Az idén többször is tapasztalhattuk a magas hőmérséklet, a kánikula, a légköri szárazság kedvezőtlen hatását. Talán még ennél is feltűnőbb volt június végén, július elején az említett hőséggel párosuló napégésbetegségek jelentkezése. A káros sugárzás nem kímélte a kertészeti növényeket, a perzselési tünetek a szőlőn, a gyümölcsféléken, a zöldségeken, de még több dísznövényen is megtalálhatók voltak.
A kétféle sugárzás aránya az év folyamán változik. Tavasszal, nyár közepéig-augusztus elejéig a sugárzó fény az erősebb, ezt követően a szórt fény növekszik a sugárzóhoz viszonyítva.
A zöldségfélék fotoszintézise 50-100W/m2 (kb. 10 000 lux) fotoszintetikusan aktív sugárzás intenzitásig arányosan nő, ezt követően a növekedés üteme mérséklődik. 200 W/m2 (20 000 lux) fényerősség körül már alig mérhető tömeggyarapodással jár.
A globálbesugárzás évi összege a déli és a délkeleti megyékben, így a Tiszántúl déli területein és Szeged környékén eléri a 4800-4900 MJ/m2-t, és meghaladja a 2000 óra év napfényes óra számot. Növénytermesztési szempontból még ezek az értékek elfogadhatóak lennének, de az utóbbi években, évtizedben a késő tavaszi, nyári hónapokban tapasztalható egyre intenzívebb sugárzás (60-70 000 J/cm2 ~ 40-50 000 lux) a kertészeti növények esetében súlyos lomb- és termésperzselést, minőségromlást, terméskiesést okozott.
Miről ismerhető fel a napégés tünete?
A napégési tünetek mindig aszimmetrikusan, a növénynek, a termésnek a Nap felőli oldalán mutatkoznak, többnyire besüppedt, száraz és világos szövetelhalás formájában. A termés belseje mindig egészséges.
Az elmúlt években az ellenállóbbnak tartott kápia és fűszertípusú paprikafajtákon is jelentkezett a napégés – A szerző felvétele
A szabadföldi paradicsomon is egyre gyakoribb a napperzselés – A szerző felvétele
A napégés okozta kár nem tévesztendő össze a paprikán és a paradicsomon gyakran megfigyelhető csúcsrothadás-betegséggel vagy a fejes saláta és a fejes káposzta levélszélbarnulásával, amit a vízhiány, a magas talajsótartalom vagy a kalcium hiánya is okozhat. Ez utóbbi a paprikán, a paradicsomon és ritkán a padlizsánon, mindig a bogyó hegyén, bibepontja környékén jelentkezik, rendszerint barnás színű szövetelhalás formájában (nem fehér!).
Gyakori, hogy párás időben vagy öntözést követően másodlagosan baktériumos és gombás betegségek is megtelepedhetnek a sérült felületen, ami a tünet képét megváltoztathatja, a kár mértékét jelentősen növelheti.
A fajták között érzékenység tekintetében jelentős különbség van, például a vékonyabb szövetszerkezetű fehér (TV) paprikákon gyakrabban és jobban, míg a vastagabb héjjal rendelkező, hegyes (fűszer), kápia és a paradicsom alakú fajtákon ritkábban mutatkozik. A nagyobb lombú fajták (pl. zöldbabnál), ahol a terméseket védi a lombozat, így a csüngő termésű paprikák is kevésbé károsodnak, mint a felálló típusok.
Milyen védekezési lehetőségek vannak a zöldségfélék esetében a napégés ellen?
Árutermesztő üzemekben, de a saját célra termelő kertekben is kevés azoknak a védekezési lehetőségeknek a száma, amivel a napégést megelőzhetjük vagy a kárt jelentősen mérsékelni tudjuk. Különösen nagy gondban vannak a szőlő- és gyümölcstermesztők, ahol az árnyékoló hálók kifeszítése nem lehetséges vagy nagyon költséges.
Zöldségtermesztésben a fajták tudatos, tapasztalatok alapján történő megválasztásával, a tavaszi, nyári vagy őszi fajtáknál javasolt ültetési időpont betartásával van némi esély a napégési károk mérséklésére vagy éppen elkerülésére.
Tekintettel arra, hogy a vízzel jól ellátott növények jobban képesek magukat hűteni, a rendszeres öntözésnek, a folyamatos vízellátásnak is nagy szerepe van. A nagy gyökérzettel rendelkező növény – öntözés hiányában – a mélyebb talajrétegekből is tud némi nedvességhez jutni, ilyen esetben is bizonyos mértékű védelemmel van ellátva, a lombozat és a termés lassabban éri el a kritikusnak számító 35-40 0C-ot, amikor a perzselési tünetek tömegesen jelentkeznek, és szemmel jól kivehetők.
Tavasszal a palántázások idején is gyakori jelenség. A palántanevelőből hirtelen, minden átmenet és edzés nélkül kiültetett növények is súlyosan károsodhatnak. Az ültetési idő megválasztásával (borús időben ültessünk), a palánták edzésével (fokozatosan az intenzív fényhez történő szoktatással) jelentősen mérsékelhető a kár. A tápkockás és cserepes palántáknak a szaporítóházban történő szétrakásával is edzhetjük a növényeket az intenzívebb sugárzáshoz.
Az intenzív szabadföldi zöldségtermesztésben jelentős munka indult el a különböző árnyékoló hálók felkutatására. A raschel hálók alkalmazásának lehetőségét vizsgálva sikerült a napégésből eredő terméskiesést nagymértékben csökkenteni. Az árnyékoló hatás a színtől, a szálvastagságtól (szövéstől) függően eltérő, a sárga és a narancs színű hálók a hazai és külföldi kísérletekben kedvezőbbeknek bizonyultak, ami nemcsak a sérült bogyók alacsonyabb számában, de a növények fejlődésében és termésképzésében is megmutatkozott.
Szabadföldi paprikatermesztés sárga színű árnyékoló háló alatt – A szerző felvétele
A hálórétegezését (hajtogatását) úgy kell végezni, hogy 20-30 000 luxnál nagyobb sugárzási érték ne érje a növényeket, amihez legalább 2-3-szoros rétegre van szükség. Nem mellékes tudni, hogy az árnyékoló hálók hőségnapokon kedvezőbb mikroklímát biztosítanak a növény számára azáltal, hogy alacsonyabb a léghőmérséklet, és a páratartalom magasabb.
Üvegházak és fóliasátrak esetében további megoldásnak kínálkozik a héjazat, azaz a fólia és az üveg festése, amihez a kereskedelemben speciális anyagokat (festékeket) is forgalmaznak. A legújabb, technikailag jól felszerelt üvegházakat árnyékolókkal is felszerelik, amelyek működtetését automatika szabályozza.
_fill_540x300_0.jpg)
