Nem agrárcsaládba születtem, mindenért meg kellett dolgoznom, és többször újrakezdtem...

"Nem tartom magam fehér hollónak. Igaz, hogy nem ismerek a korosztályomból több embert, aki ugyanezt csinálja, mint én – de nem foglalkozhat mindenki ugyanazzal. Az állattenyésztésben például tudok mutatni hozzám hasonló fiatalokat, szóval vannak még szorgalmas huszonévesek, akik igenis értéket akarnak teremteni és megmutatni, hogy ők is képesek a saját erejükből előrébb jutni."

Hlbocsányi Csabával, a ZsobiPlant Palántanevelő kertészet tulajdonosával beszélgettem, aki 26 éves kora ellenére sokat megtapasztalt az életben a gazdálkodásról, kertészetről, és tengernyi sok munkáról.  Elsőként arról kérdeztem a fiatalembert, hogy miért döntött a kertészet mellett hivatásként és mióta űzi ezt a mesterséget.

– 2019 február hetedikén indítottam útnak ezt a vállalkozást Szarvason. Gyerekkori álmom volt, hogy a birodalmam egy palántanevelő vállalkozás legyen, illetve egy paradicsomhajtató fóliasátor.

Amit rólam még tudni kell, hogy nem agrárcsaládba születtem, így a kertészethez vezető utat is saját magamnak kellett kitaposnom. Mindent kőkemény munkával, lépésről-lépésre kellett felépítenem. Mindig is tudtam gyermekként, hogy mezőgazdasággal szeretnék foglalkozni, de sokáig nem voltam biztos benne, hogy a kertészet lesz az életem. Eleinte a szántóföldi növénytermesztés érdekelt jobban és ezen az úton indultam el, majd az iskolai tanulmányok előrehaladtával döntöttem el, hogy kertész leszek – pontosabban palántanevelő. A paradicsomhajtatásba azért kezdtem, mert ez gazdasági szempontból fontos, így több lábon állok, több ágazattal foglalkozom. – magyarázta Csaba.

Csaba készségesen betessékelt minket a kertészetébe, ahol három nevelőházat láttunk. Egy polikarbonát házat és két fóliát.

– A polikarbonát ház az első és legfontosabb házunk a fűtés szempontjából: a hőveszteség is sokkal kevesebb, mint a fóliákban. Itt paprikát és paradicsomot látunk grodan kőzetgyapot kockában, illetve most végezzük a kelkáposztavetést.

Büszke vagyok a polikarbonát házunk új vezérlésére, amit idén telepítettük. Olyan hasznos adatokat szolgáltat nekünk, mint például a talajok hőmérséklete, a nedvességtartalma, az EC értéke, a ház páratartalma, a külső- és belső hőmérséklet... Ez a vezérlés a precíziós palántanevelés alapjául szolgál, a szenzorok pedig 20 percenként szolgáltatnak nekem adatokat a ház külső- és belső állapotáról. Ez nagyon fontos, hiszen korábban éjjel-nappal ellenőriznem kellett fél óránként – például a hőmérsékletet. Most már nem kell állandóan azon aggódnom, hogy valami eltérés visszaveti a növényeim fejlődését, ugyanis otthonról is látom azt, hogy éppen mi történik a nevelőtérben.

A függesztett lámpákat asszimilációs lámpáknak hívjuk, amelyek pót-megvilágításként működnek. Ezzel meg tudjuk hosszabbítani a növényeknek a "nappali" időszakát – ennek igazán nagy szerepe a téli időszakban van. Ezek a lámpák LED lámpák, vörös, kék és fehér fényt tartalmaznak – pont azt a spektrumot, amit a növények hasznosítani tudnak a fotoszintézis során.

LED lámpák a palántanevelésben – fotó: ZsobiPlant

A ventilátorok biztosítják azt a légmozgást, ami szükséges ahhoz, hogy minél kisebb legyen a gombás fertőzések kialakulásának az esélye. Azért is fontosak a ventilátorok, hogy a növények megszokják a légmozgást – különösen, ha szabadföldi nevelés lesz, nem pedig fóliás.

A megfigyelőlapok is állandó berendezései a fóliáknak- és polikarbonát házaknak. Ezeket a lapokat folyamatosan figyeljük, ugyanis jól láthatók rajtuk az újonnan megjelent, vagy felszaporodott kártevők – például tripszek, földibolhák, lisztecskék. Így időben be tudunk avatkozni biológiai- vagy kémiai készítményekkel azért, hogy a növényeink egészségesek maradjanak.

