Mit tegyünk a rózsákkal az ősz utolsó napjaiban?

A legtovább díszítő növényeink a rózsák, amelyek az első komolyabb fagyokig folyamatosan hozzák virágaikat. Ezt erősítette a mostani ősz is, még a héten is láthattunk nyíló rózsabimbót. Az előbb említett kellemes őszi időjárás mégsem azonos a nyárival, a sok napsütéshez és átlag feletti hőmérséklethez magas relatív páratartalom, sőt november első felében gyakori eső is társult, így aztán nemcsak a növényeink érezték jól magukat, hanem a károsítók is. Ilyenkor szokott a rózsalisztharmat fertőzése erősödni, gyorsan terjedni. Mi most ezt kevésbé láttuk, de megfigyeltük a rózsarozsda fertőzését.

Rózsarozsda tünete a levél színén.

A nyár vége felé jelent meg e betegség, s azóta terjed, mind a növényen belül, mind a rózsaágyás növényei között.  Minden zöld részt megtámad a kórokozó, de tüneteit általában a leveleken vesszük észre, jellegzetes sárgás-vörhenyes pöttyök formájában a levél felszínén; a fonákon gyakran egyöntetű a bevonat, amit a spórák tömege okoz.

Talán még ennél is látványosabb a rózsa diplokarponos foltossága (sokan fekete foltosság vagy csillagrozsda néven ismerik). Egyre gyakoribb betegség, s ha egyszer megtelepedik kertünkben, akkor mindig számítani kell megjelenésére. Sajnos a foltok szaporodnak, majd a levelek lehullanak, a tő felkopaszodik.

A rózsa diplokarponos levélfoltossága levéltünete. Látszik, hogy a levelek sárgulnak, s azok hamarosan lehullanak.

Ősszel megkezdődött a levéltetvek visszatelepülése a rózsaágyásokba. A növények csúcsi, új hajtás részén, a virágbimbók alatt találhatjuk meg ezeket a szívogató kártevőket.

A levéltetvek az idén is sok gondot okoztak. Ez egy Erzsébet-napi fotó (november 19.)!

Régen azt mondtuk, hogy november elején kell a rózsaágyásokat felkészíteni a telelésre. Az utóbbi évek időjárása alapján ez az időszak kitolódik. Ez nemcsak egyszerűen lehetőség a munka halasztására, a növénynek sem tesz jót a korai – még jó időjárásban végzett – metszés és felkupacolás. Természetesen ezt mindig az adott ősz időjárása befolyásolja; ha korai fagyok érkeznek, nekünk is korábban kell lépni.

A telelésre való felkészítés egyben növényvédelmi célokat is szolgál. A rózsa e tekintetben szerencsés növény, hisz némely változata – pl. teahibridek (vágórózsák) – rendszeres metszést igényel, de a futórózsa vagy a parkrózsa töveit is lehet és kell néha metszeni. Ilyenkor a beteg, sérült részeket is levágjuk az elvirágzott részekkel együtt.

Ősszel a teahibrideket ajánlatos visszametszeni 4-6 rügyre (20-30 cm.). Ekkor mindenképpen vágjuk le a sérült, beteg részeket, ezzel a fertőzési forrásokat eltávolítjuk. A tearózsákat téli fagyvédelem céljából érdemes felkupacolni. E tekintetben is változik az álláspont. Mostanában olyan enyhe teleket élünk, hogy a rózsatövek nem fagynak vissza, nem károsodnak. Természetesen aki ragaszkodik a hagyományos teleltetéshez, annak egy kemény tél adja az igazolást, vagyis az ő növényei fognak nagyobb biztonsággal áttelelni.

A levágott részeket minden esetben el kell távolítani a növények közeléből vagy el kell égetni. Mind a diplokarponos levélfoltosság, mind a rózsarozsda kórokozója, annak áttelelő képletei a leveleken találhatók legnagyobb tömegben. Éppen ezért a levelek összegyűjtése vagy talajba forgatása sokat segíthet a következő szezonban kialakuló fertőzés késleltetésében és mérséklésében.

Rózsarozsda telelő alakja.

Ha már a télre készülődésről beszélünk, érdemes néhány szót szólni a melegigényes növényeinkről is. Egyre többen vásárolnak trópusi, szubtrópusi eredetű dísznövényeket. Ezek nyáron különleges élményt nyújtanak, de a hazánkban szokásos téli időjárási körülményeket nem viselik el, ezért különleges kezelést igényelnek. Ilyen trópusokról származó növények és érzékeny örökzöldek pl. az Abutilon, a Bougainvillea (murvafürt), a kamélia, a legyezőpálma, a citrus- és Fortunella-fajok, a papagájvirág, a hibiszkusz, a banán és a golgotavirág.

Még a fagyok beállta előtt védett helyre kell állítani – tehát itt az utolsó perc a bemenekítésükre –, és csak a fagyosszentek elmúltával érdemes kihelyezni őket ismét a szabadba. Alapelv, hogy az erős, egészséges növények kibírják a teleltetés nem optimális körülményeit, míg a gyenge példányok hamarabb megbetegszenek, esetleg elpusztulnak. Éppen ezért kulcskérdés, hogy

bevitel előtt alaposan vizsgáljuk át növényeinket, s csak a garantáltan egészséges töveket tegyük a teleltetés helyére.

Ha találunk gyanús, gyengébb, fertőzött töveket, és ragaszkodunk ezek megmentéséhez, akkor ezeket különítsük el a többitől, próbáljuk meg először rendbe hozni, s úgy vigyük a többihez. A megnyúlt, túlnőtt növényeket beteleltetés előtt csípjük vissza (akár 30-50%-kal is), általában ezek a növények bírják a visszavágást, s ez megkönnyíti a kedvezőtlen körülmények átvészelését. Ezzel együtt eltávolíthatjuk a beteg, sérült, fertőzött részeket is.

A szürkepenész is megtámadja a rózsát, itt egy bimbó teljesen átszőtt maradványa látható.

Másik meghatározó elem a teleltetés körülményei. Alapelv, hogy biztosítsunk növényeinknek a lehető legtöbb napfényt, ugyanakkor a hőmérsékletet tartsuk a hűvös tartományban (10-15 ^oC). Erre legalkalmasabb lenne a télikert, de nem minden épületben kerül kialakításra. Ha nincs ilyen, megfelelő lehet egy világos szoba, ahol csökkenteni lehet a fűtést, illetve a szokásos teleltető helyek (lépcsőházak világos területei, hideg előszobák, szélfogók stb.).

A lehető legrosszabb a sötét, meleg hely, itt a növények vékony, gyenge, de hosszú hajtások nevelésével keresik a fényt, egy idő után kimerülnek, egyre rosszabb állapotba kerülnek. A telelő növényeinknek ritkán és kevés vizet adagoljunk, a tápoldatozást hagyjuk el, ezzel is elősegítve, hogy a növények a kedvezőtlen időszakot egy általunk kiváltott „nyugalmi állapotban” vészeljék át.