Ami talán mindenkinek elsőként eszébe jut a klímaváltozás miatt bekövetkező időjárásbéli változásokról, az az, hogy az évszakok eltolódnak, illetve egyre inkább összemosódnak. A telet és a tavaszt is egy határozott melegedés jellemzi az utóbbi évtizedekben, ezért az évszakok közötti különbségek kezdenek egyre inkább eltűnni.

Télen egyre több a tavaszias nap, míg tavasszal egyre korábban köszönt be a nyárias meleg időjárás. (Persze a kiszámíthatatlanságot igazolva tavaly és idén is érkeztek lehűlések kései fagyos, sőt havas napok kíséretében.) Az ősz és a nyár is melegedett a klímaváltozás következtében.

Ezek az időjárásbéli változások igen sokféleképpen befolyásolják a termelés régi szabályait és hagyományait, melyeket jobb, ha egyre rugalmasabban kezelnek a hazai termelők.

A szőlőtermesztés szabályai átalakulóban

Kitűnő példa a fentiekre, hogy manapság a szőlőszürettel nem várnak az adott borvidékre jellemző hagyományos szüreti időpontig, hanem a forró nyár végi és kora őszi napok miatt korábban érő fürtöket már hetekkel korábban betakarítják. Tokaj-Hegyalján tradicionálisan október 28-án, Simon-Júdás napján kezdték meg a szüretet, manapság viszont ekkor fejezik be.

A forró nyári napok miatt azonban csökken a borok savtartalma, ezzel párhuzamosan a borok alkoholtartalma viszont növekszik. Sajnos ez a minőségbéli változás nem egyezik a piaci igényekkel, melyek a könnyedebb, kevésbé testes, jó ivású borok felé mozdultak el az utóbbi években.

Azért pozitív hatásokkal is találkozhatunk a szőlőtermesztésben, mert az olyan késői érésű szőlőfajták, mint például a Cabernet sauvignon és franc szempontjából előnyös a hosszú, meleg ősz. Ezek a fajták a mi éghajlati körülményeink között eddig nem tudtak beérni, de az utóbbi időben egyre jobb beltartalmi értékeket képesek elérni a szüret időpontjára.

a szőlő savtartalma csökken a nyári forróság miatt

A forró nyári napokon "elég" a szőlő savtartalma – A szerző felvétele

Mi a helyzet a szántóföldön?

A meleg ősz sajnos a gyomnövények fejlődésének is kedvez, ezért egyre gyakoribb az őszi kalászosokban az őszi gyomszabályozás, aminek egyébként igen sok előnye lehet.

A kalászosokban a gyomok elleni védekezést a megszokott módon, áprilisban végezzük el, de a meleg ősz folyamán tömegesen kelő és az enyhe télen tovább fejlődő gyomok kora tavasszal elszívják az egyre fogyatkozó vízkészletet a kultúrnövényeink elől, és ezáltal gyorsan túljutnak a herbicidekre érzékeny fenológiai állapoton. Emiatt előnyösebb lehet egy október végi, novemberi eleji gyomirtás, nem beszélve arról, hogy egyre nehezebb olyan áprilisi, kevésbé szeles napot találni, amely az időjárás szempontjából alkalmas a gyomirtó permetezésre.

a gyomnövényeknek kedvez a meleg ősz

Egyre nehezebb olyan kevésbé szeles napot találni áprilisban, amely alkalmas a gyomirtó permetezésre a kalászosokban – A szerző felvétele

A csapadékviszonyok is változást mutatnak. Tavasszal egyre kevesebb eső érkezik, és egyre hosszabbak az aszályos időszakok, ami rossz hatással van a tavaszi vetésű kapás kultúráinkra, mint a napraforgó és a kukorica. A szokásos vetési időpontban ugyanis nincs elegendő nedvesség a talajban a magok keléséhez. Így

érdemes a vetést is az erre kijelölt dátum helyett a talajnedvességhez igazítanunk.

A csökkenő őszi csapadékmennyiség kedvez ugyan a betakarítási munkálatoknak, azonban az őszi káposztarepce kelését és fejlődését hátráltatja, ami így sok esetben nem nő ki a kártevők foga alól, és ezáltal súlyos veszteséget szenvedhetnek a gazdák. Ezt a fejlődésbéli visszamaradást úgy tudjuk megelőzni, hogy

az őszi káposztarepce számára történő talaj-előkészítést sem naptárhoz, hanem a talajnedvesség állapotához igazítjuk.

repce

A kevés őszi csapadék hátráltatja a repce fejlődését, ami így nem tud "kinőni a kártevő foga alól" – A szerző felvétele

Ahogyan azt az idén bekövetkező áprilisi havazás és fagyos hajnalok is igazolják, időjárásunk egyre kiszámíthatatlanabb. Ez a változékonyság egyre inkább megnehezíti a termelés szervezését és tervezését. Emiatt fontos, hogy

a termelői tevékenységet igazítsuk jobban a meteorológiai és a növényvédelmi előrejelzésekhez, és teremtsünk meg az azonnali munkavégzés képességét!

