Így aztán aki éppen május éjszakáján akart letépni minden orgonát, hát erről felénk az idén lemaradt. Legfeljebb májusfa állítással kárpótolhatta magát.

Apropó májusfa. Zsákfalunkban is májusfának nevezik azt a májusban jellegzetes édesfűszeres erősen illatozó fehér fürtös virágú növényt, amelynek több méteres hajtásait tűzik ki a választott lány kapuja mellé. Igaz manapság már se választott, se lány nincs a falunkban, így a kerítésünk mentén ágaskodó bokor is kedvére nőhet. Egyébként ezt a bokorrá, vagy akár fává nevelhető növényt a botanikusok zselnicének nevezik s két éve éppen ezt választották az év fájának.

Három monília

No de maradjunk még egy pillanatra a kora nyári áprilisban. A teljes rózsaszín virágzásában pompázó ígéretes kajszibarackon április közepére a virágok szirmukat vesztve fonnyadásnak indultak s mind egy szálig elszáradtak. Messziről nézve még a fagyra gyanakodtam, de közelebbről már itt-ott látszott a gyantásodás, ami a monília pusztításának is jele. Tökéletes munkát végzett ez a kórokozó, egy virágrügy sem maradt élve. Mondhatnám tetőtől talpig kivégezte valamennyit, pedig enyhe telünk volt, a tavaszi fagy sem előszüretelt, jó eséllyel készíthettük hát a kiürült befőttes üvegeket. A múlt hónapi bizakodásunkat lesöpörte a monília, ezekbe az üvegekbe innen már nem jut baracklekvár. De vajon melyik monília ítélkezett felettük az őszi és tavaszi lemosó permetezések után?

Merthogy napjainkra már három is van belőlük. Úgy, mint Monilia laxa – ez a leggyakoribb virágfertőző gombafaj közülük – és a Monilia fructigena – amelyik főként a gyümölcsökön okozza a gondot – valamint a nemrégen „importált” harmadik, a Monilia fructicola – amelyik a legagresszívebb közöttük. És nem is válogatós. Virágtól gyümölcsökig mindent, még az ágrészeket is fertőzi. Sőt teljes koronapusztulást is okozhat. A pillanatnyi tünet szerint tehát M. laxa lehet a tettes, de ha visszagondolok a tavalyi gyümölcspusztító, gyorsan terjedő, barna foltokra, akkor a M. fructigena-ra kellene gyanakodnom. Lehet, hogy mégiscsak küldeni kellett volna kórtanos ismerőseimnek mintát a meglepően gyorsan rothadó barackokból, hogy meghatározzák a kórokozót. Így még akár a M. fructicola is szóba jöhetne, hiszen a szakirodalom szerint; a Monilia fructicola  elsősorban a csonthéjasokat fertőzheti, de megfigyelték már almatermésűeken is. Jól tűri a hideget, ezért kora tavasszal agresszívebben fertőz, mint a  M. laxa. Tünetei is könnyen összetéveszthetők a M. laxa tüneteivel. Hasonlóan gyors virág- és hajtásszáradást, valamint koronapusztulást okoz.

Jelek

A kezdődő fertőzést a hajtásokon megjelenő világosbarna foltok jelzik, amelyeket gyakran mézgafolyás kísér. A gyümölcsfertőzés esetén pedig a szürke gombatelepek sűrűn, gyakran összefüggően borítják a termést a rothadásnak indult barna foltokon.

Tartok tőle, hogy bármelyik is legyen a „végrehajtó”, a fákon már csak a vas segít. Új kajszi csemetékkel pedig már nem kísérletezem többé, ebben a fagyhullámokkal kísértett, hidegzugos kertben.

A falusi emlékezet még mesélt kajszibarack és őszibarack fákról is. Igaz ma már a nemigen találkoztam csak az őszibarackkal. Azok is az apróbb, kesernyés ízű „parasztbarack” néven ismert gyümölcsök voltak. A környéken, inkább a körte, a szilva és a cseresznye a jellemzőbb a dión és bogyósokon kívül. És már ezek között is csak ritkán akadhatunk elmúlt évszázadokat idéző tájfajtákra.

drip.