomnövények ellen, mint amilyen pl. a kúszó habitusú apró szulák, nem igazán válik be. Ezek a természetes mulcson többnyire egyszerűen csak átnőnek, a műanyag fólián pedig megtalálják az ültetőlyukat és azon keresztül felszínre bukkanva, még rá is csavarodnak a kultúrnövényre.
A talajtakarásra használt mesterséges anyagokat óvnunk kell a mechanikai sérülésektől, pl. ne sértsük meg a felületet fűkaszával az ágyásszegély ápolása során. Az agroszövet esetében az ültetőlyukak elkészítésekor vagy az anyag leszabásakor használjunk felforrósított eszközt, mert anélkül a kés és az olló megbontja az anyag szélét, és ezáltal az elkezd foszlani, műanyag szálakkal, később mikroműanyaggal árasztva el a kertünket. Hosszabb ideig használható marad az agroszövet, ha a tenyészidőszak végén felszedjük és nem hagyjuk kitéve az időjárás viszontagságainak, valamint azt sem hagyjuk ezáltal, hogy a zöldségnövényeink tenyészidőszakán kívül is növekvő évelő gyomnövények, az ültetőlyukakon felbukkanva és tovább növekedve átszőjék, szinte odavarrják az agroszövetet a talajhoz.
Az élő növényekkel történő talajtakarás a legjobb módja a mulcsozásnak, hiszen a sorközök talaját is élő gyökerek szövik át, tartják megfelelően a szerkezetét, óvják meg az eróziótól, miközben elnyomják a gyomnövényeket, esetleg, ha pillangós fajokat is használunk a sorköztakaró keverékben, akkor nitrogént is kötnek meg. Ezek az élőmulcs-növények azonban, ha nem jól válogatjuk össze őket és nem jól időzítjük a kultúrnövény fejlődéséhez képest a vetésüket, akkor konkurenciát is jelenthetnek azok számára, ugyanúgy, mint a gyomnövények. Tagadhatatlan pozitív hatásaik miatt viszont mégis érdemes kísérleteznünk velük és a kertünkhöz, és a kultúrnövényhez leginkább illő fajokat és vetésidőt megtalálnunk.
Ha gyommentesebb magágyra vágyunk, mert egy vontatottan csírázó, apró magvú növényt szeretnénk vetni, mint amilyen a sárgarépa is, és félünk, hogy a gyorsabb gyomok még azelőtt elnyomják, hogy igazán fejlődésnek indulhatna, akkor a szintén az agrotechnikai módszerek közé tartozó hamis magágy technikát is érdemes lehet bevetni.
Ekkor készítünk egy morzsás talajszerkezetű magágyat, de nem vetjük bele a kultúrnövény magját, hanem megvárjuk, hogy a talajbolygatás és a jó körülmények hatására a gyommagok csírázásnak induljanak, és amikor ez megtörténik, elkészítjük az igazi magágyat, pl. egy sekélyen dolgozó horolókapa vagy akár egy gereblye segítségével, de soha nem mélyebben, mint ahogy az első magágyat készítettük, nehogy újabb gyommagokat hozzunk fel a talaj mélyebb rétegeiből. Ezzel tudjuk csökkenteni a gyommagok mennyiségét a talajban, az ún. talaj gyommag-bankot, hiszen amelyik kicsírázott, azt ebben a kezdeti fejlődési állapotban könnyedén el tudjuk pusztítani, anélkül, hogy a talajt nagymértékben bolygatnunk kellene, míg ameddig mag formájában van, addig nem tehetünk ellene semmit, csak várhatjuk, hogy mikor csírázik ki és okoz majd esetleg problémát.
Ahol valami miatt feltétlenül fedetlenül kell tartani a kultúrnövények között a talajfelszínt, ott érdemes a mechanikai gyomszabályozás eszközeként használható többféle kézi kapát (21. kép) kipróbálni és a körülményekhez legjobban igazodót használni.
21. kép: Különböző gyomszabályozó eszközök a Magosvölgy Ökológiai Gazdaságban
Mivel a hatékonyság szempontjából a szikleveles, korai fejlődési stádium a legjobb időpont, amikor a magról kelő növényt nagyon könnyű elpusztítani, és ezzel biztosan megakadályozzuk azt is, hogy elérje a maghozó fázist, ekkor kell egy könnyű drótkapával, horolókapával végigszaladni az ágyásokon.
Fontos azonban itt is megemlíteni, hogy mindenféle talajbolygatás újabb gyommagokat hoz jó helyzetbe a csírázáshoz, az éles és mélyebbre hatoló irtókapa a tarackosokat pedig egyenesen szaporítja, így fontos utána szemmel tartani a területet. A mezei aszat gyökereit mélyebben, kisebb talajbolygatással tudjuk elvágni pl. a kézi acatoló segítségével (22. kép).
|
Ugyanebbe a kategóriába tartozik a kaszálás is, amit pl. állókultúrában vethetünk be a gyomnövények kordában tartására. Ez a módszer a gyomnövény megismerése után és egy kis kitartással meglepően jól használható egyes évelő fajok, mint a mezei aszat ellen is. A jó időben bevetett kaszálás ugyanis kimerítheti még ennek a kitartó gyomnövénynek is a tartalékait.
