Vannak fajták, amelyek eleve hajlamosak az intenzív vegetatív növekedésre, míg másokra a generatív fejlődés jellemző, azaz hajlamosak a túlkötésre, ebből adódóan a termés elaprósodására, a növekedés leállására. Újabban a katalógusokban ezeket a tulajdonságokat feltüntetik, lehetőséget adva a kertésznek az erős generatív vagy vegetatív növekedés ellensúlyozására.

A kertész feladata, hogy a rendelkezésére álló lehetőségek és tényezők közül kiválassza azt, amivel a növény fejlődését egyensúlyban lehet tartani, és a jó terméskötődés mellett a megfelelő lombnövekedés biztosítható.

A környezeti tényezőket és technológiai lehetőségeket vizsgálva megkülönböztetünk generatív és vegetatív jelleget indukáló tényezőket:

Generatív jelleget indukáló tényezők                             Vegetatív jelleget indukáló tényezők

intenzív fény                                                                       gyenge fény
rövid hullámú fény                                                              vörös és sárga fénytartomány
alacsony léghőmérséklet                                                    magas léghőmérséklet
kevés víz (átmeneti vízhiány)                                             sok víz
kevés nitrogén                                                                    sok nitrogén
sok nitrogén kevés vízzel                                                   sok nitrogén sok vízzel
sok foszfor                                                                          foszforhiány
alacsony levegő-páratartalom                                            magas páratartalom
gyökerek sérülése                                                              folyamatos gyökérnövekedés
nagy tenyészterület                                                            sűrű növényállomány
magas EC                                                                          alacsony EC
hőmérséklet-ingadozás                                                      kiegyenlített hőmérséklet

A termesztéstechnológiákban a felsorolt tényezők alkalmazásával olyan stresszhatásokat válthatunk ki, amelyek megváltoztatják a növény fejlődésének irányát.

Nem biztos, hogy minden stressz a növény növekedése vagy fejlődése szempontjából kedvezőtlen folyamatokat indít el. Ugyanis beszélünk gyenge, eustresszről, amely a növényben kedvező, stimulatív hatást vált ki, az élettani folyamatokat a kívánt irányba tereli, azaz segítségével az erős generatív jelleg mérsékelhető, vagy túlzott vegetatív növekedés esetén a növény virágzásra, terméskötésre kényszeríthető. Ugyanakkor léteznek úgynevezett distresszek vagy gátló hatásúak, amelyek az élettani folyamatokra minden tekintetben kedvezőtlenek.

paradicsom

Fényt a magas költségek miatt a legnehezebb pótolni – fotó: Shutterstock

Ha a stressz okozta változások és reakciók élettani összefüggéseit jól ismerjük, úgy azokat a növénytermesztésbe beépíthetjük. Minél intenzívebb termesztéstechnológiát alkalmazunk (pl. tápoldatozás, talaj nélküli termesztés stb.), annál több környezeti tényezőt tudunk szabályozni, annál több stimulatív stressz alkalmazására nyílik lehetőségünk.

Gyakran alkalmazott stresszkezelés a zöldségkertészetekben a már említett kedvező vegetatív-generatív növekedési arány fenntartása, termés és virágelrúgás esetén a terméskötődés fokozása.

Kérdés:

Melyek azok a gyakori környezeti és technológiai tényezők, amelyek okai a rossz terméskötődésnek? Hogyan, milyen stresszhatásokkal lehet ezeket megelőzni, ellensúlyozni?

Korai hajtatásban első helyen kell említeni a kedvezőtlen fényviszonyokat. A téli-kora tavaszi hónapokban nemcsak rövidek a nappalok, de a fény is gyenge. Szokás a fényerőt a pillanatnyi értékkel jellemezni (lux), ami meglehetősen keveset mond, helyette sokkal inkább jellemzi a növény fényhasznosítását a W/m2 (J/s/m2) érték.

Az 1. ábra jól szemlélteti Magyarországon (Budapest környékén) a téli fényviszonyokat, magyarázatot ad a fényhiányból adódó rossz terméskötődésre.

1. ábra: A globál sugárzás intenzitásának átlagos napi menete az egyes hónapokban Budapesten

képA paradicsom fejlődéséhez és növekedéséhez, illetve a terméskötődéshez 8-10 órán keresztüli, közel 50 W/m2–es sugárzásintenzitás szükséges, amit csak márciustól októberig kap meg a növény. Télen a szükséges mennyiségű fényenergia nagyon rövid ideig áll rendelkezésre, különösen akkor, ha azt is számítjuk, hogy a fólia és az üveg ennek egy részét visszatartja. Novemberben és januárban legfeljebb napi 3-4 óra (decemberben semmi) az az időszak, amikor elegendő a fény.

Fényt a magas költségek miatt a legnehezebb pótolni. Noha a speciális palántanevelő üzemekben alkalmazzák már a pótmegvilágítást, de a kiültetett, termő növények esetében még nem.

A lehetőségeket mérlegelve sokkal inkább járhatónak tűnő út a természetes energia maximális kihasználása, az olyan módszerek és technológiai eljárások alkalmazása, amelyek a veszteséget minimalizálják. Ezek a következők:

• Helyes fajtamegválasztás, azaz olyan fajták ültetése, amelyek gyengébb fényviszonyok mellett is elfogadható mértékben kötnek.
• Nagyobb tenyészterület alkalmazása. A 2,0-2,5 db/növény sűrűség az ültetéskor „helypazarlásnak” tűnik, de később a fényigény biztosítása miatt mindenképpen indokolt. Későbbi ültetéseknél (pl. február vége), ennél lényegesen nagyobb tőszámmal (2,8-3,0 db/m2) célszerű számolni. 
• Reflektív talajtakaró fóliák használata. Vízkultúrás termesztésben általános, de talajon történő termesztésnél is előnyös az egyik felén sötét, a másik (felső) oldalán fehér fóliákkal történő talajtakarás.
• A hajtatóházat borító üveg tisztán tartása, szükség esetén a fóliatakaró cseréje.
• Magasabb talaj-EC (3-3,5 mS/cm) tartása (öntözés visszafogása, tápoldat-koncentráció növelése).
• A fényviszonyoknak megfelelően alacsonyabb hőmérséklet tartása, nappal 18-20 0C, éjjel 16-17 0C.

A felsoroltak mellett a téli hónapokban is fontos, nélkülözhetetlen része a technológiának a poszméhek telepítése, a beporzás mechanikus elősegítése a huzalok és fürtök mozgatásával, rázogatásával.