Szokás szerint most is a nyugati oldal kicsit többet kapott, különösen a Zala, Vas, Veszprém megyékkel lefedett terület, míg a szárazabb vidék (Nyírség, Dél-Alföld) kicsit kevesebbet. Jó hír az is, hogy csendes eső jött, ami nem elfolyt a felszínen, hanem beszivárgott a talajba, s lassan mozog lefelé.
A növényzet e pár nap alatt láthatóan kizöldült, a fejlődő gyümölcsök gyors növekedéssel reagáltak (tipikusan a kajszi), szinte minden megfeszül, hogy hasznosítsa, élvezze ezt a pillanatnyi vízbőséget. És még nincs vége, legalábbis a meteorológiai szolgálat előrejelzése a hét második felére újra esőket ígér, s a következő héten is láthatunk csapadékos napokat a piktogramokon.
Amint az gyakori, az időjárás-változás nemcsak esőt, hanem lehűlést is hozott (újabb negatív rekord!), a szél is erősen fújt, így sokak számára igen kellemetlen napokként jelent meg az az időszak.
A kalászosok közül az őszi árpa kalászhányás, az őszi búza 2-3 nóduszos állapotban van, de melegebb fekvésben már kihozta a zászlóslevelét is. A tavaszi vetésű kalászosok általában bokrosodnak, nekik kimondottan jókor jött az eső (meg minden másnak).
A gabonafélékben a kórtani helyzet még nem változott jelentősen, ami elsősorban annak köszönhető, hogy kimondottan hűvös időjárással jellemezhető az elmúlt néhány nap. Ezzel szemben a most következő időszakban – különösen, ha emelkedik a hőmérséklet – növekedni fog a fertőzési nyomás szinte minden, eddig előforduló betegség esetében. Az állományok alsó részében kialakuló párás, nedves mikroklíma, a „bezöldült” vitális növényrészek jó táptalajt adnak a kórokozó gombáknak.
Őszi búzában a lisztharmat-fertőzöttség jelenleg még gyenge mértékű, a szár alsó részén és az alsó leveleken figyelhető meg. Követni kell a betegség felfelé terjedését (főleg az érzékeny fajtákban), mert az esetlegesen bokrosodáskor kijuttatott készítmények hatástartama nem biztos, hogy kitart a kalászhányás-virágzáskori permetezésekig (a hirtelen növekedésnek induló állományban a hatóanyag felhígulhat). A rozsdabetegségek (búzában a sárgarozsda, árpában a törperozsda) előfordulása továbbra is kismértékű, észlelési szintű, de kedvező (csapadékos, szeles) körülmények között a még megmaradt fertőző anyag okozhat meglepetést.
Őszi árpában és őszi búzában a sárga vagy fahéjbarna foltosság előfordulása maradt gyenge mértékű. A hálózatos levélfoltosság-fertőzés (árpában) észlelési szintű. A lisztharmat sem terjedt még tovább, legfeljebb gyenge mértékű fertőzés jellemző az alsó leveleken.
A levélbetegségeknek még egy kis csapadék és felmelegedés nagyon kedvező környezetet teremt
Hangsúlyozzuk, hogy a fenti megállapítások – a betegségek gyenge, észlelési szinten vannak jelen – sokkal inkább figyelemfelhívások, mint megnyugtatásra szolgáló információk, hiszen újabb csapadék, majd azt követően felmelegedés várható, s ezek együttesen kimondottan kedvező körülményeket teremtenek a kórokozók támadásának. S ne feledjük, csapadékos viszonyok között a szeptóriás levélfoltosság is gyorsan terjed.
A vetésfehérítő bogár imágóinak száma az őszibúza- és ősziárpa-állományokban kártételi küszöbszint alá csökkent. A mai hálózással átlagosan 2 db imágó/10 hcs értékkel találkoztunk. A kikelt L1-L2-es lárvákat az eső általában lemosta az állomány alsó részére, így azok károsításával egyelőre nem kell számolni a felső, fiatal, zsenge leveleken. Ahol kevesebb csapadék hullott s maradtak a lárvák, ott már aktívan táplálkoznak. Zabban valamivel nagyobb a népesség még mindig (átlagosan 4 db imágó/10 hcs), de már itt is veszélyszint alatti.
Az őszi káposztarepce lassan elvirágzik (90%-os virágzás), a becőképződés-becőnövekedés a jellemző. A repcefénybogarak egyedszáma általában kártételi küszöbszint alatti, a mai kevés napsütésben 2-3 db imágó/virágzat mennyiségben volt megfigyelhető a kártevő. Így a virágzás végén már számottevő kárt nem okoznak.
