A növényvédelem tudománya sok esetben bizonytalansággal küzd, például van olyan, aki a fenti hatásokat abiotikus tényezőként a növényvédelem területéhez sorolja, s van, aki „csak” stresszfaktorokként kezeli.
A front délnyugatról északkelet felé vonult át országunkon, s tombolt Baranyában, Somogyban, de a Balaton környékén is ijesztő volt, majd kiterjedt az Alföldtől egészen Egerig.
A klímakutatók már régóta hangoztatják, hogy hazánkban a globális felmelegedés – többek között – a szélsőségek erősödésében és gyakoriságának emelkedésében jelenik meg. Ezt igazolták vissza a múlt heti események is. És még csak június vége felé járunk. Nem mondhatjuk, hogy fájdalmas, de túléltük, s ennyi.
Még e hét elején is csúcsok közelében járt a hőmérséklet, de éppen most, az összefoglaló megjelenésének idejében kicsit visszaesik a meleg, s remélhetőleg ezt követően az átlaghoz közel mozog majd. Július első napjaiban sajnos csak kevés esőre számíthatunk. Igaz, mostantól előfordulhatnak nyári zivatarok szeszélyes eloszlásban, vagyis bárhol jöhet, de bárhol el is maradhat.
A növényvédelmi helyzet alakulásáról a múlt heti megállapítást lehetne megismételni, a forróság és a vízhiány a károsítók tömegét fogta vissza.
Már vágják az őszi árpát – fotó: Tóth Miklós
A kalászosokban már nem várható újabb fertőzés
A kalászosok esetében már nem várható lényeges változás, új fertőzés vagy a fertőzés erősödése. A betegségek visszaszorultak, nem terjednek. Egyedül az őszi búzában figyelték meg a levélrozsda (Puccinia recondita) lassú terjedését. Tudjuk, a rozsdabetegségek igen gyors terjedésre képesek, de a jelenlegi körülmények ezt is visszafogják. Nem számítunk lényeges károsításra, de a kései betakarítású táblákat azért érdemes szemlézni.
A fuzáriumos kalászfertőzés (Fusarium spp.) ebben az aszályos időszakban megállt. Lényeges változásra már nem számítunk, de a helyi viharok, jégeső, eső azért belerondított a várakozásokba, ilyen helyeken érdemes a táblákat szemlézni.
A kártevők tekintetében már csak a kalász védelme adhat feladatot. Korábban a levéltetvek (Aphididae) szaporodtak fel az állományokban, tájegységileg inkább a keleti országrészen. A kártevő ebben a forróságban keresi a lédús növényi részeket, ami ebben a helyzetben azt jelenti, hogy a kalászban szaporodnak fel. Ahogy a kalászos halad előre az érésben, úgy egyre kevésbé alkalmas a levéltetvek számára. A mostani időjárás-előrejelzés szerint lényegében marad a száraz meleg, így az érés gyorsul, a növény nedvességtartalma gyorsan csökken. Ezt érzik a levéltetvek is, mert egyre inkább csökken a számuk a növényeken.
A gabonapoloskák (osztrák poloska – Eurygaster austriaca) szúrása még mindig látványos tünetet okoz, ennek ellenére a kártétel mértéke csak kevés helyen éri el a védekezési küszöbértéket.
Még mindig emelkedik a gabonapoloska-kártétel – fotó: Tóth Miklós
Lassan szaporodik az osztrák poloska a kalászokon – fotó: Tóth Miklós
Az osztrák szipoly (Anisoplia austriaca) állománya kb. 2 hete kezdett növekedni, de a kései indulás és a még mindig kicsi népesség ez esetben sem indokolja a kezelést ellenük.
A repcében is megjelentek a levéltetű (Aphididae) kolóniák, de szaporodásuk nem halad, főképpen a növény érése miatt. A deszikkálás pedig teljesen megszünteti a táptalajt.
Már színesek a repcemagok is – fotó: Lepres Luca
Figyeljünk oda a kukoricára!
