Bájos, kis virágú gyomnövény, amely rendkívüli módon vonzza a beporzókat, miközben invazív egynyári növényként egymagában is 100 ezer magot termel? Vajon tartanunk kell az egynyári seprencétől?

Egyre többet tudunk meg az inváziós növény- és állatfajokról, amelyek kockázatot jelenthetnek élő környezetünkre, mivel túlzott elszaporodásuk gazdasági, társadalmi következményekkel járhat. Az invazív növények közé tartoznak az olyan idegenhonos, lágy- és fásszárú növények, amelyek a természetes élőhelyeiken kívül megtelepednek, és gyors terjedésükkel veszélyeztetik az őshonos növénytársulásokat, természetes életközösségeket.

Ezek az inváziós vagy más néven özönfajok jellemző módon emberi közvetítéssel, gyakran más kontinensről érkeznek, terjedésüknek sokszor az országhatárok sem szabnak gátat. Ugyanakkor jó tudni, hogy nem minden idegenhonos faj válik invázióssá, kizárólag csak az, amelyik alkalmas erre: általában ezer behurcolt fajból egy – írja a greendex.hu.


Terjeszkednek, és mindent elnyomnak – mennyire veszélyesek-e az invazív növények?

Az invazív növényekről alkotott kép tovább árnyalható: léteznek köztük olyan régóta velünk élők is (például a közönséges vadszőlő), hogy már fel sem tűnik az idegenségük. Vannak kevésbé agresszíven terjeszkedők, esetleg mézelő növények (ilyen a közönséges selyemkóró), melyekkel akár megengedőbben is bánhatunk a saját kertünkben.

De vannak nagyon ártalmas fajok is, mint például az emberre veszélyes, nagyra növő kaukázusi medvetalp, amelynek a nedve nagyon súlyos égési sérüléseket és vakságot is okozhat. Napjainkra listavezetővé vált az egyre agresszívebb japán keserűfű, ami megjelenése után teljes mértékben kiiktatja környezetéből a konkurenciát, így a terjedését minden eszközzel meg kell akadályozni. Na, de mi a helyzet az olyan beporzók által is kedvelt, a vadvirágos kertekbe megjelenő virágokkal, mint amilyen az egynyári seprence?

Az egynyári seprence a kinézetével belesimul a vadvirágos kertrészbe

Az egynyári seprence (Erigeron annuus) a bájos fehér virágaival jól mutat a többi vadvirág között, de idővel egyeduralkodóvá válik, jelentősen visszaszorítja az eredeti, változatos növényállományt.

Ez az őszirózsafélék családjába tartozó, Észak-Amerikában őshonos lágyszárú növény nem tartozik az újonnan behurcolt inváziós fajok közé, hiszen Európában már az 1600-as években megjelent dísznövényként, és azóta elterjedt fajnak számít a kontinensen. Magyarországon már az 1800-as években közismert gyomnövény volt, napjainkra pedig már elterjedt az ország egész területén. Tömegesen elsősorban a művelésből kiesett vagy soros művelési kultúrákban üti fel a fejét, de találkozhatunk vele legelőkön, mezőkön, erdőszegélyeken, útszéleken és ház körüli kiskertekben is-

Egynyári növény, ennek ellenére rendkívül gyorsan tud terjedni, és nagy távolságokra is el tud jutni. Egyetlen növény akár 100 ezer (!) magot is termel, melyeket a szél messzire röpít, így az eredeti helyétől 2–3 kilométerre is elvándorolhat. Gondot abban az esetben akkor okoz, ha tömegével hagyjuk virágozni, mert ezzel évről évre nagyobb állománnyal kell számolnunk, és könnyen szorítja ki a kevésbé szapora őshonos növényeinket.

egynyári seprence

Egynyári seprence (Erigeron annuus) – fotó: flickr.com

Hogyan ismerhetjük fel?

Az 50–100 centi magas növény kinézetében a kamillára, a százszorszépre emlékeztet, a sziromlevelei véknyak, akár az őszirózsáéi. Az alsó levelei szélesen lándzsásak, majdnem kerekdedek, a száron felfelé haladva pedig a levelek keskenyednek. Szimmetrikus virágzata hófehér, esetenként halványkékes árnyalattal színezve. Májustól októberig virágzik, a nektárfogyasztó rovarok előszeretettel látogatják. A növény zöld részeit megdörzsölve édeskés illatot áraszt.

Mi a tehetünk vele?

Napjainkban az egynyári seprence Európában a 150 legveszélyesebb inváziós faj között szerepel. A kertben akkor jelent problémát, ha nagyobb területű, nem bolygatott kertrészen hagyjuk elszaporodni, mert előbb vagy utóbb leuralja az egész területet.

A kisebb területeken is érdemes ősszel is gyökerestül eltávolítani, hiszen a tőlevélrózsái áttelelnek, és következő évben virágot hoznak. A felmagzott növényt nem érdemes a komposztálóba sem beletenni, mert jó eséllyel a felhasznált komposztból is kihajt.

Van néhány inváziós növény, amivel megengedően lehet bánni a kertben, ilyen például a kanadai aranyvessző, amelyek dús sárga virágaival még ősszel is szépen díszít. Ismert gyógyhatásai vannak, a legújabb kutatások szerint pedig növényvédő szer is készíthető belőle. Hasonlóképpen hasznos a vadszőlő, amely a rézsűre futtatva kiváló talajtakaró, ami ősszel nagyon szép látványt nyújt.

Indexkép: flickr.com