A repcebecő-ormányos népessége csökkent (2-5 db/10 hcs) a Dunántúlon, de emelkedett az alföldi táblákon, itt a kártétele is jelentős és még mindig emelkedik. A repcebecő-gubacsszúnyog által okozott kártétel továbbra is 2% körül alakul, inkább a Dunántúlon jellemző.
Egyre több a bejelentés a méhpusztulásokkal kapcsolatban. A táblák jó részén alacsony volt a méhek aktivitása, a szeles, illetve az utóbbi napokban a hűvös idő miatt.
A zöldborsó korai vetésű állományaiban megjelentek az első virágok, a növény intenzív fejlődést mutat. Ez azt is jelenti, hogy a korai károsítók (pl. csipkézőbarkók) már kevésbé veszélyeztetik. A levéltetvek betelepedése megkezdődött, s ez megfigyelést, majd kezelést igényel.
Megkezdődött a szója kelése is. A burgonya hajtásnövekedése is megkezdődött. Az áttelelő burgonyabogár-imágók tojásrakása megkezdődött.
Az őszi vetésű vöröshagyma már a fejet neveli. A hagymaperonoszpóra-fertőzés tünetei több táblában észlelhetők, a fertőzés gyenge, helyenként közepes mértékű.
A napraforgó vetése jól haladt, a tervezett terület 80-90%-án már talajban van a mag. A mezei nyulak igen szeretik a csíranövényeket – s már sorol az állomány sok helyen –, sorok hosszú szakaszait fogyasztják el. Kártételüktől próbálják védeni az állományokat, de ez nem könnyű feladat.
A kukorica vetése is a végéhez közeledik. Az állományok nagy része a szögcsíra- és 1-3 leveles állapotú. A barkók kártétele továbbra sem nőtt, ami tapasztalható, az is inkább a szegélyekre korlátozódik. A hőmérséklet-csökkenés a barkók aktivitásának csökkenését is eredményezte. A számukra (táplálkozáshoz) kedvező 14-18 fokos átlaghőmérséklet az elmúlt napokban nem teljesült (átlag: 3,3-12,6), így ha a kártevőt az állományban próbáljuk keresni (nem csapdázzuk), nem valószínű, hogy megtaláljuk. Szerencsés esetben ahol a barkókártétel jelentősebb volt, ha felmelegszik az időjárás, a nedves talajállapot miatt a kukorica gyors növekedésnek indul, s „kinő a barkó foga alól”.
A preemergens gyomirtásoknak valószínűsíthetően kedveztek az elmúlt napok. Hatóanyag-kimosódás legfeljebb azokon az alacsony szervesanyag-tartalmú területeken fordulhat elő, ahol az alkalmazott gyomirtó szer vízoldékonysága közepes-jó (100-1000 mg/l vagy afeletti).
Az almaültetvényekben még tart a másodvirágzás, de az kismértékű. Egyébként a gyümölcskötődés-gyümölcsnövekedés (mogyoró nagyságú gyümölcs) a jellemző. A körtén ~0,5-1,0 cm-es gyümölcskezdeményeket találunk. A kései fagy miatt veszélyeztetett helyeken kötődési gond mutatkozik.
Almában a varasodás aszkospóraszóródása intenzívvé vált. Az elmúlt meteorológiai viszonyok következtében (11-16 órás levélnedvesség) gyenge-közepes fertőzési veszéllyel számolhatunk, az esőzéseket követően 10-14 nap múlva várható a tünetek megjelenése levélen (a Mills-Laplante táblázat szerint). Az inkubációs idő hossza a felmelegedéssel rövidülhet, ezért a védekezésekre fokozottan figyelni kell!
A lisztharmatfertőzés terjedését az esős, hűvös időszak visszafogta. Érzékeny fajtában továbbra is közepes mértékű fertőzés látható a hajtások ~1-2 %-án, gyenge mértékű fertőzés a hajtások ~5-8 %-án.
Az erwiniás hajtáselhalás fertőzésveszélye a virágzás végével és a lehűléssel is csökkent. Tüneteket még nem látni. Az almamoly és az almalevél-aknázómoly rajzása csökkenő, alacsony egyedszámú, észlelési szint körüli.
Megjelentek az első levéltetű-kolóniák (zöld almalevéltetű), s azok növekedésére kell készülni.
Zöld almalevéltetű minden alakban alma levelén (és pártfogójuk, a hangya).
Emellett a vértetű kolóniái is növekedésnek indultak, egyre nehezebb lesz őket utolérni és megfékezni.
