A fejes saláta hajtatása Magyarországon évek óta jelentősen nem változik, megközelítőleg 600-650 ha-on folyik, a fóliák alatt megtermelt mennyiség ~30-35 000 tonna/év, ami egy tavaszi fő idényből és egy kisebb jelentőségű őszi szezonból tevődik össze.
Míg éveken keresztül a fejes salátát mint szezonális zöldségfélét emlegettük – korábban a húsvéti ünnepeket követően gyakorlatilag megszűnt iránta a kereslet –, az utóbbi években a nyári hónapokban is egyre nagyobb igény mutatkozik a fogyasztók, de az ipar részéről is a jó minőségű, friss levélzöldség iránt. Ennek ellenére messze elmaradunk más, elsősorban nyugat-európai fogyasztóktól, ahol 3-5 kg/fő körül van az éves igény. (Franciáknál a legnagyobb, a teljes zöldségfogyasztásuknak, ami 140-145 kg/fő/év, a levélzöldségek a 10-15%-át teszik ki.)
Nálunk a fejes salátát többnyire mint előnövényt hajtatják, kevés azoknak a kertészeteknek a száma, ahol a fóliák alatt egymást követően több szakaszban is ültetik. A termesztéstechnológiája sokat javult, köszönhetően az új rezisztens fajtáknak, a pontosabb klímaszabályozásra alkalmas, nagyobb légterű, egyhajós sátraknak és fóliablokkoknak, nem utolsósorban a több termelői tapasztalatnak, a nagyobb szaktudásnak.
Hajtatása a paprikához vagy paradicsomhoz képest egyszerűbbnek tűnik, de aki termesztette már, tudja, hogy klímaszabályozással milyen könnyen el lehet rontani, ugyanakkor rövid tenyészidejéből is adódóan a hibák korrigálására alig van lehetőség.
_fill_540x300_0.jpg)
Enyhén fűtött fóliák alá február folyamán, a fűtés nélküli hajtatáshoz március elején ültetjük akkor, amikor még kevés a fény, és a szélsőséges időjárás miatt körülményes a szellőztetés. Az élettani (nem fertőző) betegségek jelentős része pedig a kedvezőtlen páratartalommal és hőmérséklettel, a gyakori fényhiánnyal van összefüggésben, de a hibás öntözésre és a tápanyagellátásra is néhány visszavezethető.
A fólia alatti termesztés sikerének kulcsa a klimatikus tényezők összhangjának megteremtése. Ehhez pedig pontosan beállított, a növények magasságában elhelyezett hőmérőre, továbbá páratartalom-mérőre, esetleg fénymérőre is szükség van.
A fejes saláta hajtatása Magyarországon évek óta 600-650 ha-on folyik – fotó: Pixabay
Fénykihasználás
Tekintettel arra, hogy mesterségesen fényt a jelenlegi technikai lehetőségek és energiaköltségek mellett gazdaságosan nem lehet biztosítani a salátának, egyetlen megoldás a természetes megvilágítás, azaz a napfény maximális kihasználása. Ezzel kapcsolatos intézkedések közül első helyen kell a fóliák cseréjét és tisztántartását megemlíteni, továbbá fontos az évszaknak megfelelő fajta és a hozzátartozó tenyészterület helyes megválasztása.
Hőmérséklet szabályozása
Az optimálisnál alacsonyabb hőmérsékleten lelassul a növekedés, elhúzódik a tenyészidő, ebből adódóan csak később lehet a főnövényt, azaz a paprikát vagy a paradicsomot kiültetni. Hideg hatására egyes fajtákon a foszfor hiányára emlékeztető, a levél fonáki oldalán lilás elszíneződés is megfigyelhető, ami felmelegedéssel eltűnik, visszazöldül.
Optimálisnál magasabb hőmérsékleten nagyobb levelek, lazább fejek képződnek, romlik a minőség. Tekintettel arra, hogy a klimatikus tényezők összhangja alapvető feltétele a koraiságnak és a minőségnek, ugyanakkor a fényviszonyok szabályozása nem lehetséges, a léghőmérsékletet kell a fényhez igazítani (1. táblázat).
