A tenyészedények elhelyezése függ a fóliasátor (üvegház) méreteitől, a termesztendő növénytől és természetesen a választott tenyészedény alakjától és méretétől. Alacsony légterű fóliában ne kísérletezzünk uborka, paradicsom vagy padlizsán termesztésével, de még igazán a paprika hajtatása sem javasolható. Ahhoz, hogy valami hasznot reméljünk, legalább 2-2,5 méter légtérmagasságra van szükség.

Kései ültetésnél (április vége) lehet valamivel kisebb tenyészterületet választani, azaz sűrűbbre ültetni a növényeket, paradicsomból, uborkából és padlizsánból 4-6 db/m2-et, de paprikából akár ennek a dupláját is, abban az esetben, ha edényenként (7-8 liter) 2 növényt ültetünk. Kezdetben lehet, hogy kevésnek tűnik 4-6 növény egy négyzetméteren, de ez ne tévesszen meg senkit! Később a jobb kezelhetőségből adódóan (kacsozás, levelezés, növényvédelem, tápoldatozás, permetezés és szedés) beigazolódik, hogy nem tanácsos ennél sűrűbbre helyezni az edényeket.

Az említett tenyészterületet úgy alakítsuk ki a tőtávolság változtatásával, hogy a közlekedőút szélessége 100-120 cm mindig meglegyen. Gazdaságos az ikersoros elrendezés, azaz egy szélesebb sort mindig egy keskenyebb (25-30 cm) kövessen (1.ábra), ami a tenyészedények közvetlen, egymás mellé helyezésével érhető el.

ábra

1. ábra: Tenyészedények ikersoros elhelyezése (~5db/m2 növénysűrűség esetén)

A konténerek alá minden esetben terítsünk fóliát vagy más talajnedvességnek ellenálló anyagot, amely hőszigetel, gyommentesít, és ami a legfontosabb, a fertőzött talajtól védi a tenyészedényt, illetve az abba ültetett növényeket. (Előfordul, hogy a drénelvezető lyukakon kibújnak a gyökerek, vagy fordítva, a lyukakon keresztül a talaj irányából kórokozók vagy kártevők, pl. fonálféreg kerül a tenyészedénybe, és bekövetkezik a fertőzés.) Jó megoldás, de kicsit költséges drénelvezető vályút vagy csatornát építeni, amelybe közvetlen elhelyezhetők a konténerek vagy a vödrök.

A területnek síknak kell lenni, a tenyészedényekből – amelyek azonos magasságban és a talajfelületnél 5-10 cm-rel magasabban (bakháton) legyenek elhelyezve – valamilyen irányban biztosítani kell a kifolyó drén és öntözővíz elfolyását. A konténerekben azonos mennyiségű termőközeget kell elhelyezni, amivel elősegítjük a növények egységes fejlődését.

A terület jobb kihasználása, valamint az ápolási és szedési munkák könnyebb végzése miatt a hagyományos (bokor) művelés helyett a támrendszeres termesztés javasolható. Ez azt jelenti, hogy a növényeknek a tenyészedények fölé támrendszert kell építeni, dróthuzalt kell kifeszíteni, amire zsineg segítségével a növények szárát felvezetjük. Azzal is kell számolni, hogy a paradicsom vagy az uborka hajtásvége egy idő után eléri a támrendszer tetejét, ilyenkor le kell ereszteni (rogyasztani), azaz a szárát el kell fektetni a zsinegek és a támrendszer segítségével (1. kép).

paradicsom

1. kép: A támrendszernél magasabbra növő paradicsom szárát vízszintesen elfektetik.

Vannak, akik takarékossági okból az ikersorba elhelyezett növényeket „V” alakban, egy huzalra vezetik fel. Télen a rossz fénykihasználás miatt különösen hátrányos megoldás, de tavasszal is a növényállomány jobb kezelhetősége miatt az egy tenyészedénysor - egy növénysor megoldást tartjuk jobbnak.

Nagyüzemekben a kőgyapotot és a kókuszrostot hosszú fóliákban (paplanokban) forgalmazzák, és így is helyezik ki a hajtatóházba. Hasonló megoldásra van lehetőség kisüzemben is, ha a tőzeget kb. 1 méteres zsákba töltjük, a földön elfektetjük, és az oldalára vágott lyukakba ültetjük a palántákat. Célszerű ez esetben is betartani az egy növényre eső földmennyiséget (kb. 7-8 liter) és a tenyészterületet (~ 4-6 növény/m2). A zsákos konténer előnye az állóval szemben, hogy nyáron kevésbé melegszik fel, lassabban szárad ki.

Míg a hagyományos (talajos) termesztésnél – átmeneti vízhiány esetén – a növény próbál magának vizet keresni –lehúzódik gyökereivel a mélyebb talajrétegekbe –, addig a tenyészedényes termesztés esetén erre nincs mód, gyorsan hervadni kezd, súlyos esetben elpusztul. Biztos forrásról, megfelelő mennyiségű és jó minőségű (klórmentes) öntözővízről kell gondoskodni!

A kút méretezésekor abból célszerű kiindulni, hogy egyetlen kifejlett növény napi vízfelhasználása júniusban és júliusban 2-3 liter. Ez 4-6/m2 növénysűrűség esetén 10-12 litert/nap, de nagy hőségben meg is haladhatja azt (15-18 litert/m2), amit tenyészedények esetében csak több, 2-3 részletben lehet kijuttatni (egyszeri öntözéssel ilyen mennyiségű víz, illetve tápoldat nem fér be az edénybe). Az így kijuttatott vízmennyiséghez hozzá kell számolni a frissítésre és párásításra kijuttatott vizet (kb. 2-4 liter/m2/nap), amivel a hajtatóház talaját tartjuk nedvesen, és a növényeket permetezve frissítünk.

Az egyre melegebb nyári napok, az egyre erősebb sugárzás szükségessé tette a fóliasátrak és üvegházak árnyékolását. Ezt a beruházást a kisgazdaságokban is indokolt megvalósítani. Június elejétől-közepétől a fóliára terített dupla rétegű raschel háló jelentősen csökkenti a léghőmérsékletet (4-5 0C), nem is beszélve az egyre gyakoribb napégési károkról (2. kép).

paradicsom

2. kép: Fólia alatt is súlyos perzselési károkat okozhat az intenzív napsütés, ezért célszerű a fóliákat árnyékolni.

A kiültetéssel ne siessünk, mert az egy-két nappal korábbi ültetés alig fog megmutatkozni a koraiságban, ugyanakkor a palánták megfázását kockáztatjuk. Fűtés nélküli fólia alá a paradicsomot legkorábban április elején-közepén, a paprikát, a padlizsánt és az uborkát április közepén-végén ültessük.

Nagyban függ a hajtatás sikere a palánta minőségétől, túl „drága” az ilyen termesztés ahhoz, hogy gyenge minőségű palántát ültessünk, a palánta árán spóroljunk. Legjobbak a cserepes vagy nagy tápkockában előnevelt palánták.

A jó minőségű palánta egészséges lombozattal, azaz 6-7 levéllel rendelkezik, 50-60 napos (uborka 30-40 napos), 20-25 cm magas, bimbós fejlettségű, és a tápkockát fehér gyökérzettel intenzíven átszövi. Ne legyen rajta elnyílt virág, ne legyen megnyúlt és túlfejlett, egy levélre megközelítőleg 1,5-2 cm szárhossz essen.