A paradicsom hőigényét – mint általában a legtöbb zöldségnövényét – gyakran csak egyetlen számmal jelzik, ami magában semmit nem mond egy termesztőnek. A növekedéshez és fejlődéshez szükséges hőmérsékleti optimum a növény fejlődése során és az egyéb környezeti tényezők változásának hatására módosul, ebből adódóan az igényt egyetlen adattal nem lehet jellemezni.

Az egyes élettényezők szoros összefüggésben vannak egymással, egy-egy megváltozása szükségszerűen maga után vonja a többi módosulását is. Azt nem lehet mondani, hogy mindegyik azonos mértékben hatással van az optimális hőmérsékleti értékre – ilyen tekintetben a fény a hővel szorosabb összefüggést mutat, mint például az egyes tápanyagok jelenléte vagy aránya –, de kétségtelen, hogy egy szorosabb vagy lazább összefüggés valamennyi tényező esetében kimutatható.

Talán nálunk a zöldségfélék legismertebb hőmérsékletigény-besorolása Markov-Haev orosz tudósok nevéhez fűződik, a legtöbb tankönyv és szakkönyv erre alapozza az ezzel kapcsolatos ismereteket. Annak ellenére, hogy az általuk kidolgozott rendszer a mindenkori hőoptimumot dialektikusan kezeli, a fenológiai fázishoz és a fényviszonyok változásához köti, ma már egy korszerű üvegház hőszabályozását csak erre építeni nem lehet. Markov és Haev a zöldségféléket hőmérsékleti igényük alapján 3 0C-ként, öt csoportba sorolja (1. táblázat), így például a paradicsomot a babbal és a csemegekukoricával egy helyütt említi.

Zöldségfélék Markov-Haev szerinti hőigény alapján történő felosztása

Csoport

„t” érték*

A csoporthoz tartozó növények

1.

250 C

sárga- és görögdinnye, uborka, spárgatök, paprika**, padlizsán**

2.

220 C

paradicsom, sütőtök, bab, csemegekukorica

3.

190 C

cékla, vöröshagyma, fokhagyma, póréhagyma, zeller, spárga

4.

160 C

sárgarépa, petrezselyem, paszternák, cikória, burgonya, borsó, fejes saláta, kötözősaláta, spenót, rebarbara, sóska

5.

130 C

káposztafélék, retek, torma

* fényszegény időben, lombleveles korban a növény számára optimális léghőmérséklet
** későbbi változtatások, eredetileg a 2. csoportba voltak sorolva

Itt kell megjegyezni, hogy a csoportosítás az elmúlt évtizedekben végzett kutatások eredményeként kismértékben változott, például a padlizsán és a paprika egy kategóriával magasabb, az uborkával, a görög- és sárgadinnyével egy besorolásba került.

Kétségtelen, hogy rendszerük az úgynevezett „t” érték bevezetésével jelentősen megkönnyítette a növények hőigényének áttekintését, ami fényszegény időben (borús nappalon), lombleveles korban a növény szempontjából az optimális léghőmérsékletet jelenti.

Törvényük további része, hogy valamennyi zöldségfaj esetében, a lombleveles korhoz képest, az egyes fenológiai fázisokra (csírázás és szikleveles kor) 7 0C-os különbségeket határoztak meg:

• kifejlett növény esetén optimális „t” érték borús időben
• csírázás idején optimális hőmérséklet: t+7 0C
• szikleveles korban: t-7 0C

A fenti szabályt Markov és Haev további értékekkel is kiegészítette:
• az adott szakaszra jellemző hőoptimumtól +/- 14 0C eltérésig a zöldségnövények nem károsodnak, és
• az éjszakai hőmérsékletnek a nappalinál 5-7 0C-kal alacsonyabbnak kell lenni.

A fenti törvény szerint a paradicsom esetében, amelynek a „t” értéke 22 0C, ez azt jelenti, hogy optimális csírázáshoz 29 0C, szikleveles korban 15 0C és lombleveles korban 22 0C szükséges. Továbbá szabályuk értelmében csírázás idején 8-36 0C, szikleveles korban 1-29 0C, lombleveles korban 15-36 0C között a paradicsom maradandó károsodást nem szenved.

paradicsom

Az optimális értékek nem minden esetben esnek egybe gazdasági, azaz a termesztői szemszögből jónak tekinthető eredményekkel – fotó: Pixabay

Markov-Haev törvénnyel kapcsolatos viták, kérdések

Ha az említett szabályt valamennyi zöldségfélére elfogadnánk és mereven alkalmaznánk, néhány esetben meglehetősen vitatható értékeket kapnánk. Például néhány hidegre érzékeny fajt már a -14 0C-os határon belül is visszafordíthatatlan hideg hatás érné, nem kötne virágot, eldobná a termést. A törvény értelmében pozitív irányban, a „t”- értéktől +14 0C-os eltérésen belüli hőmérséklet sem okozhatna károsodást, holott tudjuk, hogy a paradicsom esetében a tartós meleg, 32 0C feletti érték a növény növekedésének leállását eredményezi, és a terméskötődés is 34 0C felett már elmarad.

A Markov-Haev szabály csak lombleveles kort említ, ugyanakkor tudjuk, hogy a fiatal növények hőmérsékleti optimuma magasabb, mint az idősebbeké, tekintettel arra, hogy a növekedési hőmérsékletigény nagyobb, mint a fotoszintézis hőmérsékleti igénye. Ezért a termesztési gyakorlatban a lombleveles korban több szakaszt is megkülönböztetnek, így például más értéket (egy-két fokkal magasabbat) adnak meg a technológiák optimumként palántakorban és mást (alacsonyabbat) a termőkorban.

Talán ami a szabály tekintetében leginkább vitatható – bár benne erre vonatkozólag néhány utalás elhangzik –, mit is mérünk a hőmérséklet hatására? Mit értünk optimum alatt? Növényfiziológiai (fotoszintézis intenzitása, szárazanyag-produktum) vagy termesztői (terméshozam, bevétel) paramétereket vizsgálunk, mérlegelünk. Ha a megállapításokat alaposabban értékeljük, kiderül, hogy a növényfiziológiai értelemben vett optimális értékek (pl. fotoszintézis) nem minden esetben esnek egybe gazdasági, azaz a termesztői szemszögből jónak tekinthető eredményekkel.

Függetlenül a Markov-Haev törvény hiányosságaitól és hibáitól, kétségtelen, egy általánosságban jól megszerkesztett és használható rendszer, fontos ismeretekhez és azok megértéséhez segíti a termesztőket a zöldségfélék, így a paradicsom esetében is, hobbi- és saját célú termesztéshez (hajtatáshoz) nyújt némi támpontot, ugyanakkor a mai kor igényeinek megfelelő, korszerű, komputervezényelt üvegházi termesztési technológia már nem építhető rá.