Növényvédelmi előrejelzés: megjelent a repcefénybogár!

Kétszeresen is érvényes a figyelmeztetés, mert az időjárás is súlyos fagykárral fenyeget, és a moníliás hajtás- és virágszáradás betegség (Monilínia laxa, M. fructicola) is fertőzésre, kártételre kész kertjeinkben, ültetvényeinkben.

Nem véletlen a félelem, a korai virágzású kajszik termését már elvitte a fagy, van kicsit később virágzó fajta, most teljes virágzásban – lehet, hogy ez lesz a következő áldozat? Kedd reggelre (03. 31.) az országban -3–8 ^oC-os fagy alakult ki, de az Északi-középhegység völgyeiben -10 ^oC is előfordult. Sajnos az OMSZ honlapján továbbra is ehhez hasonló előrejelzést lehet látni, kemény éjszakai fagyokat, lassan melegedő nappalokat. Talán a jövő hét elején tér vissza a tavasz.

Ennek már sajnos vége, lefagyott a kajszi virága.

Csapadékot keveset adott a múlt hét, s az előrejelzés sem ígér sokkal többet. A talajok ismét kezdenek kiszáradni, így

a talajmunkák egyik legfontosabb feladata a vízkészlet megőrzése, a talajok lezárása.

A szántóföldi kultúrákban elindult az élet, s ez érvényes mind a haszonnövényeinkre, mind a károsítókra. Az őszi kalászosok szépen kizöldültek, téli kár nem észlelhető. Az őszi búza bokrosodás végén, délen, melegebb fekvésben már a szárba indulás kezdetén jár.

Ahogy sűrűsödik az állomány, úgy alakul ki kedvező körülmény a lisztharmat (Erysiphe graminis) számára. Eddig csak észlelési szinten találták meg, esetleg gyenge szintet ért el a fertőzés, főleg a lehűlések miatt. A felmelegedéssel várhatóan a betegség terjedése felgyorsul, így az állományok vizsgálata, szükség esetén a beavatkozás ideje is eljön.

A fahéjbarna levélfoltosság (Pyrenophora tritici-repentis) tüneteit is megtalálhatjuk már az állományokban, bár ez még elmarad terjedésében az előzőhöz képest. A kórokozó igényli a nedves és kicsit hűvös körülményeket, így a száraz tavasz nem kedvez terjedésének. A jellegzetes, sárga udvarral körülvett folt, a közepén kialakuló sötét pont utal a betegség jelenlétére. Védekezésre még nincs ok, de az állományok ellenőrzése fontos.

A Dunántúl déli tájain a vörösrozsda (Puccinia trticina) korai fertőzését figyelték meg. E betegség kórokozója inkább a meleg időszakot kedveli, egy kis csapadékkal kiegészítve, így most a fertőzés nem terjed. A felmelegedés és csapadék ebben is változást hoz.

Az ország több pontján, de mégis csak elvétve láthatók a sárgarozsda (Puccinia striiformis) tünetei. Ez a betegség kedveli a hűvös (és nedves) körülményeket. Egyelőre a fertőzése csak észlelési szintű, esetleg gócokban gyenge fertőzést okozó, de a megfigyelése mindenképpen indokolt.

A kártevők is mozgolódnak. A vetésfehérítő bogár (Oulema spp.) imágói megkezdték a betelepedést a táblákba. Most még csak a széleken találjuk őket. Kicsit fáznak, így a folyamat lassú, helyenként megállt. Ezek is okoznak kárt – az erek közötti levélszövet fogyasztásával –, ennek ellenére a védekezést általában a lárvák kelésére időzítjük. Amennyiben az imágók száma meghaladja a 10-15 db/10 hcs mennyiséget, úgy az imágók elleni védekezés is megfontolandó, akár egy piretroid csoportba tartozó készítménnyel.

Az őszön sokáig kitartottak a levéltetvek (Macrosiphum avenae) az őszi kalászosokon. Most, tavasszal korán megjelentek, délen már ott vannak a növényeken. A népesség még nem igényli a beavatkozást, de a megfigyelés mindenképpen fontos.

Talán a leginkább veszélyeztetett kultúra ebben az időszakban az őszi káposztarepce.

Nagyon ígéretes az állomány, már kiemelkedik a virágot hozó szár, a lombozat zöld. A szárormányosok (Ceutorhynchus pallidactylus) már lerakták tojásaikat, népességük gyorsan visszaesett. Az imágók ellen már nincs értelme védekezni, a lárvák meg ott fejlődnek – védetten – a repce szárában.

A repceszárormányos már lerakta tojásait.

