Csökkenő gyümölcstermő területtel számolhatunk a következő években – derül ki a FruitVeB és az agrárkamara által közzétett elemzésből. Az ágazat széles körű fejlesztésre szorul, mert több évtizedes lemaradásban van a termelési színvonal, a gyümölcstermelők nagy hányada nem bírja a versenyt – írja a vg.hu.

alma

Az elmúlt évtizedben a magyar gyümölcságazat termelési potenciálja folyamatosan romlott – fotó: pixabay.com

Folyamatosan romlott a magyar gyümölcságazat termelési potenciálja

"A magyarországi gyümölcsültetvények területe az elmúlt évtizedben 80 ezer hektár körül stagnál, míg a termés mennyisége nagy kilengéseket mutat" – olvasható ki a FruitVeB Magyar Zöldség- és Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) 2013–2022 közötti időszak kertészeti eredményeit tartalmazó kiadványából.

Az elemzés szerzői szerint a nagy terméskiesések annak tulajdoníthatóak, hogy az időjárási károk ellen a termelők nagyobb része védtelen. A legrosszabb éveknek tekintett 2020-ban és 2022-ben a hazai gyümölcstermés az 500 ezer tonnát is alig haladta meg, míg a jobb években – például 2014-ben és 2018-ban – egymillió tonna fölött alakult.

Piacilag a termés ilyen mértékű ingadozása kezelhetetlen: a gyümölcstermelők a gyenge években a stabil piacaikat sem tudják kiszolgálni, vagyis piacokat veszítenek, a jó termések idején pedig eladhatatlan a megtermett gyümölcs 20 százaléka, mert nincs rá piacuk. A piaci munkát ellehetetleníti a gyenge termésbiztonság, hiszen ekkora bizonytalanságban nem lehetséges új piacokat építeni, ahogy a meglévők megtartása sem egyszerű.

A kiadvány megállapítása szerint az elmúlt évtizedben a magyar gyümölcságazat termelési potenciálja folyamatosan romlott, hiszen az ültetvények elöregedtek, a megújításuk pedig közel sem kielégítő.


Növelni kell a gyümölcstermelők szaktudását

Az elmúlt másfél évtizedben folyamatosan zuhant a megtermelt gyümölcs mennyisége. A legnagyobb visszaesés a hazai klimatikus adottságokat legkevésbé toleráló, illetve legnagyobb szaktudás-, tőke- és munkaerő-igényű fajok termelésében volt megfigyelhető.

A málna, a szeder, a fekete ribiszke és a köszméte termesztése gyakorlatilag megszűnt, de nagyon jelentős, 50 százalékot meghaladó visszaesést szenvedett el az alma, a körte és az őszibarack is, pedig ezek az EU legjelentősebb gyümölcskultúrái.

Csak a dió, a bodza, valamint a szamóca, a cseresznye és a kajszi termelésében volt megfigyelhető a növekedés, részben az előbbi kettő a relatíve extenzív jellege, és alacsony tőke- és munkaerőigénye miatt, míg az utóbbi három főként jó piaci pozícióinak és jövedelmezőségének köszönheti előrelépését.

Ugyanakkor az is igaz, hogy a munkaerőhiány és az időjárási káresemények az utóbbi néhány évben ezekben a kultúrákban is gátolták a fejlődést. Az összes többi gyümölcsfaj termelési volumene stagnál vagy enyhén csökkent.

cseresznye

Intenzív termelési módot, automatizálást, gépesítést, digitalizációt és a precíziós technológiák alkalmazását kell bevezetni – fotó: pixabay.com

Gyenge az ágazat termelési színvonala

Az elmúlt két évtizedben a hazai gyümölcstermesztés termelési színvonala érdemben nem változott, ez pedig nagyon komoly hatékonysági problémákat vet fel: gyakorlatilag az 1980-as évek színvonalát sem érjük el.

