Az extrém időjárás, a szélsőséges meleg vagy télen a tartósan borult, fényszegény hónapok és a kései lehűlések is kiváltói lehetnek a zöldségféléknél tapasztalható színhibáknak, amelyek sok esetben megelőzhetők vagy mérsékelhetők lennének.
A termésekben és a termések felületén képződő színanyagok mennyisége és összetétele alapvetően fajhoz, illetve fajtához kötődő genetikai tulajdonság, de kialakulásukra a környezeti tényezők is hatással vannak, ezek szabályozásával (trágyázás, öntözés, fűtés, szellőztetés, árnyékolás, pótmegvilágítás stb.) javítható vagy kevésbé szerencsés esetben rontható a minőség.
A termés színeződésére, a színanyagok képződésére a környezeti tényezők közül jelentős hatással vannak a fényviszonyok:
• fény intenzitása,
• megvilágítás időtartama (naphosszúság),
• fény összetétele és
• minősége (szórt vagy sugárzott fény).
_fill_540x300_0.jpg)
Késő ősszel, télen és kora tavasszal (októbertől márciusig) a kevés fényből adódóan rövid, 8-10 órás megvilágítás mellett, gyakran 50 W/m2-nél gyengébb fény hatására lassúbb a paradicsom termésében a színanyagképződés, vontatottabb az érés. Az ízközök megnyúlnak, a levélszövetek lazák, betegségekre érzékenyebbek. Fajtáktól függően, ha a 7-10 órás, minimálisan 50 W/m2 fényerősség nincs meg, nem vagy csak vontatottan differenciálódnak a virágszövetek, ebből adódóan késik a virágzás és rossz a terméskötés.
Paprika esetében a fényhiány a bogyókon lila, antociános foltokat, csíkokat okoz, de hasonló tüneteket az alacsony hőmérséklet és a foszforhiány is előidézhet (1. kép). A színhibák mellett gyakoriak a görbe termések, a termés csúcsán, a bibeponton tapasztalható kinövés, megnyúlás. Sokszor még a téli hajtatásra alkalmas fajták esetében is a kevés fényből és az alacsony hőmérsékletből adódó keskeny vállátmérő tovább rontja az eladhatóságot.
A paprikatermés antociános elszíneződését a fény hiánya is okozhatja – fotó: Agroinform.hu
Az uborka termése vékony, halványzöld, felülete a kiemelkedő bordák miatt nem a piac által elvárt simaságot adja.
A hazai piac a hónapos retek esetében a sötétvörös, élénk, skarlát színt igényli, fényszegény körülmények között nevelt növény gumója megnyúlt, gyakran fakó, tovább nehezíti az értékesítését az ilyenkor kialakuló, nemkívánatos lilás-vörös héjelszínesedés is. Gyakran az ilyen gumó felvágva szürkésfehér, vizenyős szövetszerkezetet mutat (2. kép).
A fakó színű, vizenyős szövetállományú, gyorsan fonnyadó retekgumót fényhiány mellett a sok víz és a nitrogén túladagolása is okozza – fotó: Agroinform.hu
A nálunk keresett, sötétlila bogyójú padlizsán fényhiány következtében világosabb, opálosabb színű, a piacossághoz kötött tükrös termésfelületet nehezen éri el.
Télen, kora tavasszal és késő ősszel a fényviszonyok javításának korlátai vannak. Egyetlen lehetőség a természetes fény minél jobb kihasználása! Lehet, hogy az ide sorolható megoldások nem tűnnek eléggé hatásosnak és hatékonynak, de a pótmegvilágítás – ami a minőségi gondokat valóban megoldaná–- magas költsége miatt legfeljebb a palántanevelésnél jöhet számításba. (5 m-nél magasabb, komputerrel vezényelt klímájú üvegházakban már van próbálkozás a pótmegvilágítás alkalmazására.)
Milyen lehetőségei vannak a hajtató kertésznek a természetes fényviszonyok jobb kihasználására?
A megoldások lényegében hat csoportba sorolhatók:
• megfelelő fajta kiválasztása,
• tenyészterület helyes megválasztása.
