A paradicsom rendkívül dinamikusan fejlődik. A májusban – valamikor a fagyosszentek után kiültetett palánták – júniusra már tekintélyes zöld bokrok lennének, ha hagynánk, hogy ugyanilyen lendülettel növessze a növény a hónaljhajtásokat (kacsokat).
Ezek a hajtások az elején még aprók, de idővel megvastagodnak, akár szár vastagságúra is, elképesztő tömeget adnak a növénynek, de a paradicsomtermést nem segítik.Tehát, ha az érett, piros paradicsom a cél, nem pedig a sövény, akkor a paradicsomot kacsolni kell.
Miért kell kacsolni a paradicsomot?
A paradicsom jellemzője, hogy a levelek tövéből újabb és újabb hajtások, azaz hónaljhajtások (kacsok) törnek elő. Ha ezek megerősödnek, akkor átláthatatlan dzsungellé válik a növény, ami nemcsak azért aggasztó, mert rengeteg energiát fordít a növény ezeknek a hajtásoknak a növesztésére, hanem azért is, mert a nagy lombkorona beárnyékolja a paradicsomokat. A termés viszont akkor érik édesre, ragyogó pirosra, ha megfelelő mennyiségű napfényt kap. Ráadásul nagyobb, szebb termés várható, ha céltudatosan neveljük a paradicsomnövényt.
Ha ritka a lombkorona, a napfény mellett a levegő is átjárja, csökken a gombás megbetegedések esélye és jobban figyelemmel tudjuk követni a paradicsomtermés növekedését, érését, valamint a kártevők megjelenését.
Fejlődésnek indult hónaljhajtás (kacs) a paradicsomon – Fotó: Kucsera Éva
A paradicsom növényt elágazás nélkül, egy függőleges szár mentén érdemes nevelni. A nem determinált paradicsomfajták egy nyár alatt akár a 2 méter fölötti magasságot is elérik és bőségesen teremnek. A paradicsom számára támasztékot mindenképpen biztosítani kell. Amellett, hogy a paradicsomfajták erőteljesen törekednek felfelé, szívesen ágaznak el oldalra és nevelnek oldalhajtásokat.
A hónaljhajtásokat, azaz a kacsokat minél előbb ki kell csípni vagy törni. Az apróbbakat egy óvatos mozdulattal ki lehet csípni, törni, azonban a nagyobbakat – mert bizony előfordul, hogy egy-egy hónaljhajtást nem veszünk észre – már vágni kell, hogy a lehető legkisebb sérülést szenvedje el a növény. A kacs kimetszéséhez tiszta ollót vagy metszőollót célszerű használni.
Szár virággal, de egy hónaljhajtás is nő a levél tövében – Fotó: Kucsera Éva
Csak azért, mert a paradicsom lágyszárú, a metszésétől nem kell félni. Az alsó, sokszor elsárdult leveleket érdemes levágni és ha egy ág kettéágazik, akkor néhány virágos szár meghagyása után azt is le lehet metszeni.
Fontos! A hónaljhajtást és a virágot, majd később termést hozó ágat nem szabad összekeverni. Máshonnan indulnak, másként néznek ki, ám ha bizonytalanok vagyunk, inkább várjunk pár napot, amíg teljesen egyértelműen be tudjuk azonosítani a növényrészt.
Mit kezdjünk a paradicsom hónaljhajtásokkal?
Minél kisebb a paradicsom kacs annál kevésbé fáj a „kertész lelkének” az eltávolítása. A kivett hónaljhajtások mehetnek a komposztba, de ha nem vettük észre és már 10-20 centisre is megnőtt a hónaljhajtás, akkor azt a kivágás után földbe is tehetjük és nevelhetünk belőle újabb növényt.
Ugyanakkor hónaljhajtást azért is hagyhatunk megerősödni, hogy a nyár folyamán szaporítsuk a növényt. A paradicsom zöldhajtásokat érdemes legalább 5-10 cm mélyen földbe tenni és sűrűn öntözni.
Rendszeres kacsolás után szellős a paradicsom és bőségesen virágzik – Fotó: Kucsera Éva
A paradicsom szára könnyen és gyorsan gyökeresedik. Ha a magról nevelt palántánk elnyúlt, akkor kiültetéskor bátran lehet mélyebbre ültetni. A nyári zöld dugványból nevelt növény jóval később virágzik, így a paradicsomok beérése nem garantált.
Viszont a hónaljhajtásról nevelt növényt ültethetjük cserébe is és ha a fagyok beálltával védett, világos helyre tudjuk tenni, akkor a paradicsomszezon elnyújtható, illetve számíthatunk utóérésre és a zöld paradicsomnak is számos felhasználási módja van.
_fill_540x300_0.jpg)