Azaz biztosítsunk a gazdaságnak megfelelő gépkapacitást, ügyeljünk gépeink folyamatos karbantartására és üzemkészen tartására, és időben szerezzük be a termeléshez szükséges inputanyagokat.

Védekezés az időjárás okozta növényi stressz ellen

A szélsőséges időjárás okozta stressz miatt nemcsak mi, hanem növényeink is stresszelnek. Termesztett növényeinknek egyre gyakrabban kell megküzdeniük a magas hőmérséklet okozta abiotikus stresszel, az egyre hosszabb aszályos időszakokkal és a szélsőséges időjárási eseményekkel, mint a szélvihar, a jégeső vagy az özönvízszerű esők. Ez ellen a termesztési körülményeink javításával tudunk védekezni úgy, hogy olyan beruházásokat hajtunk végre gazdaságunkban, melyek képesek csökkenteni a kedvezőtlen körülmények hatásait, mint például az öntözés, a jégháló, a fagyvédelem, a fényvédelem és a termesztőházak létesítése.

Emellett persze szükség lenne a növények stressztűrő képességének javítására is nemesítéssel, növénykondicionáló szerek használatára a növényvédelmi technológiába illesztve és a talajművelés átalakítására a vízmegtartás fokozása érdekében.

havazás és virágzó almafa

Áprilisi hó és virágzó almafa – egyre kiszámíthatatlanabbá válik az időjárásunk – A szerző felvétele

A kártevők egyre nagyobb gondot okoznak

Kártevők tekintetében sem jobb a helyzet, hiszen a felmelegedés miatt az igazi télies, károsítógyérítő időjárás évről évre elmarad, ami megkönnyíti a károsítók áttelelését, így ezek egyre nagyobb tömegben képesek áttelelni, ráadásul az enyhe téli napokon hamarabb jönnek elő, ezáltal a károsításukat is hamarabb kezdik meg. Emiatt napi növényvédelmi döntések meghozatalában egyre inkább támaszkodnunk kell a helyi, illetve a térségi növényvédelmi előrejelzés információira.

A klímaváltozás az inváziós fajok megjelenését és tartós betelepedését is magával hozza. A melegedés kedvező körülményeket teremt új, melegebb, akár trópusi vidékekről származó kártevőknek, amiknek itt sok esetben nincs is természetes ellenségük, így a helyzet még kedvezőbb számukra. Ilyen kártevő a sokak által jól ismert és rengeteg bosszúságot okozó vándor poloska és ázsiai márványos poloska is.

De sajnos az invazív fajok listája szinte végtelen. Ide sorolhatók például a következő fajok is: dióburok-fúrólégy, amerikai lepkekabóca, amerikai kukoricabogár, amerikai szőlőkabóca stb. Az új károsítók megfékezése végett szükség van az invazív fajok felmérésére, elterjedésük követésére, célzott védekezési technológiák kidolgozására és alkalmazására.

ázsiai márványos poloska szőlőn

Ázsiai márványos poloska szőlőfürtön – sok bosszúságot okoz ez az invazív kártevő – A szerző felvétele

Ezek alapján tehát kijelenthetjük, hogy a növényvédelem hármas szorításban dolgozik!

Az új károsítók megjelenése, a nagyobb károsítótömeg és a károsítók hosszabb aktív időszaka megnehezíti terményeink védelmét.

Ugyanakkor a fogyasztók élelmiszerigénye is egyre fokozódik, hiszen szeretnének egyre szebb, jobb minőségű, sőt akár ökológiai gazdálkodásból származó biotermékeket vásárolni. Ezeknek az elvárásoknak szeretnének a termelők is megfelelni amellett, hogy a minőség növelése mellett mennyiségileg is szeretnének többet előállítani, amit sajnos a korábban ismertetett tényezők rendkívül megnehezítenek, és persze mindezek ismeretében sem szabad megfeledkeznünk a környezetünk óvásáról és gazdálkodásunk fenntarthatóságáról sem. Ez a három tényező tehát szöges ellentétben áll egymással, így egyre nehezebb megfelelni a növényvédelemmel szemben támasztott növekvő elvárásoknak.

A piaci igényeket is figyelembe véve, ahol lehet, érdemes a minőséget előtérbe helyezni a mennyiség növelésével szemben. Ezzel előnyre tehetünk szert a versenytársakkal szemben és egy sokkal jövedelmezőbb termelésre állhatunk át.