Az 1800-as évekre az ember majdnem teljesen kiirtotta Európában a bölényeket, de most van némi remény arra, hogy újra benépesítsék a Kárpát-medencét és Európa más területeit. De miért fontos ez?

A bölények szerepe az ökoszisztémában

A bölény 12 000 éve él a Földön, és kulcsfontosságú fajnak számít. Jelenlétük nagymértékben formálja a környezetüket, és elvesztésük negatívan hatna más fajokra.

Sok kutatást végeztek Amerikában is, ahol a bölény a prérik őshonos állata, de az egyre növekvő számú vadászatok következtében majdnem kipusztult. A prérik növényzete hasznosítja a bölények ürülékében található tápanyagokat, az elhullajtott szőrüket pedig a madarak összegyűjtik, hogy kibéleljék vele a fészküket. Emellett a bölények jelentős fehérjeforrásként szolgálnak számos ragadozó és dögevő számára. Az elhullott állatok bomló teste nitrogénnel és foszforral látja el a talajt, ezzel segítve a növények növekedését.

A bölények nagy, sűrű csoportokban legelnek, így egyes területeken letapossák a növényzetet, míg az máshol sokkal magasabbra nő. Ez a változatosság sok faj számára létfontosságú. A bölények és a környezetükre gyakorolt hatásuk gazdaggá és változatossá teszi az ökoszisztémát.


A bölények a tájat is formálják. Hatalmas testükkel a porba fekve nagy lyukakat hagynak maguk után, melyek később az esőzések során összegyűjtik a csapadékot, és minimocsárként funkcionálnak. Az így létrejövő sekély mélyedésekbe bekerülnek a bölények szőréből a kis magvak, amelyek odaragadtak, és tavasszal sajátos növényzet hajt ki a vízzel telt mélyedésekben. Miután a bölények elhagyják a területet, az állóvizekben rovarok szaporodnak el, amelyek táplálékként szolgálnak a madaraknak és a kisebb emlősöknek. Továbbá feltehetőleg ezek az ideiglenes, bölények által létrehozott dagonyaélőhelyek az evolúció során fontosak voltak a béka, a varangy, a szalamandra és egyéb ízeltlábúak kialakulásában.

A minimocsarak jelenléte kiemelkedően fontos a magasabban fekvő területeken, ahol a dagonyák az egyetlen természetes édesvízi élőhelyek. Számos fontos prérinövény számára lehetővé teszik, hogy megtelepedjenek az erősen versengő évelők között. A dagonyákban rendelkezésre álló talajnedvesség és a további tápanyagok növelik a növényfajok gazdagságát és változatosságát.

bölény

A bölények a tájat is formálják – fotó: Shutterstock

Szarvasmarhák a bölények helyett?

Sok helyen úgy próbálták helyreállítani a legelők ökoszisztémáját, hogy marhákat alkalmaztak legeltetésre, azonban a marhák lerombolják a vízparti területeket, és a víz közelében károsodik a fás növényzet, a bölények viszont jobban bírják a meleget és a szárazságot, ezért távolabb legelnek a víztől. Az érintetlen vízparti területeknek pedig nagyon fontos szerepe van a klímaváltozásban.

Kutatások szerint a szarvasmarhákkal intenzíven legeltetett területeken a patakokban található üledék mennyisége háromszorosa volt a bölényekkel legeltetett területeken található üledék mennyiségének. Az üledékgyarapodás miatt csökkentek az ízeltlábú-közösségek, és ritkultak a halfajok.

Az időjárás melegedésével a szarvasmarhák a patakmedrek felé húzódnak az árnyékba és a hűsítő víz közelébe, hidegben pedig a patakparti bokrok mögé húzódnak, hogy menedéket találjanak a szél ellen. Ez azonban ördögi kört indít el, hiszen a fák és a bokrok legelése csökkenti az elérhető árnyék mennyiségét, kevesebb lesz a talajtakarók levele is, majd kisebb lesz a gyökérzet is, amely stabilizálná a patakpartokat. Az idő múlásával a patakok körüli talaj kiszárad, több növényfaj eltűnik, és a patakpartokat meghódítják a nem őshonos füvek.

Ezzel szemben a bölények csak néha látogatják meg a patakokat és a tavakat, hogy igyanak, de nem töltenek ott hosszabb időt, nincs szükségük annyi árnyékra, így kevesebb kárt okoznak a patakokban.

A bölények szerepe más állatok megjelenésében

Az Egyesült Államokban, Montanában egy prérin azt vizsgálták a kutatók, hogy a növények visszatelepítése kapcsolódik-e a madarak és a szarvasfélék megjelenésének erősödéséhez. Megállapították, hogy ahogy telt az idő, a fás növényzet, az őshonos füvek és gyógynövények a bölények területein elszaporodtak, ami pozitívan befolyásolta a madarak sokféleségét és a szarvasfélék jelenlétét.

Azokon a területeken, ahol a bölényeket egész évben legeltették, a patakok mentén gyorsabban nőtt a gyom és a fű azon területekhez képest, ahol szezonálisan legeltették a szarvasmarhákat. Ennek köszönhetően a több fa, cserje, fű és gyom megjelenése biztosította, hogy a költőmadár-közösségek növekedni kezdjenek és egyre változatosabbá váljanak. Tehát a bölények újratelepítése egyértelműen pozitív eredményekkel jár a biodiverzitás terén.

Forrás: greendex.hu

Indexkép: Shutterstock