Növényvédelmi előrejelzés: Az alma és a búza permetezése nem tűr halasztást!

A mezőgazdasági termelésből élők leggyakrabban azért aggódnak, hogy lesz-e elég eső. Aztán néha túl sok is érkezik, s ez is gondot okoz. Most nem bátorkodom kijelenteni, hogy túl sok már az eső. Igaz, sok helyen megállt a mélyedésekben az összefolyt víz, igaz, nem tudunk dolgozni a földeken a sár miatt, nem lehet permetezni a gyakori esők és szinte állandóan nedves lombozat miatt, és még lehetne sorolni. Mégis azt mondom, hogy a közelgő nyárra tekintve örüljünk a vízzel feltöltött talajoknak, jó lesz az még aszályos időszakban.

Szerencsére most 2-3 esőmentes, napsütéses nap várható, s ezzel együtt felmelegedés is. Aztán – a hétvége táján – megint csak esős napok jönnek. Reméljük, a szárazabb napokon szikkad a talaj, s lehet dolgozni, növényvédelmi kezelést is végezni.

A lombozat még délután is nedves – fotó: Tóth Miklós

A kalászosok számára kedvező a jelenlegi időjárás

A kalászosok számára igen kedvező ez az időjárás. Az őszi búza általában kihozta kalászát, s sok helyen megkezdődött a virágzása.

Virágzik az őszi búza – és csapadékos időjárás van – fotó: Tóth Miklós

A lombozat általában egészséges, csak a legalsó levelek sárgulnak, száradnak. A szár levelei és a zászlóslevél is egészséges. Igazából a lisztharmat (Erysiphe graminis) terjedése igényel figyelmet, a betegség felfelé terjed. Nem véletlen, még délután is vizes, nedves az állomány lombozata az alsóbb szinten. (Természetesen nem csapadékos napra értem). A jelenlegi közepes fertőzöttségi szint további nedves, párás körülmények között, melegedéssel tovább erősödik. Az állományok ellenőrzése és az időben végzett kezelés fontos.

A korábban emlegetett kórokozók, mint a szeptóriás levélfoltosság (Septoria tritici), jelen körülmények között csak lassan terjednek, egyelőre nem okoznak gondot.

A hűvös, csapadékos időszak kedvezett viszont az árpa hálózatos levélfoltosságának (Pyrenophora teres), amely fertőzése fokozódik. Egyelőre általában gyenge fertőzöttségi szintről beszélhetünk, de a tendencia miatt figyelni kell rá, az állományok szemlézése fontos.

A fahéjbarna levélfoltosság (Pyrenophora tritici-repentis) az őszi búzában jellemző. E betegség tüneteit megtaláljuk a leveleken, bár egyelőre csak gyenge fertőzöttséggel. Az időjárás viszont kedvező a fenti kórokozók számára, így azok terjedésével számolni kell.

A vetésfehérítő bogár (Oulema spp.) és lárvája egyre kisebb kárral fenyeget. A gyakori esők lemosták a kártevőt, s a népessége csökken. Nem hat viszont az eső a levéltetű (Aphididae) fertőzésre, a kolóniák kialakulására. Egyelőre kicsi méretű kolóniák találhatók a leveleken nagy gyakorisággal. A kártevő már betelepedik a kalász belsejébe is, s ez tovább fokozza a gondot.

Levéltetű-kolónia őszi búza levelén – egyre többet látni – fotó: Tóth Miklós

Mindezek után és ellenére a legnagyobb gondot a fuzárium (Fusarium graminearum, F. culmorum) kalászfertőzésének esélye adja. Nagyon gyorsan megtörtént a kalászhányás, és szinte napokon belül követte a virágzás kezdete. Ebben az időszakban és fenológiai állapotban a leginkább fogékony kalászosunk a betegség fertőzésére, főleg ha eső, nedvesség társul a folyamathoz. Nos, ez utóbbiból mostanában nincs hiány, s a hét vége felé ismét esős napok jönnek.

Amint lehet, permetezni kell.

