A szőlőt a szürkepenész, az almát az almamoly fenyegeti!

Aszályos nyár végéhez közeledünk, s ez meglátszik a talajaink állapotán. A mélyen kiszáradt talaj nehézzé teszi a talajmunkát, a magágykészítést. Több helyen járva az országban még mindig láttam műveletlen tarlókat, sok helyen elvégezték a tarlóhántást, ami aztán kigyomosodott, illetve az árvakelés zöldítette a táblát. Sajnos a repcevetésre való készülődést kevésbé látni, a többszöri tarlóápolást, a nedvesség megőrzését célzó talajmunkát alig találni.

Most mégis azt kell mondani, hogy akik kivártak, bíztak egy segítő csapadékban, azok többnyire jól jártak. A múlt hét végén egy hidegfront zivatarokat hozott, melyek délnyugat felől északkeleti irányban vonultak át országunkon, s bőségesen áztatták a talajokat. Aztán ismét viharos éjszaka következett 16-án, s ez is hozott esőket, bár ekkor már kevesebbet. Így az esős vidékeken a talaj felső 20 cm-es rétege telítődött, majd a víz lefelé mozgott, s a talaj felső 50 cm-es rétege is kedvezőbb állapotba került. Mondhatni, kedvező állapotba ahhoz, hogy jó minőségű magágyat lehessen készíteni, s az elvetett magvak majd gyors keléssel hálálják azt meg.

Sajnos ezt nem lehet általánosítani, már régóta aszályossá vált a délvidék, főleg az Alföld déli része. Az említett esők is elkerülték ezt a vidéket, így maradt a szárazság, s ha lehet, még tovább mélyült. A hidegfront előtt még egy hétre visszatért a forróság, ami tovább nehezítette a növénytermesztés helyzetét. Mondhatnánk, a növényvédelem számára könnyebb napokat hozott, de ha hozzátesszük a hétvégi viharokat, esőket, akkor teljesen más a kép.

Bár a határozott hőmérsékleti visszaesést lassú melegedés követi, a következő napokban egyre több napsütésben lesz részünk, ismét szárazabb időszakot jelez a Meteorológiai Szolgálat.

Továbbra is feladat a tarlók ápolása, az árvakelések beforgatása, illetve a gyomirtás. Különösen igaz ez a repcetarlókra. Az árvakelésű repce már 2-4-(6) leveles állapotot ért el, s a táblákon jelentős kártevő tömeg vészeli át a tápnövényhiányos időszakot. Tudom, senki sem vet repce után repcét, de oda kell figyelni a szomszédos vagy éppen közeli táblákra is.

A kukorica állapota tájegységenként változó

A kukorica állapota határozottan azon múlik, hogy mely tájegységben található a tábla. Ahol a csapadék elkerülte a vidéket, ott a felsülés, a zöld tömeg összeesése, a termés kifejlődés nélküli töppedése tapasztalható. Ez elsősorban a Dél-Alföldön látható. Ilyen területen alig lehet valamit betakarítani, vagy a silózás segít a takarmány mentésében. Máshol ennél szebb a kép, erős állományokat, mutatós csöveket is látni.

Nem ez látszik, de ez egy kukoricatábla (lenne)

Növényvédelmileg a kártevők adnak feladatot, a kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) és a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera). Ezek népessége gyarapodik, s vele együtt a kártételük is. Lassan alig találni olyan csövet, amelynek a végét nem kóstolták meg. Sajnos a fuzáriumos csőpenész (Fusarium spp.) is megjelent, egyelőre csak a rágott szemek némelyikét vonja be penészbevonata. A hétvégi zivatarokhoz hasonló időjárás a betegség terjedését segíti.

Az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera) népessége stagnál, a kártétele a kukorica fejlődésével, öregedésével párhuzamosan csökken. Még mindig tart a kártevő tojásrakása.

kukorica

Még mindig ott van az amerikai kukoricabogár, leginkább a csővégeken

A levelek felsülése a gyengébb talajokon egyre gyorsul, s ehhez a közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) kártétele is besegít.

Poloskák mindenen, most épp ázsiai márványospoloska kukoricán

kukorica

Még mindig levéltetű kukoricán

Oda kell figyelni a napraforgóra

A napraforgó is az érés szakaszába lépett. A levél- és szárfoltosságok már korábban megjelentek – elsősorban az alternáriás levél- és szárfoltosság (Alternaria helianthi). A betegség általában közepes fertőzöttséget ért el a leveleken, száron nem jelent meg. Viszont új szintre lépett a betegség azzal, hogy a tányérokat is megcélozta. Egyelőre csak gyenge szinten – elvétve – jelent meg tünete a tányérokon, de terjedésére oda kell figyelni.

A diaportés levél- és szárfoltosság (Diaporthe helianthi) kicsit később kezdte fertőzni a töveket, s csak lassan terjed. Ehhez hasonlóan a hamuszürke szárkorhadás (Macrophomina phaseolina) is későn jelentkezett, egyelőre még csak elszórtan, gyenge fertőzöttséggel van jelen a táblákon. E betegségek terjedése még mindig lassú, s figyelembe véve a növény érését, a fertőzés gyorsulása már nem várható.