• üvegfelület, illetve a fóliafelület tisztán tartása.
• reflektív, talajtakaró fóliák alkalmazása,
• ökotechnikai megoldások és
• fitotechnikai eljárások.
A zöldségfajokon belül fényigény tekintetében nagy a fajtatípusok és a fajták közötti különbség, elsősorban ilyen alapon javasolnak a nemesítők fajtákat késő őszi, karácsonytáji, januári vagy tavaszi ültetésre. Paradicsom esetében a szilva formájú és a fürtös paradicsomok fokozott mértékben érzékenyek a fényhiányra. A paprikák közül a hegyes erős fajtacsoporthoz tartozók jobban elviselik a fényszegény viszonyokat.
Hátrány vagy előny az erősebb lombozat? Előnynek és hátránynak is tekinthető az erősebb, nagy felületű levélzet, többet tud asszimilálni gyenge fényviszonyok esetén, ugyanakkor a fokozott árnyékolás miatt hátrányos az alsó fürtökön elhelyezkedő termésekre nézve.
Az üvegházak és fóliasátrak felületének tisztán tartásánál tartsuk szem előtt azt az „ökölszabály"-t, amely szerint a téli hónapokban 1% fénymennyiség elvesztése 1%-os terméscsökkenést okoz. Noha az elmúlt években már többnyire magas, 5 m-es üvegházak épültek (ilyenekbe a nap alacsonyjárása idején is több fény jut be), ezek mind könnyű szerkezetű, fényt jól átengedő, komputerrel vezérelt klímával rendelkező létesítmények, amelyeknek 5-9%-kal jobb a fénykihasználásuk. Azonban napjainkban még jelentősebb a kis légterű, nagyobb árnyékot képező hajtatóházaknak és fóliáknak az aránya, amelyeknél fokozottan szükséges az üveg- és fóliafelület tisztítása, illetve cseréje.
Amennyiben a terület fekvése nem indokol más elhelyezést, a blokk rendszerű üvegházakat és fóliákat célszerű észak-déli irányba tájolni, amivel csökkenthető a szerkezeti elemek (vápák, fűtőcsövek, tartószerkezetek) árnyékolása. A Nap kelet-nyugat irányú mozgása következtében az árnyék is mozog, ezzel elkerülhető, hogy egész nap ugyanazokat a növényeket árnyékolják a szerkezetek.
A növények fényigénye kapcsán a fényerő, a fényösszetétel és a megvilágítási idő mellett meg kell említeni a sugárzott és a szórt fény arányát. Minél több a szórt fény és kevesebb a sugárzott fény, annál kedvezőbb a hatása, a szórt fény kedvezőbb az asszimiláció szempontjából (késő tavasszal és nyáron kisebb a veszélye a napégésnek). Szórt fény esetén egyenletesebb az üvegházban a fényeloszlás, az alsó levelek és fürtök több fényt kapnak. A korszerű üvegházakat úgynevezett diffúz üveggel fedik, amelyek a sugárzott fény több-kevesebb részét szétszórják, és az ilyen üvegek nyáron bizonyos árnyékoló hatással is rendelkeznek.
A zöldséghajtató berendezések nagyobb része fóliával fedett. A fóliatakarók a nap UV-sugarai hatására veszítenek fényáteresztő képességükből, de rugalmasságuk és szakítószilárdságuk is csökken. A tartósság növelése céljából a fóliához úgynevezett UV-fénystabilizátorokat kevernek, amelyek 3-6 évre növelik a fólia használhatóságát. Egyes fóliatípusoknak 2-3 év után olyan mértékben romlik a fényáteresztő képessége, hogy a besugárzott energiának mindössze a fele éri el a növényeket.
A fény jelentős részét a talaj elnyeli, és hosszabb hullámhosszú sugarak formájában visszaveri. Ha a talajt valamilyen világos anyaggal takarjuk, a fény egy része visszaverődik, javítva ezzel a növények fényellátását. Régen homokot, világos színű növényi eredetű anyagot (fűrészpor, szalma) alkalmaztak, napjainkban erre a célra kifejlesztett reflektív talajtakaró fóliákat használnak a sorközök borítására (3. kép). Fűtés nélküli fóliák alatt a talajtakarás hátránya a nagyobb fagyveszély, tekintettel arra, hogy a fedett talaj esetében az üvegházhatás (visszaverődő, hosszú hullámú sugárzás) csak részben érvényesül.
