Hazánk szántóterületének országos átlagban közel 40%-án - 1,7-1,8 millió ha-on - kalászos kultúrák díszlenek. Az átlag azonban jelentős területi különbségeket takar. Veszprém- és Győr-Moson-Sopron megyékben például a vetésterülethez viszonyított arány 2005-ben egyaránt 47,4% volt, ugyanakkor Szabolcs-Szatmár-Bereg megye ez csupán 27,8%-ot ért el. A terjedő bioenergia-termelés némiképp módosíthatja az arányokat, a 40% körüli részesedés a jövőt illetően sem fog nagymértékben változni. A számadatok jelzik továbbá, hogy legalább ekkora területen kell jó minőségben elvégezni a nyári-, kora őszi időben a szükséges talajmunkákat, kijuttatni a szükséges tápanyagmennyiségeket, elvégezni a vetőmagágy előkészítését és a vetést.

Az egyes növényfajok vetésterületi részesedése között nagyarányú arányeltolódás a triticale kivételével nem tapasztalható. Ez azt jelenti, hogy a korábban említett terület közel 10%-ára őszi árpa, 8-9%-ára triticale, 2,6-2,8%-ára rozs, 1-2%-ára tönköly, mintegy kétharmadára közönséges búza, illetve durum búza kerül.

A vetést megelőző munkák az elővetemény tarlójának 6-10 cm mélységű művelésével kezdődhetnek meg, s az alkalmazható eszközöket az elővetemény faja, illetve a tarlón maradó növényi maradványok mennyisége határozza meg. A kalászost követően a szalma felaprítása esetén is rendszerint elegendő az egyszeri tárcsázás, majd hengerezés. Repce, vagy napraforgó, kukorica után a tarlóhántás előtt az esetek nagy részében szárzúzót kell alkalmazni. A korán lekerülő elővetemények (borsó, repce, silókukorica, kalászosok) után „kizöldülés”esetén szükség lehet a tarló ápolására. Száraz évjáratokban, mint amilyen az idei is volt, az ismételt tarlóápolások között akár 4-6 hét is eltelhet, ami csapadékos időben rendszerint 3-4 hét. A tarlóápolások eszköze a tárcsa, vagy a szántóföldi kultivátor. Használatuknál legfontosabb követelmény, hogy a későbbi művelés minden alkalommal 1-2 cm-rel mélyebben történjen, mint az azt megelőző, s utánuk minden esetben tömörítsük is a talajt.

A kalászosok nem feltétlenül igényelnek mélyművelést! A tönköly kivételével elegendő, ha alájuk az alapvető talajelőkészítést (szántás, vagy tárcsázás, esetleg kultivátorozás) „csak” 20-25 cm mélyen végezzük el. Mindez többek között annak is függvénye, hogy az előző évben milyen mélyen műveltünk. Azt mindenképpen el kell kerülni, hogy csak olyan szintben, illetve mélységben forgassuk meg a talajt, mint ahogy azt a megelőző évben tettük (a helytelen művelés következménye a csapadékot át nem eresztő réteg – az un. eketalpbetegség – kialakulása lehet).

Az alapvető talajelőkészítés idejét leginkább a talaj nedvességi állapota határozza meg. Száraz talajon a forgatás nagyméretű hantok képzésével jár együtt, melyek elmunkálása, ha egyáltalán lehetséges, rengeteg többletenergiát igényel. A túlnedves talajt viszont művelni nem szabad! Akkor járunk el tehát helyesen, ha a forgatást egy nagyobb csapadékmennyiség lehullását követően - aminek legalább 25-30 mm-nek kell lennie - végezzük el, de előtte az alaptrágyázást feltétlenül el kell végezni.

A hosszabb távú statisztikai adatok azt mutatják, hogy talajaink NPK tápanyagmérlege deficites. Az 1990-es évek elejétől kezdődően több tápelemet veszünk ki a talajból, mint amennyit oda visszapótlunk (az adatok jelenleg átlagosan 80-90 kg/ha NPK műtrágya kijuttatását mutatják, aminek 75-80%-a nitrogén). Az e téren folytatott rablógazdálkodást hosszú távon nem lehet büntetlenül végezni! Kevesen tudják, hogy a harmonikus és kiegyensúlyozott tápanyagellátás segít az aszálykárok mérséklésében is. Számoljunk azzal, hogy 1 t terméshez a kalászosok esetében átlagosan 55 kg NPK hatóanyagra van szükség, melynek közel 50%-a N, 20%-a P és 30%-a K legyen. A nitrogént alaptrágyaként a tarlómaradványok mennyiségének függvényében szórják ki, ami rendszerint a szükséges mennyiség 40-50%-a, a foszfor és a kálim viszont teljes mennyiségében kerüljön kijuttatásra a vetést megelőző időszakban.

A vetőágy előkészítés munkálatait a tervezett vetés előtt végezzük el 1-2 nappal, melynek leggyakoribb eszköze a kombinátor, amit viszont csak a vetésmélységgel azonos mélységig szabad járatni. A vetőanyagot a tönköly kivételével minden esetben csávázzuk.

A fajonkénti - de esetenként még fajtánként is szükség szerint változtatandó - vetési normákat az 1. táblázat tartalmazza.

 

Dr. Kajdi Ferenc
Nyugat-Magyarországi Egyetem, Mosonmagyaróvár