A tányérbetegségek is éppen csak megjelentek. A poloskaszúrások nyomán vagy a viharok okozta sérülések segítségével a szürkepenészes (Botrytis cinerea) és a rizopuszos tányérrothadás (Rhizopus spp.) a tányérokat fertőzi. Most még igen alacsony a fertőzöttség mértéke, de a hétvégi zivataros időszak kedvező körülményeket teremt a betegségek terjedéséhez. Érdemes a táblák állapotát követni. Ebben az időszakban már leginkább a defóliálás időzítése segít.

Szerencsére a napraforgó-tányérrothadás még ritkaság

Kezelni kell az almafalisztharmat ellen

Az almaültetvényekben már készülődnek a szedésre. A gyümölcs lassan eléri végleges méretét, és színesedik. A betegségek számára a száraz, forró időszak nem igazán kedvező, de a hétvégihez hasonló zivatarok újabb fertőzési hullámot generálhatnak. A gyümölcs viszont a zsendülő állapotában már kevésbé érzékeny a fertőzésekre, így sem a varasodás (Venturia inaequalis), sem a lisztharmat (Podosphaera leucotricha) fertőzöttség nem változott.

Mint tudjuk, a lisztharmat a vesszők rügyeiben is áttelel, majd tavasszal primer fertőzést okoz. Ennek megelőzésére még most is érdemes – a szedés időpontjától függően – fertőzésre hajlamosító körülmények között kezelni ellene.

A kártevők közül az almamoly (Cydia pomonella) továbbra is a legveszélyesebb. Még mindig magas számban (15-25 imágó/hét) fogják a csapdák, és a molykártétel is emelkedik. Miután a hernyók egészen a szüretig (vagy még a tárolóban is!) károsítanak, a védelmet a szedésig fenn kell tartani.

A levélaknázó molyok (pl. Phyllonorycter corylifoliella) idén nem okoztak súlyos kárt az asszimilációs felületen. A levéltetvek (Aphididae) lassan visszaszorultak, így azok is kisebb figyelmet igényelnek. Szaporodnak viszont az atkák, elsősorban a közönséges takácsatka (Tetranychus urticae), amit a bronzos levelek messziről jeleznek.

A dióburok-fúrólégy súlyos kártételével kell számolni

A csonthéjasokban is tart a szüret. Szedik az őszibarackot, a nektarint és a szilvát is. A betegségek közül ismét a moníliás gyümölcsrothadás (Monilinia laxa, M, fructicola) emelkedik ki. A fertőzést segíti a keleti gyümölcsmoly (Grapholita molesta) kártétele.

gyümölcs

Egyre több a moníliás gyümölcsrothadás

A gyümölcs az éréssel egyre inkább érzékennyé válik a kórokozó támadására, s a viharok, lezúduló esők is ezt erősítik. Az említett keleti gyümölcsmoly és a szilvamoly (Grapholita funebrana) még mindig nagy számban rajzanak.

Rejtőzködik a keleti gyümölcsmoly hernyója, de megtaláltam

Cseresznyén és meggyen megjelentek a blumeriellás levélfoltosság (Blumeriella japii) első tünetei. Egy lombfertőtlenítés segít a betegség terjedésének megállításában.

Még mindig nagy számban repül a dióburok-fúrólégy (Rhagoletis completa), és egyre több gyümölcs fertőzött már. Sajnos most is súlyos kártétellel kell számolni.

Szőlőben a szürkepenész fenyeget

Sürgölődnek a szőlőskertekben is, szedik a korai csemegefajták termését, de az Irsai Olivér is sorra kerül. A későbbi fajták is színesednek, zsendülnek. A lisztharmat (Uncinula necator) még mindig fertőzi a hajtásokat, de a másodfürtöket is megtalálja. Általában közepes, néhol erős fertőzöttség alakult ki. Szerencsére viszonylag kevés a „sérves” bogyó, mert az a szürkepenészes rothadás (Botrytis cinerea) elindítója lehet.

A peronoszpóra (Plasmopara viticola) ebben a szezonban csak gyenge fertőzést okozott, melynek folytatását a hosszan tartó aszályos időszak megállította. Most is csak csapadékosabb területen terjed, ott is csak lassan. A termést már nem veszélyezteti, de a vesszők beérését még akadályozza, illetve áttelelő tömeget nevel.

A szürkepenész viszont kimondottan az érő bogyókat támadja, s ehhez kedvező környezetet talál. A vékonyodó héj, az emelkedő cukortartalom, a sérülések, a nedves körülmények mind a kórokozót segítik. Egyelőre a betegség csak megjelent, komoly fertőzöttséget még nem ért el. A viharok, lezúduló esők viszont növelik a termés kitettségét, így arra különös figyelmet kell fordítani. A védekezésben a fürtök napoztatása, szellős lombozat is szóba jöhet a kémiai szerek alkalmazása előtt.

Rajzik az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus), ellene védekezni kell, hogy a szőlő sárgulása betegséget megelőzzük.