Vetésváltással a zöldségfélék betegségei, kártevői ellen, és igazodva a környezeti igényükhöz – cikkünk második, befejező része.

A vetésforgóról készült cikkünket folytatva azoknak a kerttulajdonosoknak szeretnénk segíteni, akik nagyon helyesen már most, az őszi-téli hónapokban tervezik a jövő évi zöldségfélék vetését és ültetését. A házikerti zöldségre nagy szükség lesz, egyre többen lesznek, akik nemcsak hobbiból, hanem takarékossági okokból vagy kényszerből élni fognak a kertjük, telkük adta termesztési lehetőségekkel.

Fontos a szakszerűen megválasztott növénysorrend!

Egy átgondolt, szakmailag megalapozott vetési-ültetési renddel, nevezhetjük vetésforgónak is, jobb a talaj tápanyagkészletének kihasználása, gazdaságosabb a szerves trágya és a komposzt felhasználása, csökkenthető a vízfelhasználás, eredményesebben védekezhetünk a betegségek, a kártevők és a gyomok ellen is.


A tervezés során három dologra különösen érdemes nagyobb figyelemmel lenni:

• Az egymást követő növényeknek közös kártevője vagy betegsége ne legyen. Tekintettel arra, hogy közös betegség gyakrabban a rokon fajok között fordul elő, ezért azonos családból származó növények több éven keresztül ugyanarra a helyre ne kerüljenek.

• A tenyészidő hossza, a lekerülés időpontja ne zavarja a következő növény vetését vagy ültetését. Legyen idő a talaj, a magágy előkészítésére, és a jó csírázás érdekében a talaj kellő ülepedésére.

• Rendszerint csak korlátolt mennyiségben rendelkezésre álló állati eredetű szerves trágyák, komposztok azok alá a növények alá kerüljenek, amelyek azt legjobban meghálálják (1. táblázat). Vannak fajok, amelyeknek szerves trágyát a termesztést megelőző év ősszén nem szoktunk bemunkálni, részben mert nem igénylik, sőt egyeseknél kifejezetten a termésminőség romlását okozza.

A zöldségfélék felosztása szervestrágya-igényük alapján

Növénycsoport neve

Zöldségfajok neve

Szerves trágyát igénylő, tápanyagigényes növények

paprika, paradicsom, tojásgyümölcs, uborka, sárgadinnye, görögdinnye, spárgatök, sütőtök, patisszon, cukkini, fejes és kelkáposzta, karalábé, karfiol, brokkoli, kelbimbó, kínai kel, zeller, csemegekukorica, spárga, sóska, rebarbara

Szerves trágyát nem igénylők

fejes saláta, spenót, endívia saláta, sárgarépa, petrezselyem, paszternák, feketegyökér, retek, cékla, torma, vöröshagyma, póréhagyma, fokhagyma, metélőhagyma

Talajjavítók, amelyek a szervestrágyázott szakasztól a legtávolabban helyezhetők el

borsó, bab, lóbab, földimogyoró

Nyerhetünk, de veszíthetünk is az elő-, fő- és utónövények kiválasztásával!

A jobb területkihasználás érdekében ne csak az egymást követő években, de gazdasági éven belül is figyeljünk a növényi sorrendre az elő-, a fő- és az utónövények tervezése során (2. táblázat).

