Növényvédelmi előrejelzés: Lemosó permetezést 5 fok felett még végezhetünk

Eddig követtük hétről hétre a növénytermesztési folyamatokat, igyekeztünk felmérni a növényvédelmi helyzet alakulását, s rövid távra szólóan előre jelezni a tendenciákat. Most, amikor a természet is megpihen, mi is lezárjuk idei sorozatunkat, rövid időre megpihenünk.

Az elmúlt hetet az ilyenkor szokásos, hűvös és csapadékos novemberi időjárás jellemezte. A hőmérséklet fokozatosan csökkent, a nappali maximum visszaesett 10-17 °C közé az Alföldön, s 6-13 °C közé a Dunántúlon. Szerencsére az éjszakai fagyok még mindig elkerülnek bennünket, bár a Dunántúlon előfordult -2 °C vagy e körüli gyenge fagy, de csak kevés alkalommal, míg az Alföldön az éjszakai hőmérsékleti tartomány 4 és 9 °C között alakult.

A talaj felső (10 cm-es) rétegének hőmérséklete 10 °C körül alakul, s ez várható a jövő hétre is, ami biztosítja a gyökérzet növekedését, működését, s ezen keresztül segíti a növények megerősödését.

Az időjárás kedvezően alakult, megérkezett a csapadék, de a fagy elkerült minket – fotó: Megyesi Ákos

A lehullott csapadék mennyisége érdekes módon ebben az időszakban az Alföldön 25-35 mm között alakult, míg a Dunántúlon csak 8-15 mm esett. Szerencsére ez a csapadékos időszak már október legutolsó napjaitól tart, így jó érzéssel lehet megállapítani, hogy emelkedett a talajok vízkészlete. Igaz, általában a talaj felső rétege telítődött, sok helyen sáros a felszín, de nem kell megijedni, van még befogadóképesség bőven a talaj mélyebb rétegeiben (50-100 cm-es réteg).

Az előbbiekben leírt kedvező paraméterek biztosítják azt a kedvező összképet, ami a növények megerősödésében, az állományok kiegyenlítődésében és a teleléshez kedvező állapot elérésében nyilvánul meg.

A meteorológiai előrejelzés továbbra is (kb. 10 nap időtávra) változékony, gyakran felhős, csapadékos időjárást valószínűsít. A levegő hőmérséklete átmeneti csekély emelkedés után tovább csökken, de pozitív tartományban mozog. Reméljük, így valósul meg, s akkor a növények még jobban tudnak felkészülni a telelésre.

Az időjárás kegyes volt az őszi vetésűekhez

Az őszibúza-táblákon az állományok nagyrészt 3-5 leveles állapotúak, a korábban vetettek fejlettebbek, legfeljebb bokrosodás kezdeti állapotúak, de ez csak kisebb hányadra mondható. A vetést befejezték, s az utolsó táblákon is megjelentek a kis növények.

A hűvösebb időben a fejlődés is lelassult. Az állományok többségének telelésével valószínűleg nem lesz gond – esetleg a kései vetésű, éppen csak kikelt növényeknél –, a jelenlegi fejlettség inkább majd a jövő évi termés mennyiségét befolyásolhatja majd.

Ezt a táblát november elsején vetették, s már szépen, egyenletesen kisorolt. Ha marad az enyhe ősz, november végéig, akkor megerősödhet és áttelelhet.

Az őszi árpa bokrosodás kezdete-bokrosodás állapotában található, szép, egyöntetű állományok mennek a télbe. A levéltetvek jelenléte mind őszi árpában, mind őszi búzában továbbra is jellemző, de jelenleg már csak észlelési szinten, legfeljebb gyenge fertőzöttség mellett. Betegséget egyik kultúrában sem tapasztaltunk, így ilyen szempontból a jövő tavasz alacsony fertőzési nyomással indul.

A levéltetvek őszi betelepedése és szívogatása nyomán kora tavasszal számíthatunk vírusos betegségek megjelenésére,

tipikusan az őszi árpában az árpa sárga törpülés vírus tüneteire.

A gabonafélék gyomviszonyai továbbra sem változtak jelentősen, az egyszikűek kelése még mindig nem általános, (a csapadék ellenére sem). A kétszikűek már szinte minden vetésben fellelhetők. A posztemergens kezelésekkel továbbra is várnak a gazdák.

A korábban vetett állományok preemergens gyomirtásának hatékonysága kérdéses, mert csapadék legfeljebb csak 10-14 nap után érkezett (akkor is csak 3-5 mm). A később vetett, gyomirtott területeken biztatóbb a helyzet a nagyobb csapadékmennyiség miatt.