A csapadék negatív és pozitív hatásai a repcében

A repce már elvirágzott. A kártevők nagy része elhagyta a táblákat. Aki viszont a virágzás közben elmaradt a kártevők elleni védelemmel, annak közepes becőkárral kell számolni, amit főképpen a repcebecő-ormányos (Ceutorhynchus assimilis), kisebb mértékben a repcebecő-gubacsszúnyog (Dasineura brassicae) okoz.

A csapadék sokat segített a növények fejlődésében, még virágzás közben növekedett az oldalhajtások száma, kiterjedése, egy kicsit javítva a terméskilátáson.

Sajnos a csapadéknak negatív hatását is észleljük, a növények tövén a fómás levélfoltosság és szárrák (Leptosphaeria maculans) tünetei jelentek meg, de ott van a fehérpenészes szártőkorhadás (Sclerotinia sclerotiorum) is. Mindkét kórokozó fertőzését, terjedését segíti a gyakori eső, tartós nedvesség.

A kukorica és a napraforgó lassan fejlődik

A kukorica lassan kinő a barkók (Tanymecus dilaticollis) foga alól. Még mindig fázik a növény, s lassú a fejlődése. Nem úgy a gyomok. Hihetetlen tömegben keltek ki a posztkezelésre tervezett táblákon, s gyorsan növekednek. Hamarosan elérik a kevésbé érzékeny állapotukat, s egyre nehezebb lesz a gyomirtás. Ebben is késésben vagyunk.

Barkókártétel kukoricán, de a nagyobb gond, hogy még mindig fázik a növény – fotó: Tóth Miklós

A napraforgó is hasonló cipőben jár, lassan fejlődik, de a barkók (Tanymecus palliatus) kártételét túléli. A gyomosodás itt is komoly kihívás. A parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) óriási tömegben kel, és gyorsan fejlődik.

Kukorica és parlagfű – nem kérdés, hogy melyikből van több – fotó: Tóth Miklós

Sorghumos folt napraforgóban, sok köszönet nem lesz a termesztésben – fotó: Tóth Miklós

Az almáskertekben intenzív védelem szükséges

Az almáskertekben is sokasodik a teendő. Az időjárás kedvez a gyümölcs növekedésnek és a kórokozóknak, terjed a lisztharmat (Podosphaera leucotricha). Már a betegség szekunder tüneteit is megtalálhatjuk az új hajtásokon. A felmelegedéssel tovább erősödik a fertőzés, ezért intenzív védelem szükséges.

A lisztharmat egyre aktívabb almában – fotó: Tóth Miklós

A varasodás (Venturia inaequalis) aszkospóraszóródása még mindig tart, bár lassan csökkenő mennyiségben. Az ivaros alak és a kedvező időjárás folyamatosan magas fertőzési nyomást tart fenn. A hűvös tavasznak köszönhető, hogy eddig lassú fertőzési folyamatot és késői tünetmegjelenést tapasztaltunk. De most már itt van, a tüneteit megtalálhatjuk a leveleken. További esők várhatóak a hétvégén, így a kiverődés és a konídiumos fertőzések indulása várható. Ezek így együttesen intenzív védelmet követelnek, rövidebb permetezési fordulóval.

Eddig a szürke almalevéltetű (Dysaphis plantaginea) terjedéséről szóltunk. Most ehhez hozzá kell tenni a zöld almalevéltetű (Aphis pomi) megjelenését a hajtások végein, a kis kolóniák gyorsan gyarapodnak, fokozódik a kártétel. A védekezést nem lehet halogatni.

Most már a zöld almalevéltetű is támadja az alma hajtásait – fotó: Tóth Miklós

Az almamoly (Cydia pomonella) rajzása ismét erőre kapott, az időjárás befolyásolja repülését. Amint ismert, e kártevőnél nehéz a szexferomon csapdás megfigyelés alapján húzott rajzásgörbe szerint a tojásrakás kezdetét meghatározni. Ezt helyettesíti (kiegészíti) a hőösszegszámítás. Mindkét módszer azt mutatja, hogy megkezdődött a kártevő tojásrakása. Innen kezdve a kiválasztott védekezési technológia szerint kell a kezelést ütemezni.