Fényhiány csökkentése fehér színű, reflektív fóliával – fotó: Agroinform.hu
Sokszor nehéz ültetéskor elfogadni a nagyobb tenyészterület előnyeit, látva az egymástól nagy távolságra lévő palántákat. A besűrített növényzet nemcsak a fokozott mértékű árnyékolás miatt káros, nehezebben végezhetők az ápolási munkák – mindenekelőtt a növényvédelmi permetezések – és a szedés is. A téli, kora tavaszi és késő tavaszi növényszám betartása (pl. paradicsomnál: télen 2-2,5 db/m2, tél végén, kora tavasszal 3,2-4,2 db/m2, illetve késő tavasszal, azaz áprilisban 5-6 db/m2) alapvetően a változó fényviszonyokkal van összefüggésben, amely értékeket módosíthatja a fajta igénye, a nevelési mód (egy szárra, több szárra nevelt növények).
Az egyes környezeti tényezőknek összhangban kell lenni, és mivel valamennyi közül a fény a kritikus, szaknyelven azt is mondhatnánk, a „minimumtényező", hozzá kell a léghőmérsékletet, az öntözést, kisebb mértékben a tápanyagellátást is igazítani (1. táblázat).
Termőkorban lévő paradicsom számára optimális nappali léghőmérséklet a fényviszonyok függvényében
|
Kevés fény és magas hőmérséklet a növény etiolálódását, a szövetek fellazulását eredményezi, elősegítve ezzel a betegségek manifesztálódását, a virág- és terméselrúgást, a hónapos retek gumójának megnyúlását. Ilyen esetben lassul a fejlődés generatív jellege, erősödik a vegetatív növekedés, nagy és laza lombozat fejlődik a termés rovására.
Az öntözést, illetve a tápoldatozást is a fényviszonyokhoz kell igazítani. Paprika, paradicsom és uborka esetében 1J/cm2 besugárzó energia esetén ~2-3,5 ml/m2 öntözésre van szükség. Több víz esetén a növény megnyúlik, erősebb lombozatot fejleszt, kevesebb esetén a generatív jellege erősödik.
A nitrogén és a kálium tápelemek arányának változtatásával (több kálium, kevesebb nitrogén), az öntözés visszafogásával, a talaj és a tápoldat EC-értékének növelésével mérsékelhetjük a növény megnyúlását, ellensúlyozhatjuk a fényhiányt.
A fényhiány következménye lehet a sápadt, vékony uborka is. Ammóniatartalmú nitrogéntrágyákkal (pl. ammóniumszulfát), a talaj nitrogénkoncentrációjának növelésével egy határig ellensúlyozható a kevés fény, de a túltrágyázás, a magas sótartalom egy határon túl stresszhatást válthat ki (nóduszokon tömegesen jelentkező, deformált, vékony termések).
Hónapos retek esetében a fogyasztók részéről elvárt az élénk, skarlátvörös termés, a fakó színű gumó kevésbé értékes. A tünetet a káliumhiányon, a nitrogén- és víztúladagoláson kívül a fény hiánya is okozza, illetve fokozza. Az ilyen gumó vágásfelülete vizenyős, laza szövetállományú, szedés után gyorsan fonnyadásnak indul, könnyen reped.
Paradicsomon a lombozat ritkításával, idejében végzett kacsozással és levelezéssel jelentős mennyiségű fényhez juttathatjuk a növényeket. A kacsok eltávolítását célszerű minél korábban, néhány cm-es nagyság esetén elvégezni. Ilyen esetben még nem jelentős a letört kacsokkal járó energiaveszteség, és a keletkező nyílt sebfelület is kicsi. A levelezés sok kézi munkát igényel, de az idős lombozat eltávolításával jelentős mennyiségű fényhez juttathatjuk az érő fürtöket.