Nevelőház szenzorokkal, ventilátorokkal és sárga megfigyelőlapokkal – fotó: ZsobiPlant Palántanevelő

A nevelőházainkban jelenleg hidrokultúrában termelünk. A tápanyagot recept alapján juttatjuk ki, amit szaktanácsadó állít össze. Nem öntözünk ész nélkül: a tápoldat kijuttatását súly alapján határozzuk meg. – fűzte hozzá Csaba.

– Mit jelent számodra a nevelőházakban működő biztonsági rendszer? Keletkezett korábban károd, amit a biztonsági rendszerrel meg lehetett volna előzni? – kérdeztem.

– Két lépcsős biztonsági rendszerünk van a nevelőházakban. Az én telefonomra SMS-en keresztül érkezik riasztás akkor, ha nem megfelelő állapot van a házban – például magasabb-, vagy éppen alacsonyabb a hőmérséklet a kelleténél.

Nem olyan régen történt, hogy már a második lépcsős riasztás lépett érvénybe és telefonon hívtak éjjel, mert több mint fél órája 37 fokon dübörgött a ház és az ügyeletes dolgozónk mégsem vett észre semmit a telephelyen. Ez nekünk nagyon sok időveszteséget jelentett, ugyanis a magas hőmérséklet a növényt teljesen megállította a fejlődésben, a lomblevelét is megviselte. A riasztásnak hála, nem lett nagyobb baj, de ha nem hívtak volna fel telefonon, több milliós veszteségünk lehetett volna.

Az emberi mulasztás és a megbízható munkaerő hiánya a legnagyobb probléma a mi szakmánkban. Pedig relatíve kicsi telephellyel rendelkezünk, nem kell több hektárra figyelni, szóval ha beülök a pihenőbe, akkor is hallom a külső zajt és a gépek rendellenes hangját, ha valami nem jól működik. Ha tudom azt, hogy valaminek az átlagosnál nagyobb a hangja, akkor fogom magam, kijövök és teszek az ellen, hogy baj legyen. Mi családon belül és alkalmi munkaerővel próbáljuk megoldani a munkaerő szükségletünket. A külső munkaerőnk a nálam fiatalabb korosztályból kerül ki, és azt tapasztaltam, hogy a fiatal generációnál nagyon nagy szerepet játszik a telefon, a Facebook, a YouTube – és nem tudom miféle alkalmazások még – és amikor elmerülnek a fiatalok a telefonjukban, akkor jóformán megszűnik számukra a külvilág és nagyon hosszú időt képesek eltölteni úgy, hogy nem vesznek tudomást a környezetükről. Ez a jelenség természetesen nem csak a mi kertészetünkben-, hanem az egész nagyvilágban jellemző.

Oltott paradicsomok kókuszrost paplanon nevelve – fotó: ZsobiPlant

Nekem azt tanították, hogy az a munka, amit elvégzek napi 8 órás munkaidőben, az természetes és nullának tekinthető. Amit ezen felül teljesít az ember, az az, amitől többre viheti és ami lehetővé teszi számára, hogy elérje a céljait az életben. Ez a hitvallásom és eddig beigazolódni látszik.

– A beszélgetésünk elején említetted, hogy többször is újra kellett kezdened a vállalkozásod felépítését. Mi történt? – kérdeztem Csabát.

– Január 31-én, több mint egy éve, a palántanevelőm 70%-át elvitte a szélvihar – de talpra álltam. Biztosítás nem volt, de nagy segítséget jelentett az, hogy az állam hamar lépett és kártérítést kaptunk. Nagyon fontos volt, hogy a kertészek összefogtak és segítették egymást az újjáépítésben.

– Hogyan tudsz megbirkózni a megnövekedett energiaárakkal?

– A palántanevelés energiaigényes ágazat, nagy felhasználók vagyunk és főleg gázból, valamint villamosenergiából fogyasztunk sokat a termelés során. Amivel védekezni tudunk, azok aprónak tűnő praktikák, például vastagabb mikronú fóliát vásárlunk, illetve a "K", vagy "U" értéket csökkentjük. A "K", vagy "U" érték a hőátbocsátási tényező mértékét jelöli. Mi a nevelőteret 2,5 méternél nem engedjük magasabbra: így kényelmesebben és biztonságosabban fölfűthető és tartható is a hő, illetve nem engedjük 10-12 méternél hosszabbra a nevelőházakat. A jelenlegi piacnak ezek a méretek megfelelnek úgy, hogy egész évben 1 500 000 növényt nevelünk. Fő növényeink közé tartoznak a paprika- és paradicsomfélék, de nagyon-nagy számban állítunk elő saláta- és káposztaféléket is.