Példák elő-, fő- és másodnövényként vethető zöldségfélék párosítására

előnövény főnövény utónövény
korai burgonya tárolási káposztafélék
korai sárgarépa, petrezselyem tárolási káposztafélék
fejes saláta, spenót tárolási káposztafélék
fejes saláta, spenót paprika
hónapos retek paprika
zöldhagyma paprika
fejes saláta, spenót paradicsom
hónapos retek paradicsom
zöldhagyma paradicsom
fejes saláta, spenót tojásgyümölcs
hónapos retek tojásgyümölcs
zöldhagyma tojásgyümölcs
zöldhagyma uborka
hónapos retek uborka
fejes saláta, spenót uborka
zöldhagyma csemegekukorica spenót
hónapos retek csemegekukorica (korai) őszi/téli retek
fejes saláta, spenót csemegekukorica
borsó uborka, tök
borsó őszi káposztafélék
borsó őszi-téli retek
borsó saláta, spenót
borsó répa, petrezselyem
borsó cékla
borsó csemegekukorica
vöröshagyma őszi saláta, spenót
korai burgonya bab őszi/téli retek
korai káposztafélék bab spenót
fejes saláta, spenót bab őszi káposzta
korai sárgarépa, petrezselyem bab áttelelő hagyma
hónapos retek bab őszi fejes saláta
fejes saláta, spenót zeller
korai káposztafélék zeller

A zöldségfélék eltérő tenyészideje, a különböző szaporítási időpontok és módok (palántázás, helyrevetés) számos lehetőséget, variációt nyújtanak ilyen tekintetben (1. kép). Fokozottabb mértékben kell a termesztési szezonon belül az egymást követő növények megválasztására ügyelni, mint többéves viszonylatban a többéves vetésforgó esetén!

bab

A bab rövid tenyészidejéből adódóan jól elhelyezhető főnövénynek, de a rövid kultúrák után másodveteménynek is – fotó: Dr. Terbe István

Intenzív termesztési módszereknél, ilyen a támrendszeres uborka vagy paprika nevelése, a növényeket tartó karók és huzalok miatt kénytelenek vagyunk monokultúrás jelleggel, több éven keresztül azonos helyre ültetni. Ilyen esetben a kártevők (fonálféreg) vagy a gombás betegségek miatt fokozott fertőzési veszélynek vannak a növények kitéve, alaposabb és nagyon szakszerű növényvédelemre van szükség (2. kép).

paprika-uborka

A támrendszer melletti termesztés esetében (pl. paprika, uborka) nincs lehetőség (vagy körülményes) az évenkénti növényváltás megvalósítása. Az ilyen termesztési mód szakszerűbb növényvédelmet igényel – fotó: Dr. Terbe István

Gyakran használt kifejezés a „talajzsaroló növény", ami alatt olyan növényfajokat kell érteni, amelyek kihasználják, kiélik a talaj tápanyagkészletét. Kifejezetten talajzsaroló növény a zöldségfélék között, mint a szántóföldi fajok között, nincs, de minden, főleg nagyobb tápanyagigényű növény „zsaroló" (pl. káposztafélék), ha előtte vagy utána nem gondoskodunk a talaj feltöltéséről, illetve a felhasznált tápanyagok pótlásáról.

A pillangós növényeket (borsó, bab, lóbab) a talajerőt javítókhoz soroljuk, amelyek nemhogy csökkentik, kifejezetten növelik a talaj tápanyagkészletét, javítják a termékenységét azáltal, hogy a gyökereiken megtelepülő baktériumok megkötik a levegő nitrogénjét, azt a nitrogént, amely a következő évben mint hasznosítható tápelem fog a vetemény rendelkezésére állni.

A jól szerkesztett vetésforgó részben a gyomirtó szer szerepét is betölti, ha nem is helyettesíti teljesen a kapálást, de jelentős mértékben fékezi a kert elgyomosodását. A zöldségféléket ilyen tekintetben négy csoportra oszthatjuk:

Zöldségnövények csoportosítása gyomnevelés szerint

Növénycsoport megnevezése

Csoporthoz tartozó zöldségfajok

Gyomirtók (termesztésükkel a gyomokat is irtjuk)

paradicsom, burgonya, paprika, csemegekukorica, bab, borsó, karalábé, bimbóskel, brokkoli

Gyomfojtók (sűrű állásuk vagy nagy levélzetük miatt nem engedik a gyomok kifejlődését)

fejes káposzta, kelkáposzta, karfiol, spárgatök, sütőtök, görögdinnye, sárgadinnye, cukkini, patisszon, fejes saláta

