A tarlóburgonya, vagy "fojtott" burgonya az újburgonya egyik fajtája. Július végén, augusztusban "tarlóba" (elsősorban rövid tenyészidejű elővetemény, például zöldborsó helyére) vetik a burgonyát, ekkor a gumók az első fagyok után szedhetők fel.

Ha szeptember végén, október elején szedjük fel a gumókat, akkor azok héja még foszlós, újburgonyaként hozhatók forgalomba.

Előbbi módszerrel – amennyiben a betakarítással megvárjuk a héj parásodását –  jobb egészségi állapotú étkezési és vetőgumó állítható elő, mint fővetésben. A kellően parásodott másodvetésű étkezési burgonya jól tárolható. A fojtott burgonya pedig megfelelő tárolási körülmények között a felszedéstől a következő év tavaszáig megőrzi az újburgonya minőségét.



Termesztésének sarokköve az öntözhetőség, ez napjainkban igen felértékelődött. A termesztéstechnológiáról a minap a Kossuth Rádió Hajnal-Táj című adásában dr. Polgár Zsolt, a MATE Georgikon Campus Burgonyakutatási Központ vezetője, nemesítő elmondta: mindig az előző évi burgonya vetőgumót lehet csak e célra felhasználni, az az évit nem, hiszen a gumóknak szükségük van bizonyos időtartamú mélynyugalmi állapotra a megfelelő csírázáshoz. Éppen ez adja a termelés nehézségét, nem könnyű több mint egy éven át megőrizni a vetőgumót a megfelelő állapotban.


A legésszerűbb szerinte a tarlóburgonya vetőgumóját meghagyni a következő másodvetési időszakig.

A keszthelyi fajták közül a szakember a rövidebb tenyészidejű Balatoni rózsa, illetve a Démon fajtákat javasolja a termeléshez.

Indexkép: Pixabay