Szeretjük, de tudjuk, hogy vannak árnyoldalai

Minden tavasszal hatalmas területeket vonnak fólia alá Európa-szerte. A spárga-, szamóca- és zöldségtermesztésben alkalmazott talajtakaró fóliák mára a korszerű kertészet alapvető eszközeivé váltak. Használatuk agronómiai szempontból előnyös: csökkentik a párolgási veszteséget, gyorsítják a talaj felmelegedését, mérséklik a gyomnyomást és stabilabb mikroklímát biztosítanak a növények számára.

A lebomló fóliának ugyanúgy lesznek előnyei és hátrányai, mint a lebomló bevásárlószatyroknak

A lebomló fóliának ugyanúgy lesznek előnyei és hátrányai, mint a lebomló bevásárlószatyroknak – Fotó: Shutterstock

A rendszer árnyoldala ugyanakkor egyre nyilvánvalóbb. Európában évente több mint 80 ezer tonna mezőgazdasági fólia kerül felhasználásra, döntően kőolajalapú műanyagból. A betakarítást követően ezek eltávolítása költséges és technológiailag problémás, mivel a fóliák sárral és növényi maradványokkal szennyezettek. Újrahasznosításuk sok esetben gazdaságtalan, így jelentős részük energetikai hasznosítással – magyarán hőerőműben – végzi. Sajnos nem is minden fólia kerül vissza a gazdaság körforgásába, hanem a talajban aprózódik és mikroműanyagként halmozódik fel. Ez hosszú távon befolyásolhatja a talajélet működését.

Cellulózból készül a lebomló fólia

Erre a kihívásra keres választ a CELLAGRI nevű európai kutatási projekt, amelyet a drezdai Fraunhofer Intézet (FEP) koordinál. A konzorciumban kilenc partner vesz részt hét európai országból, céljuk egy olyan biológiailag lebomló fólia kifejlesztése, amelyik nemcsak kiváltja a hagyományos műanyagot, hanem új funkcionális előnyöket is kínál. A fejlesztés alapja egy ipari tisztaságú, feldolgozott cellulózrost-keverék, amiből lényegében egy nagy szilárdságú, speciális „technikai papír” készül. Ennek felületét egy biológiailag lebomló bevonattal látták el. A bevonat biztosítja, hogy a fólia a tenyészidőszak végén káros maradványok nélkül lebomoljon a talajban.

Mikrocsatornák a felületben

A projekt egyik leginnovatívabb eleme a felület kialakítása. A kutatók a természetes vízmozgási mechanizmusokból merítettek inspirációt, és apró, a fólia felületébe integrált csatornákat alakítottak ki. Ezek lehetővé teszik, hogy a csapadék- vagy az öntözővíz ne egyenletesen szivárogjon el a teljes felületen, hanem célzottan a növények töveihez jusson. A fólia speciális tulajdonságainak kialakításában meghatározó szerepet kap a plazmatechnológia. A kezeléssel a felületen vízvonzó és víztaszító zónákat hoznak létre, amelyek biztosítják az irányított vízmozgást.

A fejlesztők szerint ezzel a módszerrel a növényhez jutó víz mennyisége akár többszörösére növelhető. A hatékonyabb vízhasznosítás pedig csökkenti az öntözési költségeket és javíthatja a termésbiztonságot. A "mulcsfólia" további előnye, hogy kevésbé párás a vele fedett terület, mint egy műanyagfólia esetén, ami mérsékli a gombás fertőzések kockázatát.

Valós körülmények között kell helytállnia

A fejlesztés még a kutatási fázisban tart. A mulcsfóliát három különböző klimatikus környezetben tesztelik, hogy valós üzemi körülmények között is értékeljék

  • a mechanikai tűrőképességét,
  • a lebomlás ütemét
  • és az agronómiai hatásokat.

A termelők számára további fontos kérdés, hogy mennyire lesz megfizethető a lebomló fólia? Ha nem tudja megközelíteni a hagyományos polietilén-termékek árát, akkor nehéz lesz versenyelőnyt kovácsolni a felhasználásából. Az azonban könnyen elképzelhető, hogy a bevezetési fázisban támogatási pénzekkel fogják ösztönözni a választását.

Fontos kiemelni, hogy a hagyományos fóliák esetében is zajlanak fejlesztések az újrahasznosíthatóság javítása érdekében. A jövőben valószínűleg több technológia párhuzamos alkalmazásával fogunk találkozni. A cél azonban világos: csökkenteni kell a környezet terhelését a mikroműanyagokkal.