A kukorica látványosan fejlődik, különösen igaz ez a jó vízgazdálkodású talajokon. Sajnos a homokosabb, sekély termőrétegű talajokon már mutatja a vízhiány tüneteit. Hozzá kell tenni, hogy a gyomosan maradt táblák, táblaszélek is kiszárították a talajt, ott sem jobb a helyzet.
A kukorica sokat nőtt, de most vízhiányos képet mutat – fotó: Lepres Luca
Rajzik a kukoricamoly (Ostrinia nubilalis), sőt meleg fekvésben már a lárvák is kikeltek. Az első nemzedék kisebb népességű, de a hasznosítási iránytól függően (pl. csemege) szükség lehet a védekezésre.
E növényen is megjelentek a levéltetvek (Rhopalosiphum maidis, R. padi), a kolóniák lassan gyarapodnak. A tartós forróság nem kedvez a kártevőnek.
A közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) is megtalálta a kultúrát, szaporodik a növényeken. Ilyen időjárásban különösen fontos a kártétel megfékezése, érdemes az állományokat ellenőrizni, s szükség esetén kezelni a kártevő ellen.
És még folytathatjuk a levéltetűvel (fekete répalevéltetű – Aphis fabae), sárga szilvalevéltetű – Brachycaudus helichrysi) fertőzött kultúrák sorát, a napraforgóban is károsítanak.
Még mindig sok a levéltetű a napraforgó tányérján, de sok a parazitált egyed is – fotó: Lepres Luca
Az állományok többnyire a csillagbimbós állapotot érték el, de kedvező fekvésben már a virágzás kezdete is elérkezett. Innen kezdve vigyáznunk kell a méhekre!
Ez már virágzik... – fotó: Lepres Luca
...de ez a jellemző – csillagbimbó – fotó: Lepres Luca
A másik oldalról viszont azt kell megállapítani, hogy a tartós forróság nem kedvez a kártevőnek, szaporodásuk lelassult. A katicabogár-lárvák viszont gyorsan szaporodnak, tetemes mennyiséget pusztítanak el a kártevőből.
A mezei poloskák (Lygus spp.) is megtelepedtek az állományokban, de szaporodásuk lelassult, ez a kártevő sem szereti a forróságot.
A szár- és levélfoltosságok közül elsősorban az alternáriás foltosság (Alternaria helianthi) szaporodik az alsó leveleken. Viszonylag korán jelent meg a betegség, s a jelenlegi stresszhatás még érzékenyebbé teszi a növényt.
Megjelent a szklerotiniás tőkorhadás (Sclerotinia sclerotiorum) tünete is, elsősorban a szűk vetésforgóval termesztett táblákon. A betegség terjedéséhez csapadék szükséges, így gyors felszaporodás nem várható, de érdemes nyomon követni a betegség terjedését.
Az almásokban terjedhet a monília, és élénken rajzik az almamoly
Az almásokban az intenzív hajtásnövekedés és az intenzív gyümölcsnövekedés időszaka tart. Sajnos ez a forróság ezekre is kedvezőtlenül hat. Remélhetőleg a jövő hét már elviselhetőbb hőmérsékletet hoz, s nem áll le a gyümölcs növekedése. Jó helyzetben vannak a korszerű ültetvények gazdái, ahol az öntözéssel a vízpótlást meg tudják oldani, s ezen keresztül kismértékben a hőmérsékletet is tudják csökkenteni.
A mostani forró, aszályos körülményeket egyik kórokozó sem kedveli, azok terjedése megállt. A jégeső után – ahol előfordult – viszont elindult egy rothadási folyamat, monília vagy más betegség felszaporodásával. Ezekre figyelni kell.
A varasodás (Venturia inaequalis) fertőzéséhez nedvesség, magas páratartalom kellene, amit mostanság csak hajnalban kap meg rövid időre. A fertőzési nyomás csökken, de a figyelem és a megelőző védekezés továbbra is szükséges.