Fontosabb, hogy a repcefénybogár (Meligethes aeneus) is megjelent a táblákon. Igaz, a betelepedése lelassult a hűvös idő miatt. A sárga tálakban 2-4 db imágó/csapda/3 nap mennyiségben jelent meg. Hálózással viszont a már kiemelkedett zöldbimbós növényekről nagyobb mennyiségben gyűjthető napsütéses időszakban. Az intenzív betelepedés 12-15 ^oC feletti hőmérséklet érkezésekor várható, addig érdemes a védekezéssel várni. Azt azért meg kell jegyezni, hogy a hűvös időjárás nemcsak a kártevő betelepedését lassítja, a repce virágzása is elhúzódó lehet, amennyiben ez az időjárás folytatódik. Az elhúzódó virágzás pedig megnyújtja azt az időszakot, amikor a bogarak kárt tehetnek a virágban, csökkentve a kötődést.

Már látszik a repce virágzata, megtalálja a repcefénybogár.

Aki gázosodó hatású készítményt akar használni (klórpirifosz hatóanyag), annak fontos határidő április 16., eddig engedélyezett az ilyen hatóanyagú készítmények használata.

Ahol pocokcsalád él, ott kiritkult a repce.

A fómás levélfoltosság (Leptosphaeria maculans) és szárrák alig található az állományokban, de azért jelen van. Egyelőre csak a növényállomány szemlézése a feladat e téren.

Szántóföldeken már megy a magágykészítés a kapások alá. Érdemes figyelembe venni, hogy a talajlakó kártevők (is) jól teleltek, ezért a felvételezések elvégzése mindenképpen fontos, s valószínűleg a talajfertőtlenítés is szükséges lesz.

Előbbi megállapítás különösen érvényes a burgonyatermesztők számára is, hisz ott a talajlakók kártétele nagyon közvetlenül hat a termésre.

Az almaültetvények fenológiai állapota eléggé változó. Északon még alig pattantak meg a rügyek, míg délen már néhol az egérfüles állapotot lehet látni. A kis leveleken azonnal megjelenik a közönséges levélpirosító almalevéltetű (Dysaphis devecta), s így van ez most is. Közepes fertőzöttség esetén már most érdemes egy felszívódó készítménnyel beavatkozni, hogy a levelek besodródását, torzulását megakadályozzuk.

Déli, meleg időszakban megfigyelhetjük a bimbólikasztó (Anthonomus pomorum) számát, szükség esetén a védekezés is elvégezhető.

A fakadástól függően a lisztharmat (Podosphaera leucotricha) primer tünetei is megjelentek a kis leveleken. Ezeket leginkább metszéssel érdemes eltávolítani, esetleg kénes kezeléssel lehet a fertőzést csökkenteni. Sajnos az enyhe tél ebben az esetben is kedvezett a kórokozónak, így erős induló fertőzési nyomással kell számítani.

Ahol a pajzstetvek kártétele ismétlődően jelentős, ott érdemes felvételezést végezni, s amennyiben az 50 kártevő/2 folyóméter fás részen eredményt mutat (vagy fölötte), úgy olajos kezelést még végezhetünk (utolsó pillanat) a kártevő gyérítésére.

A csonthéjasok nagyon érzik a tavasz érkezését. A kajsziról már szóltunk, a kései virágzású fák is teljes pompában vannak. A monília (Monilinia laxa, M. fructicola) elleni védekezést – a fagyveszélytől függetlenül is – érdemes elvégezni. Gyakori hiba, hogy a nem termő fákat (pl. lefagyott) nem védik az év során, ami később visszaüt.

Az őszibarack és a szilva is virágzik már, itt a moníliás virágfertőzés elleni védekezés a kötelező feladat, s ez érvényes a cseresznyefákra is, hiszen már fehérbimbós állapotban vannak. A tebukonazol hatóanyagú termékek beváltak erre a célra.

Virágzik az őszibarack.

Fehérbimbós a cseresznye.

A szőlő egyelőre még nyugalmi állapotban van, esetleg a rügyduzzadás halad előre. Az erős lehűlések lassítják – szerencsére – fejlődését. Ahol korábban rügykár előfordult, ott érdemes a kártevő után kutatni. Homokos, laza talajon a kendermagbogár (Perite¬lus familiaris) lehet a kártevő, míg más részeken az ékköves faaraszoló (Peribatodes rhomboidaria) hernyói lehetnek az elkövetők.

Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre kíváncsi, kattintson ide. Az Agroinform Növényvédőszer-adatbázisa elérhető ide kattintva.