Az őszi káposztarepce általában ~6-8 leveles fejlettségű, tőlevélrózsás. Lelassult a repcék fejlődése, legalábbis nem olyan látványos, mint volt az korábban. Ennek oka főképpen a lehűlés. A korábban vetett állományok buják, átlagosan 8(-10) leveles állapotúak. A később vetettek (5-)6 levelesek, de a gyökér és gyökérnyaki rész megfelelően fejlett, átteleléssel az állományok nagy részén valószínűleg nem lesz gond.

Ilyen fejlettségű repcetövek mennek a télbe.

A 3-szor 8-as szabály az optimális teleléshez többségében teljesült, vagyis a 8 leveles állapot (minimum 6), a legalább 8 mm gyökérnyak átmérő és a legalább 8 cm gyökérhosszúság ki tudott alakulni a nyugalmi időszak beállta előtt.

Repcegyökérnyak-átmérő ellenőrzése.

A levéltetvek jelenléte a táblák többségén általános. Az előforduló fajok közül valószínűsíthető, hogy a káposzta-levéltetű és/vagy a zöld őszibarack-levéltetű egyedei, kolóniái okoztak kártételt. Mindkét faj tojás alakban telel (a zöld őszibarack-levéltetű irodalmak szerint az őszibarackra migrál), ezért tavaszi előfordulásukra, kártételükre számítani kell a fertőzött táblákon.

Csökken a levéltetűtömeg a repce levelén – de még van.

A fertőzöttség technológiától függően változó: gyenge-közepes (Banks skála: 2-3-as fokozat), a növények változó mennyiségén (40-50%).

Egyes táblákban a káposztalégy lárvájának gócszerű károsítása figyelhető meg. A száraz, meleg őszi időjárás kedvezett a repcebolhák és földibolhafajok betelepedésének. Az állományokban általában elmondható, hogy gyenge mértékű, gócokban közepes mértékű kártételek kialakulása volt észlelhető az alföldi táblákon. Később a növények 4 leveles állapotában a bolhafertőzöttség lecsökkent a hűvös és csapadékos időjárás következtében, így ma már nem okoznak gondot.

A fómás levélfoltosság nem változott, gyenge fertőzöttség jellemző, esetenként a növények 10-12%-án. A tavaszi fertőzési viszonyokat ez a fertőzöttség alapozza meg.

A regulátoros kezelést általánosan elvégezték az üzemek, ennek is köszönhető a korábban említett gyökérnyaki átmérő (8 mm) elérése. Csak kevés helyen próbálkoznak még most kijuttatni a regulátorhatású készítményt késői vetésű, egyenetlen állományokra. Félő, hogy a hatás kifejtéséhez szükséges időtartam és kedvező időjárás már nem biztosított.

Ez a gyomtömeg (T4) túlnövi a repcét, s mennyi vizet, tápanyagot vett el a kultúrnövénytől, s mennyit vesz el még a komoly fagyokig!

A szántóföldi növények betakarítása gyakorlatilag már befejeződött, de még mindig lehet találni egy-egy lábon álló kukoricatáblát. Sajnos itt már az időjárás megnehezíti a munka befejezését, s a csőpenész rontja a termés minőségét, a nagyvadak pedig rájárnak a táblára.

Már elkezdték a betakarítását, de az eső miatt le kellett állni.

Most, a szármaradványok ellenőrzésével felmérhetjük, hogy milyen mértékű kukoricamoly-fertőzöttség alakult ki tábláinkon, s ez abban is segít, hogy felkészüljünk a jövő évi kártétel megelőzésére.

Ugyan monokultúrában kevés esetben találunk kukoricatáblát (3 évig azért még lehet), a szomszédos, jövőre kukoricának szánt területek miatt jó, ha ismerjük a környező területek fertőzöttségét.

A lárvák jelenlétére utalhat a tarlómaradványokon megfigyelhető rágcsálék, vagy ha azt látjuk, hogy a szár alsó része üreges. Sok esetben azonban a 2. és 3. nódusz között vagy feljebb találjuk a kukoricaszárban a lárvákat, ezért az ott maradt, földön fekvő szármaradványokat is célszerű megvizsgálni.

Kukoricamoly – itt egyértelmű a kártevő jelenléte.

Kukoricamoly – a külső tünetek is megmutatják a kártevő helyét.

A fertőzött területeken még a tél beállta előtt javasolt a szármaradványok aprítása, aláforgatása (legalább 10 cm mélyen), csökkentve ezzel is az áttelelő hernyók mennyiségét. Nagy szártömeg esetén, fagypont felett cellulózbontó baktériumkészítmény vagy N (~50-80 kg/ha a.i.) kijuttatása megfontolandó.