A lisztharmat (Podosphaera leucotricha) is visszaesett, a légköri szárazság és az UV-sugárzás nem kedvez a kórokozó szaporítóképleteinek.
A védekezési technológiában nagyobb súlyt kapnak a kártevők. Továbbra is élénken rajzik az almamoly (Cydia pomonella), még mindig szaporodik a zöld almalevéltetű (Aphis pomi), és ellepi a koronát a vértetű (Eriosoma lanigerum). Ez utóbbiak esetében már a közepes-erős fertőzöttség sem ritka.
Csonthéjasok: a levéltetvek károsítása a korábbi védekezés sikerétől függ
Csonthéjasok esetében ismételten a levéltetvekre kell felhívni a figyelmet. A károsítás a korábbi védekezések sikerétől függ.
Cseresznyén és meggyen továbbra is rajzik a cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi, R. cingulata), illetve tart az elhúzódó tojásrakás. A nyüves cseresznyén túl a moníliás gyümölcsrothadás (Monilinia laxa, M. fructicola) is fenyeget a megszúrt, rágott, sérült gyümölcsök esetén. Szerencsére az időjárás e tekintetben mellettünk van, gátolja a rothadás berobbanását.
Az őszibarackfák lombozata lassan megújul a tafrinás levélfodrosodás (Taphrina deformans) által károsított levelek hullása után. Nagy számban rajzik a keleti gyümölcsmoly (Grapholita molesta), kisebb számban a barackmoly (Anarsia lineatella). Erősödik a sztigminás levéllyukacsosodás (Stigmina carpophyla) főképpen őszibarack levelein, de a tünetek jól láthatóak a kajszi gyümölcsein is – már ahol van mit nézni.
A szőlő is megérezte az aszályos időszakot
Gyorsan virágzott és gyorsan elvirágzott a szőlő. Ezt is a nagy meleg „rovására” lehet írni. A forróság és a légköri aszály, a csapadék nélküli napok sorozata visszafogta a betegségek kezdeti fertőzését. A szőlő ebben a fenológiai állapotban fogékony a kórokozók támadására, de most ettől kevésbé kellett tartani. Sajnos a múlt heti viharok után egy-egy dűlőben mást mutathat a kép. A 3 hete tartó aszályos időjárást a szőlő is megérezte, erre mutat többek között a gyors elvirágzása is. Ez még nem lenne gond, de a kötődésben mutatkozó hiányosságok mégis jelzésértékűek.
Itt már nő a bogyó és jó a kötődés – fotó: Lepres Luca
Betegségek közül több helyen megtalálták már a peronoszpóra (Plasmopara viticola) tüneteit, de a jelenlegi időjárás nem kedvez a betegség újabb fertőzésének. A védelmet fenn kell tartani.
A feketerothadás (Guignardia bidwellii) terjedése megállt, annak sem kedvez a száraz forróság. A lisztharmat (Uncinula necator) is lelassult, de a hőmérséklet kismértékű csökkenése és a páratartalom emelkedése esetén várhatóan elsőként aktivizálja magát, figyelmet érdemel.
Virágzáskor figyelni kell a szürkepenész (Botrytis cinerea) fellépésére is, főleg a virágzás vége felé, a fürtsapkák ledobásakor, de most e kórokozó sem kapott lehetőséget.
Az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) lárvakelése folyamatos, a lárvák fejlődése a L2-L3 állapotnál tart jellemzően. A kis lárvák nem terjesztik a szőlő aranyszínű sárgasága betegséget, de a fejlődésükkel már alkalmassá válnak arra. A virágzás után már ajánlott a védekezések megkezdése a vektor ellen.
Szerencsés, aki már elvégezte a sorközök és soraljak gyomirtását. A kiszáradó talajban egyre nehezebb jó munkát végezni.
Itt már elvégezték a gyomirtást – fotó: Tóth Miklós
Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre vagy kíváncsi, kattints ide!
Vegyél részt Te is az Agroinform közösségi növényvédelmi adatszolgáltatásában!
_fill_540x300_0.jpg)