Ha megvárjuk, hogy a szaporítógyökerekben raktározott energia a minimumon legyen és ekkor – az acat esetében ez a növény virágzásával esik egybe - vágjuk le a föld feletti hajtásokat, akkor a kihajtáshoz, növekedéshez és virágképzéshez ismét nagy adag energiát használ majd el a növény, anélkül, hogy eljuthatna a virágzás második felében a tartalékok képzéséig. Ha ezt évente több alkalommal, mindig, amikor az acat kihajt és virágozni kezd megismételjük, akkor már akár két év alatt is visszaszoríthatjuk ezt a veszélyes gyomnövényt, miközben mélyre hatoló gyökereivel pusztulásáig hozza fel a talajfelszín közelébe a tápanyagokat és a zöld részeinek elkorhadásával ezek ismét felvehetővé válnak majd a kultúrnövények számára.
A talajt nem bolygató eljárás lehet a hőhatáson alapuló eljárások közé tartozó gyomperzselés, amit a barkácsáruházakban beszerezhető, kézi gyomperzselővel is megoldhatunk. Elég a lángot – természetesen a tűzokozást elkerülve – lassan végighúzni a fiatal gyomnövények felett, amitől a föld feletti részeikben a fehérjék kicsapódnak és így kb. egy nap alatt elpusztulnak, anélkül, hogy a talajt meg kellett volna bolygatnunk emiatt.
Sajnos erre a fűféle egynyári növények, pl. a kakaslábfű (23. kép), vagy a muhar fajok (24-26. kép) sokkal kevésbé érzékenyek, az évelő gyomnövények pedig egyenesen fittyet hánynak rá, hiszen föld alatti, védett rügyeikből gond nélkül újra kihajtanak.
|
A változatosság gyönyörködtet
Nem csak a kertünk növényállománya, de a gyomszabályozás esetében is igaz ez, sőt, a különböző módszerek helyzethez igazodó váltakozó használata nem csak az unalmunkat űzi el és enged teret a kísérletezésnek, de ráadásul kombinációik bevetése még hatékonyabbá is teszi azokat. Erre nagyon jó példa, amikor egy agrotechnikai módszert, a hamis magágyat kombináljuk a gyomperzseléssel. A második talajbolygatás helyett leperzseljük a felszínre bukkanó gyomcsírákat, amivel biztosan nem hozunk fel újabb gyommagokat.
Ugyanígy egy hatásos kombináció lehet a tarackbúza ellen, ha a megtisztítani kívánt területet megkapáljuk annyira, hogy a tarackbúza zöld részeit felaprítsuk vele, majd megvárjuk, hogy elkezdjen újra kihajtani, energiát használva el ezzel a tartalékaiból. Amikor hajtások már pár centiméteresek, és még biztosan nem tudtak olyan intenzíven fotoszintetizálni, hogy elkezdjék újra feltölteni a tarackban található raktáraikat, akkor takarjuk le a területet valamilyen fényt át nem eresztő anyaggal egy tenyészidőszakra.
Egy másik lehetőség, hogy az első kapálással keverjünk be a talajba jó minőségű, érett komposztot vagy istállótrágyát, sok lebontó mikroorganizmust juttatva ezzel a felszínközeli rétegbe, amelyek segítenek megemészteni a feldarabolt, szénhidrátban gazdag tarackdarabokat, párhuzamosan azzal, hogy a takarás elzárja az esetlegesen felbukkanó hajtásokat a fénytől és ezzel elpusztítja azokat. A növény tarackjaival a talaj felszíne alatt terjedve hamar újra benőheti a már megtisztított területet, így a folyamatos megfigyelés itt is szükséges lesz. Megakadályozhatjuk a tarackbúzát a területfoglalásban, ha 15-20 cm mély árokkal vagy ilyen mélyen a talajba ásott tömör ágyásszegéllyel vesszük körbe a tarackmentesített kertrészt, mert ez alatt a mélység alatt a tarackbúza tarackjai már nem fejlődnek.
A megfelelően kordában tartott, de pozitív hatásait még kifejteni képes, változatos gyomflóra és a kertünk sokféle kultúrnövénye biztosíthatnak együttesen olyan talajtakarást és konkurenciát, amely még a veszélyesebb, akár évelő fajokat, mint az apró szulák is segít szabályozni – írja az ÖMKi.
Egy izgalmas tánc
Mindezek talán mindenkiben elültették annak gyanúját, hogy milyen gyönyörűen összetett területe a gyomszabályozás a kertészkedésnek.
Ha megismerjük a gyomnövényeinket és ezeket az ismereteket felhasználva egy egészséges egyensúly fenntartására törekszünk, akkor az egy folyamatosan tökéletesedő és változó, a gyakorlás során is izgalmas felismeréseket tartogató tánchoz fog hasonlítani és nem pedig egy izzadságszagú, kimerítő küzdelemhez.
A kertben töltött aktív pihenésünkben előkelő helyet foglalhat el, ha munka közben el-elmosolyodunk azon a felismerésen, hogy milyen csodálatos módon alkalmazkodnak a gyomnövények a körülmények változásához. Jó lenne ezt megtanulni tőlük! – írja az ÖMKi.
Forrás: ÖMKi
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