A kertészetekben több betegségre is figyelni kell tavasszal

Szőlőben a hajtások, vesszők beérésének kedvezett a hosszú, meleg (átlagosnál melegebb) ősz. Éretlen, gumiszerű, kissé zöldes színű hajtásokat csak a beteg, pl. fitoplazmás, esetleg peronoszpórával súlyosan fertőzött tőkéken látni, így e szempontból a megfelelően védett ültetvényekben kedvezőek a telelési kilátások.

Betegségek közül az idei évben a peronoszpóra és a feketerothadás voltak a legjelentősebbek, míg a lisztharmat csak a vegetációs időszak második felében lépett fel jelentősebben. A peronoszpóra a kisebb, kevésbé intenzív védelmű ültetvényekben jelentős, viszonylag korai lombhullást okozott, nagy mennyiségben halmozódhatott fel a fertőző anyag. Áttelelése a tél függvénye lesz. A feketerothadás ilyen szempontból kevésbé érzékeny, mert a fertőzött és felszínen hagyott növényfelületeken (főleg fürt) kiválóan át tud telelni. Tehát a betegséggel fertőzött ültetvényekben a tél végi metszés során gondoljunk erre is.

Ha lehetőségünk van, forgassuk be a fertőzött növénymaradványokat, csökkentve ezzel is a fertőzés veszélyét jövő tavaszra.

A lisztharmat-fertőzöttség változó volt az ültetvényekben, legrosszabb esetben közepes fertőzöttséggel találkoztunk. A kazmotéciumok mennyisége októberre növekedett meg jelentősebben, lassú, elhúzódó éréssel. Ennek ellenére érett termőtesteket október végén már általánosan meg lehetett figyelni. Ezeken a területeken a jövő tavaszi első permetezések szakszerű időzítésével tudjuk a betegség fertőzését, terjedését blokkolni (most már lemosó permetezésre vagy egyéb védelemre nincs lehetőség).

A gyümölcsfélék hajtásbeérésének is kedvezett az ősz. Károsítók közül almatermésűeken a varasodásfertőzés volt jelentősebb. A lehullott lomb összegyűjtésével (esetleg még a fagyok előtt N kijuttatásával) a lebontó folyamatok felgyorsításával csökkenthetjük az áttelelő fertőző anyag mennyiségét.

Az erwiniás betegség is jelentős volt az idei (és tavalyi) évben is az almatermésűeken. Ha a rezes lemosó permetezést elvégeztük, a tél végi metszéssel még eltávolíthatjuk a fertőzött fás részeket, csökkentve ezzel a tavaszi fertőzési nyomást. Lemosó permetezést 5 fok feletti hőmérsékleten még végezhetünk.

Csonthéjasokban a levélbetegségek, mint pl. a blumeriella és a sztigminás levéllyukacsosodás voltak a jelentősek a vegetációs időszak második felében, korai, nagymértékű lombhullást okozva. Jövőre e két betegségre biztosan figyelni kell a felhalmozódott fertőző anyag miatt, a tél kimenetelétől függetlenül (fertőzésüket inkább az akkori időjárás fogja meghatározni).

Diótermesztésünk komoly veszélyeztetője a nyugati dióburok-fúrólégy, amely elsősorban a Dunántúlon van jelen, már nagyon intenzíven. A kártevő a vadon termő diófák, a szórványültetvények, valamint az intenzív növényvédelemben nem részesülő – nagyobbrészt kisebb – ültetvények termését nagyon komoly, helyenként 100%-ot közelítő mértékben károsította idén a nyugati országrészben.

A zöld burok a dióburok-fúrólégy nyű károsítása miatt megrothad, majd ráfonnyad a kemény héjra, s a termés a fán marad. Sajnos a bél is károsodik.

Gyümölcsfélékben a moníliás betegség is széles körben elterjedt volt. A jégverés és a gyakori esők segítették a fertőzést. Az áttelelő gyümölcsmúmiák eltávolítása fontos, hisz ezek a tél folyamán nem károsodnak, s így közepes-erős fertőzési nyomással alapozhatják meg a jövő évi fertőzési viszonyokat.

Számos kultúrában, pl. szántóföld (őszi vetések!), gyümölcs, ruderális területek, erdészet, csemetekertek, gondot okozott a mezei pocok felszaporodása. A populáció nagyobb mérvű csökkenésére csapadékos, hideg télen számíthatunk. A fertőzöttség ellenőrzése még mindig elvégezhető. A hörcsög kisebb populációban van jelen a Dél-Alföldön.

Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre kíváncsi, kattintson ide.
Az Agroinform ingyenes Növényvédőszer-adatbázisa elérhető ide kattintva.