Körtében a körtelevélbolha-lárvák fejlődése folyamatos, de az esőzések nyomán a kártétel kissé visszaesett. Körtében és almában a hajtáshervasztó darázs kártétele növekedett, a hajtások ~3-4%-a károsított a fertőzött (kevésbé védett) ültetvényekben.
A csonthéjasok már a gyümölcsöt nevelik, fajtól függően más és más a gyümölcsméret. A kajszi, őszibarack, cseresznye igen jól kötődött, már megy a tisztuló hullás. Lehet, hogy egy kis termelői ritkítás is szükséges lesz (kajszi, őszibarack), ne terheljük túl a fákat. A szilva jó átlagban vagy kissé fölötte kötött, míg a meggy kissé elmarad a többitől.
Itt van mit ritkítani.
Meggyben a moníliás hajtás- és virágszáradás tünetei növekedtek, a hajtások ~3-5%-a fertőzött. Megjelentek a tünetek kajszin is, de ott kisebb mértékben. A hajtásvégeken (cseresznye, meggy) a levéltetű-kolóniák megjelenése megfigyelhető.
(Ős)anyák és gyermekeik (fekete cseresznye-levéltetű).
A keleti gyümölcsmoly rajzása folyamatos (bár a Dunántúlon kissé visszaesett), lárváinak kártétele már látható a hajtásvégeken. A szilvamoly rajzása észlelési szintűre csökkent mostanra (3 db hím/csapda/3 nap). A kártevők tojásrakása megkezdődött, a védekezéseket meg kell kezdeni.
Kajsziban a zöld őszibaracklevéltetű-fertőzés az esős napokon sem csökkent, ~10-15%-os hajtásfertőzéssel látható, a hajtásvégi levelek jelentős besodrásával. Mostanra a kártevő megtalálta a nevet adó tápnövényét is, őszibarackon is megjelent, s kolóniái szaporodnak és növekednek. A védekezés továbbra is indokolt!
Zöld őszibarack-levéltetű őszibarackon.
Korán jelentkezik a sztigminás levéllikacsosodás őszibarackon.
Szórványosan észlelhetők a tafrinás levélfodrosodás tünetei őszibarackon. A lehűlés és a csapadék miatt a fertőzés erősödésére kell számítani. Gyorsan, nagy kárt tud okozni, a védekezéseket meg kell kezdeni.
Hát nem szép? Tafrinás levélfodrosodás kései megjelenése őszibarackon.
Szilvában a Phytoptus similis gubacsatka gyenge, de erősödő kártétele figyelhető meg levélen.
Phytoptus similis gubacsatka kárképe szilván.
A szőlőre kisleveles-hajtásnövekedés kisleveles állapot a jellemző, fürtkezdemények láthatók. Szőlőben a betegségek fertőzéséhez a mostani viszonyok még nem igazán kedvezőek. A lisztharmat és peronoszpóra primer fertőzésére is akkor számíthatunk, ha tartósan 10 oC felett alakulnak a hőmérsékleti értékek és csapadék áll rendelkezésre (lisztharmatnál 2-5 mm, peronoszpóránál 10-15 mm). A felmelegedéssel viszont a szőlő fejlődése és a betegségek fertőzési nyomása is növekedni fog!
A feromoncsapdák fogásai a vadgesztenyelevél-aknázómoly és a lombosfafehérmoly folyamatos rajzását jelezték.
Több helyen említettük a levéltetvek károsítását, itt egy kis felsorolás, mely kultúrákban láttuk: kajszi, őszibarack, alma, borsó, cseresznye, meggy, szilva, rózsa, hibiszkusz, dió, jezsámen. S a lista messze nem teljes.
Levéltetvek és „védelmezőik” dión.
Sajnos az esős időjárás ezt sem oldja meg, ismeretes, hogy a szívogatásuk nyomán (egy-két kivétellel) a levelek bepöndörödnek, így az eső ellen védelmet nyújtanak a kártevő-kolónia számára.
A hörcsög életterét és aktivitását a lehűlés és eső nem csökkentette. A mezei pocok károsítása kissé visszaesett a kedvezőtlen időjárás hatására. Tudni kell viszont, hogy a pocok ilyenkor jó érzékkel keresi meg a magasabb fekvésű, szárazabb helyeket, így az időjárás változása nem oldja meg problémáinkat – bár segít.
Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre és a rajzási táblázatokra kíváncsi, kattintson ide. Az Agroinform Növényvédőszer-adatbázisa elérhető ide kattintva.