Nehéz helyzetben a csonthéjasok

Továbbra is nehéz helyzetben vannak a csonthéjasok, azon belül is a kajszi. Ismeretes, hogy a virágzás során a fagy utáni kevés virágot a monília (Monilinia laxa, M. fructicola) megfertőzte. A tünetek tömegesen jelentek meg, s azokat le kellett vágni. Az ily módon végzett védekezés után ismét megjelentek a tünetek, hajtáshervadás, száradás formájában. Egy gyors vizsgálat azt mutatta ki, hogy a kórokozó telepei ott vannak a levélnyélen, valószínűleg onnan terjed még mindig a fertőzés. Az esős időjárás ebben nagy segítséget nyújt a kórokozónak. Tovább kell folytatni a fertőzött részek eltávolítását.

Kajszihajtás hervad, pusztul – gutaütés? – fotó: Lepres Luca

A sztigminás levéllyukacsosodás (Stigmina carpophyla) tünetei korán megjelentek a kajszi gyümölcsén. Egyelőre gyenge a fertőzöttség mértéke.

A rovarok világából a levéltetvek (Myzus persicae), sodrómolyok (Tortricidae), levélbarkók (Phyllobius oblongus) is támadják az új lombozatot. Ezek után nem csoda, hogy a fák gutaütésre emlékeztető tüneteket mutatva hervadnak.

Levélbarkók kajszin – fotó: Lepres Luca

Figyeljünk a kajszira, még ha keveset is ígér az idén.

A cseresznye és a meggy is fejlődik, a korai fajták zsendülése már megkezdődött. Az eső hatására a gyümölcsök egy része megrepedt. Reméljük, ezek a sebek még beszáradnak, s nem indul el egy rothadási folyamat, mert az a jó termés szomorú végét jelenti. Érdemes a moníliás gyümölcsrothadás (Monilinia laxa, M. fructicola) ellen még kezelni, de figyeljünk a készítmény élelmezés-egészségügyi várakozási ideje és a tervezett betakarítási idő összhangjára.

Kirepedt a zsendülő cseresznye – fotó: Tóth Miklós

Amint a kajszinál említettem, a kórokozó (Monilinia laxa) a lombozatban jelen van, ezért kimondottan nagy veszélyben van a gyümölcs. A fertőzött, száradó hajtásokat gyorsan el kell távolítani e fákról is.

A levéltetvek (Myzus cerasi) újabb lendülettel fertőznek, a hajtásvégi levelek bepöndörödnek. A cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi, R. cingulata) rajzása közepes, a tojásrakás már megkezdődött.

Az őszibarackfákon továbbra is erős fertőzéssel van jelen a tafrinás levélfodrosodás (Taphrina deformans). Az esős idő kedvez a kórokozónak, a fertőzése többször megismétlődött, így nehéz lesz a betegségtől megszabadulni. A lehulló levelek gyengítik a fát. Védekezzünk ellene!

A keleti gyümölcsmoly (Grapholita molesta) tojásrakása megkezdődött, előzzük meg a lárvák károsítását. A levéltetvek (Myzus persicae) szaporodnak e fákon is.

A szőlőben számítani kell a lisztharmat megjelenésére

A szőlő hajtásai és fürtkezdeményei fejlődnek, bár itt is megfigyelhető a fejlődésbeli lemaradás. A védekezés gerincét adó lisztharmat (Uncunula necator) és peronoszpóra (Plasmopara viticola) megjelenése még nem történt meg. A kedvező időjárásban azonban számítani kell elsőként a lisztharmat fertőzésére. Amennyiben a várt melegedés érkezik, úgy 10 napon belül megtalálhatjuk a betegség első tüneteit. A védekezéseket meg kell kezdeni. A peronoszpóra kicsit lassabban aktivizálódik – az oospóra kiszáradt –, de ilyen esős időjárásban az sem marad el.

Az atkák (Eriophyes vitis) és a szivarsodró eszelény (Byctiscus betulae) károsít, bár a kár mértéke egyelőre nem súlyos.

Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre vagy kíváncsi, kattints ide!

Vegyél részt Te is az Agroinform közösségi növényvédelmi adatszolgáltatásában!