Gyomnevelők (lassú csírázásuk, csekély talajtakarásuk következtében nem képesek megakadályozni a gyomok kelését és elszaporodását)

sárgarépa, petrezselyem, hagymafélék, feketegyökér, sóska, spenót, cékla, spárga, retek

Gyomosítók (olyan fajok, amelyek elszórt és újra kelő magjuk, a talajban maradt gyökerük miatt még a következő évben is nagy számban kikelnek)

rebarbara, torma, újzélandi spenót

• A gyomirtó növények, amelyek termesztésével a gyomokat is irtjuk (pl. paradicsom, burgonya, paprika, csemegekukorica stb.).

• Gyomfojtók, amelyek sűrű állásuk vagy nagy levélzetük miatt nem engedik a gyomok kifejlődését (pl. fejes káposzta, tök).

káposzta

A fejes káposzta elterülő leveleivel egy idő után elnyomja a gyomokat – fotó: Dr. Terbe István

• Gyomnevelő fajok, amelyek lassú csírázásuk, csekély talajtakarásuk következtében nem képesek megakadályozni a gyomok kelését és elszaporodását (pl. sárgarépa, vöröshagyma, petrezselyem stb.).

• Gyomosító növényekhez olyan fajokat sorolunk, amelyek elszórt és újra kelő magjuk, a talajban maradt gyökerük miatt még a következő évben is nagy számban kikelnek, gyomosítják a területet (pl. rebarbara, torma, újzélandi spenót stb.).

A zöldségnövények csoportosítása – vetésforgókba történő besorolása – többnyire botanikai hovatartozásuk (családok) alapján történik:

• burgonyafélék (paprika, paradicsom, tojásgyümölcs, burgonya)
• kabakosok (uborka, dinnye, tök, cukkini, patisszon stb.)
• káposztafélék (fejes káposzta, kelkáposzta, karfiol, brokkoli, kelbimbó, karalábé, kínai kel)
• hagymafélék (vöröshagyma, póré, fokhagyma, metélőhagyma, téli sarjadékhagyma)
• pillangósok (bab, borsó, lóbab)

Néhány esetben a hasonló termesztéstechnológia és környezeti igény miatt, botanikai hovatartozástól függetlenül, egymástól távol álló növényeket is egy szakaszba sorolunk:

• gyökérzöldségek (sárgarépa, petrezselyem, feketegyökér, zeller, cékla, retek)
• levélzöldségek (fejes saláta, spenót, endívia saláta, madársaláta, cikória saláta stb.).

Általános szabályként elfogadható, hogy 1-2 év után kisebb mértékben, de 3-4 év elteltével már jelentősen csökken a talajok fertőzöttsége, így újra hasznosítható a terület ugyanazzal a növénnyel. Ugyanakkor az is tudott, hogy 3-4 éves vetésforgóval a kedveltebb, nagyobb mennyiségben fogyasztott zöldségek termesztése a kisebb felületű kertekben nehezen megoldható.

Tökéletes vetésforgót tervezni, amely minden szempontból kifogástalan, ami a fent említett követelményeknek valamennyi tekintetben megfelel, nagyon nehéz, gyakorlatilag alig lehetséges!

A megvalósítható vetésforgóhoz a helyi adottságok és lehetőségek ismerete mellett nélkülözhetetlen a szakmai tudás. Csak a növényváltási szabályok és szempontok ismeretének birtokában, továbbá bizonyos kompromisszumok mellett lehetséges a veteményeskert tervezése, amit gyakran felülírnak a gazdasági és gazdaságossági lehetőségek! Ezzel együtt az átgondolt éves hasznosítás, a növényi sorrend, elő- és utónövények gondos kiválasztása sok haszonnal járhat a legkisebb veteményes kertben is!

Indexkép: Envato