A jellegzetes tőkeforma kialakítása és fenntartása a „tőke művelésmódja”. Az e célból végzett metszés az alakító metszés. A tőkeművelésmód a tőke részének vagy részeinek alakját, nagyságát, számát, a talajhoz és egymáshoz viszonyított térbeli elhelyezkedését jelenti. Ehhez kapcsolódik még a vesszők metszése, valamint a hosszúra metszett vesszők elrendezésének és kikötésének sajátos módja, tágabban értelmezve a támrendszer és a hajtások térbeli elrendezése is.

A tőkeművelésmód megválasztását számos tényező határozza meg. Régebben főleg az ökológiai viszonyoknak volt döntő szerepük. Ezeket most is figyelembe kell venni, különösen a hőmérsékletnek a termőhelyre jellemző alakulását, a téli fagyokat. Az utóbbi időben a „technikai fejlődés”, a gépesítés, a kézi munkaerő csökkentése is jelentős szerephez jutott. Ezen kívül a „termesztési cél”, a „fajta”, a költségek fedezésének lehetősége, a szakismeret is befolyásolja a tőkeművelésmód megválasztását.

A tőkék alakja szerint fej-, bak-, legyező-, comb-, Guyot-, ernyő, kordon- és lugasművelést különböztetünk meg. Az egyesfüggöny- és kettősfüggöny művelés a magaskordon-művelés változatai közé sorolható.

A törzs magassága (a termőfelület talajtól mért távolsága) szerint alacsony- (40 cm-ig), középmagas- (40–60 cm-ig) és magas- (80 cm-nél magasabb) művelést különböztetünk meg. A tipikus Moser-féle magaskordon-művelésű tőkék törzse 120–130 cm magas, de változatainak törzsmagassága 100–160 cm is lehet.

A 3–3,5 m sor és 1–1,2 m tőtávolságú, tipikus Moser-művelés mellett, a tőkék egyedi igénybevételének csökkentése, a termés minőségének a javítása, biztonságosabbá tétele érdekében újabban kisebb sortávolságú, keskenyebb (igazgatott) lombfalú, középmagas kordonművelésű ültetvényeket létesítenek. Nagyon lényeges, hogy a gondos zöldmunkákban részesített, keskeny lombfalú ültetvények sortávolsága a lombfal magasságánál ne legyen kisebb. A középmagas tőkeművelésmódú ültetvények sortávolsága a lombfal magasságánál ne legyen kisebb. A középmagas tőkemüvelésmódú ültetvények sortávolsága élettani okok miatt – általában – 2 méter alá nem csökkenthető.

Az újonnan létesített üzemi szőlőültetvényekben egyre többen választják az „ernyőművelést”. Az ernyőművelésű tőke törzse – főleg a sortávolságtól függően – 80–150 cm lehet. Ennek végén helyezkednek el a szálvesszők, melyeknek száma és hossza a fajta tulajdonságaitól és a tőke erősségétől függ. Ezekkel szabályozzuk a tőke terhelését. Általában két szálvessző elegendő tőkénként. Erősebb tőkén a szálvesszők többrügyesek lehetnek.

László