Beporzó poszméh paradicsom virágon – fotó: ZsobiPlant

Idén infrastrukturálisan nagyot szeretnénk fejlődni: a közlekedő utakat szeretnénk kialakítani. Gondolkodunk egy napelem parkban, amivel az energiaszükségletünk nagy részét fedezni tudnánk. A jelenlegi energiaárak mellett minden hozzánk hasonló üzemmérettel rendelkező kertészet számára kérdéses, hogy fejlesszen, vagy szálljon ki. Én mindig előre menekülök és amit már egyszer végig jártam, oda nem szeretek visszalépni, ezért a fejlesztés mellet döntöttem.

– Mit gondolsz Csaba, mi a XXI. században a legnagyobb érték a termelők számára?

– Mi a legnagyobb érték? A kapcsolati tőke, az információ. Ez mindennél többet ér, nagyon sok mindennél. A pénz az csak egy eszköz. Nekem nagyon-nagy sikerélmény az, hogy látom a növényen azt, ahogy kikel, ahogy fejlődik, gyökeret hoz, látom, hogy el fogják vinni a vevőim mosolyogva, mert boldoggá teszi az embereket az, hogy értéket teremthetnek és hogy mennyi család asztalára kerülhet a megtermelt zöldségekből élelmiszer.

Minden évben adományozunk a városnak 2000 tő paprika illetve paradicsom palántát a rászoruló családoknak, amit a helyi családsegítő központ oszt szét. Szeretnék adni egy kicsit másoknak is a kertészetből, hátha kedvet kapnak ahhoz, hogy elkezdjenek egy kicsit gondolkodni és visszatérni az önfenntartáshoz. A legtöbben ma már bele sem gondolnak abba, hogy ha van egy 70 nm-es udvarom, abból kialakíthatok 20 nm kertet, ami hasznos kikapcsolódással szolgálhat és élelmiszert is termelhetek rajta.

A fenti fotó Szarvason készült, a régi Dózsa TSZ privatizált fóliaházánál, ahol több tulajdonos működik egy közösségben. Csaba itt oltott paradicsom palántákat nevel, ezeket Boszniában oltották le, onnan kerültek Szarvasra, ahol 2 száras neveléssel 600 növényt telepítettek le. Ezt az állományt Csaba megduplázza, 1200 szárat csinál belőle. Az itt használt kókuszrost paplan gazdaságosabb és jóval környezetkímélőbb, mint a palántanevelőben bemutatott grodan kőzetgyapot kocka. Amikor vége van a kókuszrost paplan ciklusának – 2-3 évig elteltével – Csabáék kiszárítják, kihámozzák, ledarálják és a szántóföldre szórják, így egy kicsit lazítják a talaj szerkezetét és tápanyagot juttatnak vissza.

– Mit gondolsz, A TSZ-időkben volt könnyebb a hozzád hasonló kertészek munkája, boldogulása – vagy most?

– Ezen a kérdéseden rengeteget gondolkodtam. Megfordult a fejemben az is, hogy kérdezzünk meg egy olyan személyt, aki abban a világban is élt. Én nem éltem akkor, így nehéz véleményt formálnom erről. Úgy gondolom, hogy ezt a kérdést a hatékonyság szempontjából is érdemes megvizsgálni. A TSZ időkben mindenkinek munkát kellett adni, egy munkafolyamatra több ember jutott. Mégis azt mondom, hogy ez a világ sokkal jobb, amiben most élünk. Az információáramlás és a rengeteg új technológia, ami körbevesz minket, mind a hatékonyságnövelést szolgálják. A telefonomon látom valós időben, hogy mindhárom nevelőháznak mennyi a hőmérséklete, illetve milyen adatok alapján fejlődik a növény. Ezzel a technológiával rengeteg időt-, illetve üzemanyagot takaríthatunk meg. Van időm olyat is csinálni a munka mellett, ami kikapcsolódásként szolgál. Ha nincsen idő pihenésre és szórakozásra, akkor munkával telik el az élet, napi 24 órában. Kell, hogy legyen kikapcsolódás, mert különben belefásul, beleöregszik az ember a munkába és teherként fogja cipelni a kihívások súlyát.

Sokszor éreztem úgy korábban, hogy saját magam rabszolgája vagyok és a rengeteg munka miatt belefáradtam a mindennapi teendőkbe. Már nem tudtam olyan minőségű palántákat előállítani, amit a vevők megszoktak és elvártak tőlem. Ekkor megfogalmazódott bennem, hogy változtatnom kell, ezért úgy döntöttem, hogy beruházok a fóliavezérlésekre és szenzorokra. Ezek a precíziós technológiák nem csak szabadidőt biztosítanak számomra, de az emberi mulasztást és a hibák nagy részét is segítenek kiküszöbölni.