A retek termesztése, az ingadozó keresletből adódóan, erősen időszakhoz kötött, a téli, tél végi és kora tavaszi csúcs után minimális a fogyasztási igény. A vásárlók elsősorban a nagyobb gumóátmérőjű (4-5 cm feletti), gömbölyű, skarlátvörös hónapos retket kedvelik, kevesebb a fogyasztás a hosszú, hengeres alakú japán retekből, viszont alig ismertek a tárolásra is alkalmas őszi és téli fajták.

A retek (Raphanus sativus L.) a káposztafélékkel és a tarlórépával, vajrépával együtt a keresztes virágúak családjába tartozik. A termés mérete és alakja, valamint a termeszthetősége alapján három nagy fajtakörre (alfajra) osztható:

• hónapos retkek,
• nyári és őszi retkek, illetve
• japán retkek és
• kínai retkek.

Gazdasági értelemben vett termésük a gumó, de botanikailag nem azonos; míg a hónapos retek termése a szik alatti szárból (hipokotilból) fejlődik ki, addig a nyári és téli, valamint a japán és a kínai retkek gumótermésének képzésében a megvastagodott főgyökér is részt vesz.

A nálunk keresett gömb alakú hónapos retekfajták a nyári hosszú nappalok és a nagy meleg hatására gyorsan (gumóképzés nélkül is) magszárat fejlesztenek, ezért termesztésük csak kora tavasszal és ősszel, augusztus közepétől lehetséges. Viszont a nyár közepén, második felében (július végén, augusztus elején) vethetők az őszi-téli fajták, amelyek lényegesen nagyobb gumót fejlesztenek, tenyészidejűk is hosszabb (hatvan-száz nap), színben, alakban, méretben, hosszúságban és szélességben jelentős mértékben különböznek egymástól.


Az őszi-téli retkek, vagy ahogy még nevezik őket, tárolási és sörretkek élelmezési jelentősége és értéke elsősorban kiváló tárolhatóságukban van, ami lehetővé teszi az egész téli fogyasztásukat.

Pincékben és vermekben a sárgarépához, a petrezselyemgyökérhez vagy a zellerhez és céklához hasonlóan könnyen eltarthatók, a téli hónapok szerényebb zöldségfogyasztása velük változatosabbá tehető, javítható. Fehérje nincs a gumóban, és vitamintartalmuk sem gazdag, csak „C" vitaminból tartalmaznak közepesnek mondható mennyiséget (20-50 mg/100 gramm). Ennél jelentősebb az ásványisó-tartalmuk, mindenekelőtt káliumban gazdagok.

Rövid tenyészidejükből adódóan jól beilleszthetők a zöldséges vetőforgókba másodnövényként, tekintettel arra, hogy csak július végétől vethetők. Kiváló előnövénye a zöldborsó, a zöldhagyma, a levélzöldségek (spenót, fejes saláta stb.), a korai káposztafélék és gyökérzöldségek.

retek

Értéke elsősorban kiváló tárolhatóságában van – fotó: Shutterstock

Termesztésük elsősorban a középkötött és a lazaszerkezetű talajokon lehetséges, a kötöttebb talajokon egyes tapasztalatok szerint csípősekké válnak, és hamarább fásodnak, pudvásodnak. (A fehér, henger alakú, hosszú termésű, 50 cm-es, japán retek termesztése esetében kritérium a mélyen művelt és laza talajszerkezet.)

A szabadföldi retekeket nem soroljuk a szerves trágyát igénylők csoportjába, míg a hajtatott fajták esetében (hónapos retkek) tanácsolt a földdé érett, homogén szerves trágya vagy komposzt használata.

Nem tűrik az árnyékot és a félárnyékot, ezért szőlősorokba vagy gyümölcsfák alá ne vessük! Ilyen helyen megnyúlnak, nagy levelet, de apróbb, deformált gumókat képeznek.

