Nagy a szárazság és a hőség, a földeken láthatóan szenvednek a növények: a kukorica, a szója és a napraforgó is. Eső nélkül nagy baj lesz, a szójavirágok nem kötnek, a napraforgó és a kukorica pedig még a szemesedésig sem jut el, ha így megy tovább – márpedig egyelőre a meteorológia sem lehűléssel, sem csapadékzóna érkezésével nem kecsegtetnek.
Az Agroinform Menőgazdász-Facebook csoportjában július 9-én posztolt Kecskemét környékéről Domján Gergely, s azt írta:
"2022. év rendkívüli aszály, 2023 év magas költségek alacsony ár, 2024 év 3. napja rendkívüli forróság, még a héten hasonló várható. Három évet már nem bírunk ki, a gabona is 2/3 termést adott. Szomorúan mutatom a fotón a jelen állapotot."
Mi pedig szomorúan olvastuk a poszt alatt sorjázó kommenteket:
"Üdv, ez így van, száradnak a kukorica alsó levelei, a virágzat most van kötésben... Nekem kB 130 ezer bukta/ha és nincs benne munkám és gépek, ez így tényleg nem mehet tovább, amit mással kerestem, ráköltöm... A csatornák évek óta szárazak és 50 éve nincsenek karbantartva, néha rájuk nézek, de semmi nem történt, pedig próbáltam a hatóságoknál elérni, hogy legyen víz a csatornákban. Mint régen... ITT VALAMIT TENNI KELL!! VAGY NEM TEMELÜNK SEMMIT... Én se bírom tovább. Itt vagy történik valami, vagy vége."
Szomorú látvány a szenvedő napraforgótábla – fotó: Facebook/Domján Gergely
Más szerint a fotón látható napraforgó a hét végére megadja magát, ha nem lesz eső.
Másik gazda azt írta: "Nálunk is vannak olyan forgók, amelyek térdig érve virágoznak. De vannak nagyon szép állományok is. (Homokos gyengébb talajokon.) Ahol kevés a csapadék, nem csak a 2-4 mázsa pétisótól kell várni a csodát. Másik példa, hogy a lucernám alig ad hektáronként pár bálát, de mellettem a kukorica 2.5 m-nél magasabb, 3 csövet nevel. A lucernám nem a Fidesz, vagy a konteó, vagy Soros miatt gyenge, hanem miattam. Csak sok embernek könnyebb másra fogni. Ahol van 2-3 év aszály, ott már az első évben tanulni kell, hogyan lehet csökkenteni a veszteséget."
"Köles, cirok, tritikálé, lencse, csicseriborsó. Ezek a lehetőségek lesznek előttünk pár év múlva... Érdemes elkezdeni gyakorolni, hogyan lehet ezeket termeszteni" – folytatja az előző gondolatmenetet valaki.
Ugyanakkor máshol a sok csapadék miatt mérgelődnek:
"Mi a Bodrogközben a rengeteg eső miatt szenvedünk. Kalászosokat a viharok földig fektették, laposabb területeket le sem lehet aratni. A csapadékos ősz után az idei éven 490 mm-nél járunk. Ebből 310 május 1-től."
Óriási különbségek lehetnek tehát akár még térségek között is. Ami biztos: a mindig csapadékos Zalában is rengeteg helyen látni sárguló, furulyázó kukoricákat, melyeknek a következő egy hét – hacsak nem lesz valahol némi frissítő zápor – megadja a kegyelemdöfést.
Egy kommentelő szerint a gazdáknak jobban kellene alkalmazkodni.
"Tegnap Szolnokról autóztam haza. Pár helyen megáztam, de semmi érdemi. Baján volt egy nagy zápor. Ellenben a forróság miatt a kukoricák jelentős része elkezdett felszáradni, a felső levelek "furulyázni". További hőségnapok jönnek, ez a kukoricákat meg fogja tizedelni. Nem ezt vártuk az idei harmadik negyedévtől. De!!! 15 éve 2 éven át ezzel rodeóztam végig az országot, hogy erre kell felkészülni. A globális felmelegedés szélsőséges időjárási eseményekkel mutatja meg magát először. Forróságnapok, pontszerű nagy esők.
Három dolog tehető. Talajnedvesség-kímélő talajművelés (erről szóltak az előadások), szárazságtűrő fajták alkalmazása (akár a termésátlag-csökkenés ellenére is) és öntözés.
Volt, aki figyelt erre és láttam egymás melletti táblákat még zöldellő szép állománnyal és felszáradt, elsárgult növényekkel. A fentiek közül egy vagy kettő másként történt, öntözve egyik sem volt (még). Az orosz gabona ide ugyan nem jöhet, de mehet a világpiacra. Van terület a termelésre: a globális felmelegedés néhány területet elvesz, de északi irányban újakat ad a termeléshez. S az elmúlt 20 évben Oroszország is megtanult termelni, illetve jelentősen korszerűsödött a géppark."
