Nyár eleji levéltetű problémák

Elszaporodásukra májusban-júniusban rendszerint nagyon kedvező az időjárás, és mivel áttelepedésük a téli gazdanövényekről a nyári gazdanövényekre tömeges vándorlás, a tavaszi migráció útján megy végbe, amit a megjelenő kis kolóniák gyors növekedése kísér, nagyon szembetűnő folyamat.

A téli gazdanövényeken szárnyas levéltetvek fejlődnek, a korábbi, szárnyatlan nemzedékek utódaiként. Ezek törékeny, gyenge állatkák, ezért vándorlásukhoz a szél segítségét veszik igénybe, és passzív módon „vitorlázgatva” nagy távolságra is eljutnak. Repülésük közben kezdetben felfelé törekszenek, hogy minél tovább a légáramlatban maradhassanak, s így a légáramlatok révén minél messzebbre eljuthatnak. Később, amikor már megfogyatkozik a lebegő repülésre felhasználható energiájuk, reakciójuk megváltozik, és törekszenek letelepedni, landolni, alkalmas tápnövényeiken. Addig az égbolt csillogó kék színéhez vonzódtak, de ilyenkor megváltozik a reagálásuk a színekre, és a sárga színárnyalatok válnak számukra vonzóvá, hiszen a növények zöld leveleiről visszaverődő színek közt, a sárga tartomány a legélénkebb (a zöld összetett szín). Ezzel magyarázható, hogy a tavaszi migráció idején, mindent ellepnek, ami sárga. Kihasználhatjuk ezt betelepedésük időpontjának kimutatására, ún. „Moericke-féle” sárga tálcsapdákkal, azaz krómsárgára festett vizes tálakkal (tálcákkal), amelyekbe a landoló levéltetvek beleesnek. Kimutatható, hogy milyen fajok érkeznek meg, és milyen egyedszámban.

A legtöbb fajuk telepeket képez, vagyis a zöldségfélékre letelepedő szárnyas nőstények és egyre sokasodó utódaik csoportosan együtt maradnak. Igaz, eleinte még nem mindig feltűnő méretűek a telepek, de néhány hét alatt – ha számukra kedvező az időjárás – nagy tömegben születnek, és képesek ellepni a növények egyes részeit. Aki nem veszi észre a megjelenő telepeket, annak a növény jelezi, hogy bajban van. A levél bekunkorodik, elszíneződik, esetleg pirosra, a hajtáscsúcsok begörbülnek, a növekedésük megáll. Az is ismertető jel lehet a kiskertekben, ha megszaporodnak a hangyák valamely növényen, a hangyák ugyanis táplálkoznak a levéltetvek hátán kiválasztódó édes nedvvel. Habár a telepképzés nagyon jellemző rájuk, nem mindegyik levéltetű faj hoz létre telepeket. Vannak ugyanis olyan levéltetvek is, amelyek utódai nem maradnak együtt, hanem szétszélednek a növényeken. Ezeket „magános” típusú fajoknak mondjuk.

Babon, káposztaféléken gyakran elszaporodnak a levéltetvek. Ezeken a növényeken könnyebben felismerhető a fertőzés, mert telepeket alkotnak. Babon rendszerint fekete-, káposztaféléken hamvaszöld színű tetvek a leggyakoribbak. Babon főként a virágok károsítása révén csökkentik a termést, akárcsak borsón. Káposzta palántákon a szívleveleket szívogatva levéltorzulást okoznak. Emiatt visszamarad a növények fejlődése és ha nem védekezünk, vagy nem eléggé hatásosan, a fertőzés a levelek borulásáig is megmarad és a káposztafej belseje is tetves lesz. Hasonló a kártétel következménye a mák parcellákon is, levéltorzulás, a növények visszamaradása a fejlődésben, kis máktokok, silány termés. A levéltetvek a gyümölcsfák közül főként szilván, cseresznyén, őszibarackon, almán szaporodhatnak el tömegesen, ami levelek, hajtásvégek torzulását idézi elő.

A borsó levéltetű nem telepképző, hanem elszórtan, magánosan helyezkednek el a növényzeten. Mivel a borsó virágzáskor rendkívül érzékeny a kártételükre, a szívogatásuk miatt leromlik a virágok kötődésének aránya, így súlyos esetekben csak fele, vagy még annál is kevesebb termést kapunk. Borsón a virágzáskor érdemes ellenőrizni a tetvek létszámát. Elegendő, ha kartonlapot, vagy hullámpapír lapot nyomunk az összeboruló sorok közé és arra lerázzuk a rovarokat. A borsólevéltetvek a többi fajhoz képes nagy termetűek és zöld színűek. Ahol sok van belőlük (pl. 30x30 cm-es lapon 100-nál is több), ott a termés védelmében permetezni kell. Mivel virágzáskor már sok hasznos rovar is van az állományokban, jó szívvel csak a Pirimor nevű szert javasolhatom, mert ez – bár a legtöbb szernél drágább – de megkíméli a hasznos ragadozókat.

A már javasolt Pirimor mellett levéltetvek ellen főként felszívódó készítményeket érdemes használni – pl. Unifosz, Bi 58, Danadim, Basudin 600 – mert ezek a növény szöveteibe is felszívódnak és a nedvekkel olyan rejtett zugokba is eljutnak, ahol nem éri közvetlenül permet a levéltetveket. Ahol ez a szempont nem annyira fontos, ott számtalan más készítmény, zöldségféléken pl. az szintetikus piretroiod hatóanyagcsaládba tartozó készítményeket (pl. Chinmix, Decis, Fendona, Karate., Sumi-Alfa, Talstar) is javaslom levéltetvek ellen. A levéltetvek ellen nagyon hatásos a Mospilan és a Chess, ami új típusú rovarölőszer. Káposztán és mákon azonban nem elég a maga védőszer, a permetlé ugyanis nagyon könnyen lepereg a más növényekhez képest erősebben viaszos levelekről. Ezt csak úgy előzhetjük meg, ha a permetlébe tapadást fokozó anyagot, Nonitot is adagolunk.