A hőmérséklettel szemben különösebben nem igényesek. 13-15 0C körüli hőmérséklet számukra az optimális, így az őszi hűvösebb éjszakák sem okozhatnak gondot termesztésükben. A kisebb fagyokat károsodás nélkül elviselik.

Tápanyagigényük közepes, káliumból igényelnek más zöldségfajokhoz képest többet. Ugyan nem nagy a tápanyagigényük, de a rövid tenyészidő miatt a tápanyag-hasznosításuk intenzív, ezért a makro- és mikroelemeknek könnyen felvehető formában kell lenniük. Mikroelemek közül a bór hiányára érzékenyebbek.

Bár nem mondhatók nagy vízigényű növényeknek az őszi és téli fajták, de ismerve a nyár közepén-végén jelentkező száraz, forró napokat, kelésük és termésfejlesztésük öntözés nélkül nem képzelhető el. Vízigényükre jellemző, hogy a tenyészidő elején lombozatukhoz képest több vizet vesznek fel a talajból, ennek ellenére vízfogyasztásuk a gumóképzés idején a legnagyobb.

Az őszi-téli retekfajták esetében alapvetően két csoportot különböztetünk meg:

• Őszi retkek, amelyekre többnyire hengeresedő (orsó), kúp vagy megnyúlt gömb alak a jellemző. Színük sárga, enyhén barna vagy fehér – ez utóbbiak nálunk keresettebbek. Héjuk valamivel vékonyabb, mint a téli fajtáké. Termésük tömege eléri a 300-400 grammot, rövidebb ideig tárolhatók, mint az úgynevezett téli fajták. Tenyészidejük 70-100 nap.

• A téli retkek többnyire gömb alakúak, vastag héjúak, jól tárolhatók. Ízük gyakran csípős. Termésük tömege 220-300 gramm. Termesztésük a vetéstől a betakarításig 100-120 napig tart, de előfordulnak ennél hosszabb tenyészidejű fajták is.

Az őszi-téli fajtákat július végén, augusztus elején-közepén lehet vetni, így október végére, a nagyobb fagyok beállta előtt már felszedhetők. Tekintettel arra, hogy nemcsak nagy gumót, de jelentős lombozatot is fejlesztenek, széles sorokba (35-40 cm) és nagyobb tőtávolságra vessük (kb. 10-15 cm), vagy sűrűbb kelés esetén, a lomblevelek megjelenésekor egyeljük. A vetés 2-2,5 cm mélyen történjen, amit öntözés után (~ 5 mm), használt fólia leterítésével védjünk a kiszáradástól.

Száraz augusztusi időjárás miatt a kelést követően gyakran, kis vízadagokkal kell öntözni, később fokozatosan a vízadagok 20-25 mm-re növelhetők. A kései esőzések vagy a betakarítás előtti öntözés a tárolhatóságukat nagymértékben rontja.

Legtöbb munkát az ápolás során – a tenyészidő elején – a gyomlálás és a kapálás jelenti. Miután a 4-5. lomblevél is kifejlődött, két alkalommal kb. 2-3 hetes különbséggel vízben jól oldódó műtrágyával szórjuk meg, alkalmanként 5g/m2 nitrogén (N) és 10 g/m2 kálium (K2O) hatóanyagnak megfelelő mennyiséggel.

Ősszel és télen egyre keresettebb és kedveltebb a vajrépa (Brassica napus var. rapifera Metzg.). Fogyasztott termése miatt a retekhez sorolják. Ugyan alakban hasonló az ősziretek-típusokhoz, de botanikailag másik nemzetséghez tartozik. Nálunk leginkább a fehér, gömb vagy lapított gömb alakú változatát keresik. Termesztése megegyezik az őszi retekével, tenyészideje kb. 100 nap. 45 cm-es sortávolságra és 15-20 cm-es tőtávolságra vetik, illetve egyelik. Környezeti igénye hasonló, mint az őszi reteké.