Az ágazat gyenge termelési színvonalát azonban nemcsak a fajlagos hozamok mutatják, hanem az is, hogy a hazai ültetvények 70-75 százaléka öntözetlen, hatékony fagyvédelemről mindössze néhány ezer hektáron, jégvédelemről pedig csak mintegy 4-5 ezer hektáron beszélhetünk.

A hazai 80 ezer hektáros ültetvényfelület 40-50 százaléka korszerűtlen, 25-30 százaléka nem eléggé hatékony, de fejleszthető, a maradék 25-30 százalék az igazán versenyképes termőterület.

A FruitVeB és a NAK szakértői szerint a gyümölcságazatban a három fő termelési erőforrásból (szaktudás, tőke, munkaerő) egyik sem áll kielégítő mértékben rendelkezésre, emiatt a tőke-, munkaerő- és szaktudásigényes kultúrák nem tudnak fejlődni. (Ugyanez a zöldségágazatra is igaz). Növeli a gondokat, hogy a klimatikus adottságok is a számunkra kedvezőtlen irányba fordultak, és nagy problémát jelent a termelők elöregedése, a generációváltás megoldatlansága is.

További gond, hogy:

  • az európai versenytársak és a vevők erőteljes versenyt generálnak, jó minőséget és a lehető legalacsonyabb árakat követelik meg.
  • meghatározók az áruházláncok igényei is, elvárásuk, hogy a beszállítók nagy és egységes árualapokkal rendelkezzenek, amivel megbízhatóan, a lehető leghosszabb szezonban, lehetőleg alacsony árakon kiszolgálható a piac
  • a versenytársak is jelentős árversenyre kényszerítenek, különösen a túlkínálattal jellemezhető időszakokban.
  • bár a zöldség- és gyümölcsfogyasztás tízéves távlatban növekedett, de 2022-től kezdve – erősen inflációs környezetben – újra csökkent
  • kevés az ágazatban a munkaerő és minőségében sem megfelelő, ami előreláthatóan a jövőben sem javul
  • nagy kihívást jelent a növényvédőszer-hatóanyagok tömeges kivonása, a folyamatosan szigorodó élelmiszer-biztonsági előírások, a természeti erőforrások kimerülése, a talajok romlása, valamint az energiaellátás bizonytalansága is.

barack

50 százalékot meghaladó visszaesést szenvedett el az alma, a körte és az őszibarack is –fotó: pixabay.com

A fejlesztés lehet az egyetlen kiút

Egybehangzó vélemény, hogy fejleszteni kell, méghozzá olyan, a hatékony termelést szolgáló, intenzív, magas technológiai színvonalat jelentő technológiákba, amelyek kihozzák a növényből a genetikai maximumához közelítő termést.

Mindez intenzív termelési módot, automatizálást, gépesítést, digitalizációt és a precíziós technológiák alkalmazását követeli meg. Lényeges szempont a termésbiztonság, amit csak az időjárási károk elleni védelemmel (öntözéssel, eső-, illetve fagyvédelemmel, jéghálóval, üvegházi és fóliás termesztéssel) lehetséges elérni.

A fejlesztéseknek elő kell segíteniük a szervezett értékesítést is. Szükség lenne a szabályozási környezet módosítására is, főként a szürkegazdaságot nem erősítő adózási környezet kialakításával, aminek az áfacsökkentés lehetne a legfőbb eszköze.

A gyümölcságazat jelenlegi helyzetét figyelembe véve szinte elkerülhetetlen, hogy az idős vagy korszerűtlen ültetvények nagy része kiessen a piacról, ami a szakértők szerint akár azt is jelentheti, hogy a következő néhány évben az ültetvényfelületek harmada és a gyümölcstermelő vállalkozások akár 30–50 százaléka is eltűnhet a piacról. A korszerűbb, fejlesztésre még képes vállalkozások ezzel párhuzamosan viszont elfoglalhatják a kieső vállalkozások eltűnő árualapja okozta piaci űrt.