A hajtatott fejes saláta fénytől függő hőmérséklet-szabályozása (0C)
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Páratartalom szabályozása
A magas páratartalom a gombás és baktériumos betegségek terjedése miatt különösen veszélyes, az ellenük lehetséges vegyszeres védekezés a rövid tenyészidő miatt nehezen megoldható (élelmezésügyi várakozási idő!). 70-75%-os páratartalom javasolható, ami a fejes salátának még kedvező, de a betegségeknek kevésbé. Igaz, a borús, fényszegény téli hónapokban – amikor a szabadban is erősen párás a levegő – ezt az értéket szellőztetéssel meglehetősen nehéz tartani.
Magas páratartalom esetén nem tud a növény párologtatni, a gyenge transzspiráció következtében pedig nincs tápanyagfelvétel. Leáll a növekedés, nincs megfelelő lombképződés, főleg a nehezen szállítható (mozgó) tápanyagokból hiány keletkezik. Ebből adódóan hamar jelentkezik a mészhiánybetegség tünete (belső, fiatal levelek széle megbarnul, elnyálkásodik) és egyes félmikro- és mikroelemek hiányára visszavezethető fejlődési zavar (fiatal levelek kisárgulnak).
Bár fejes salátánál ritkábban fordul elő a vízkórság (ödémabetegség), de párás környezetben ennek a betegségnek is fennáll a veszélye. Az ilyenkor keletkező apró vízhólyagok ha felrepednek, a sérült felületen könnyebben és gyorsabban telepszenek meg a gombás fertőzések (pl. botrítisz).
Melegebb időszakban, így áprilisban, a szellőztetések alkalmával szokott előfordulni, hogy erős szél, túl intenzív szellőztetés és hirtelen páracsökkenés hatására – védekezve a kiszáradástól – a növény bezárja a sztómáit, ami szintén lassítja a víz, de a tápanyagok felvételét és növényen belüli mozgását. Ennek jellegzetes tünete a külső (idősebb) levelek szélének barnulása, elszáradása. Nehéz a fény- és hőviszonyoknak megfelelő, optimális páratartalmat tartani, ami nemcsak a betegségek miatt lenne fontos, de a növénygyarapodást is serkenti, ugyanis intenzív tavaszi napsütés hatására akár napi 2 dkg-ot (!) is növekszik a lombtömeg.
A levegő szén-dioxid-koncentrációja jelentős mértékben befolyásolja a salátafej képződését. Szellőztetés hiányában a fólia alatt az oxigén felgyülemlik, a szén-dioxid elfogy, ezt követően az asszimiláció lelassul, majd fokozatosan leáll. Az elfogyott szén-dioxidot pótolhatjuk a levegő cseréjével – szellőztetés – és mesterséges úton, iparilag előállított szén-dioxid bevezetésével vagy propán-bután gáz égetésével (1. kép). Nálunk a kertészek közül a fejes saláta esetében szén-dioxid-trágyázást kevesen alkalmaznak.
Propán-bután gázzal működő szén-dioxid-fejlesztő – fotó: Dr. Terbe István
Vízutánpótlás és öntözés
Öntözést legjobb a reggeli és déli órákban végezni, amikor a növények gyorsabban felszáradnak, ezáltal kisebb a gombás és baktériumos betegségek fellépésének a veszélye. A sekélyebb gyökeresedés miatt vízpótlásra a 10-20 mm-es adagok elegendőek. Fényszegény időszakban könnyen túlöntözhető a saláta, ami az úgynevezett üvegesedéséhez és a már említett ödémabetegséghez vezethet.
Áprilistól szükséges lehet a párásítás, amit napjában 1–3 alkalommal végzett, 1–2 mm-es vízadaggal valósíthatunk meg.
A tápanyagok felvételének dinamikája a lombnövekedés ütemét követi. Kezdetben lassan növekvő tendenciát mutat, majd a fejképződés kezdetén hirtelen felgyorsul, utána újra lassulni kezd. Ebből adódóan a fejtrágyázást a fejképzésre időzítsük. Leggyakoribb trágyázási hiba a nitrogén túladagolása, amely vízhiány, illetve szárazabb talaj esetén sókártétel formájában jelentkezik, de ha sok nitrogén bőséges vízellátással, magas léghőmérséklettel párosul, elhúzódó fejesedéssel, laza fejképzéssel kell számolni.
