Szinte mellbe vág a trópusi hőség, amikor kiszállunk az autóból Városföldön, a Poly-Fruct Kft. központjának parkolójában. Kicsit korábban érkeztünk a tervezettnél, ezért - ismerve a cég vezetője, Polyák Imre meglehetősen feszes időbeosztását - arra számítottunk, hogy várnunk kell rá. Ám szerencsére az agrárkamarai elnökségi ülés is hamarabb ért véget, így pár perc múlva már az ügyvezetői irodában bíztatóan susogó klímaberendezés és néhány gyöngyöző ásványvizes palack teremt hűs hátteret a beszélgetéshez.

Sok mezőgazdasági üzem vezetőjének irodájában megfordultam már, de két dologgal egyik helyen sem találkoztam azok közül, amelyek itt azonnal szembeötlenek: a falakon lógó rengeteg vadásztrófea és az összes üresen maradt helyet maradéktalanul kitöltő, teli könyvespolcok sora. „Tudja, a feleségem nem engedi haza őket!" - mondja nevetve Polyák Imre, majd, immár komolyan, folytatja: „Ezek a trófeák és a könyvek már nem fértek el otthon, hát idehoztam őket. A trófeákkal és a könyvekkel nehezen tudok megbirkózni, lassacskán kiszorítanak a házból. Ez a két hobbim: a könyvgyűjtés és a vadászat."

A Homokhátság szívében

A meglehetősen változatos talajviszonyok közepette gazdálkodó társaság fő profilja a szántóföldi növénytermesztés, valamint az ehhez kapcsolódó szolgáltatások, a vetéstől a betakarításon keresztül a szárításig, a tisztításig és a kereskedelemig. A Poly-Fruct Kft. saját területe 900 hektár, és ehhez hozzáadódik még nagyjából 900 hektárnyi bérmunkában megművelt föld. Fő növényeik az őszi árpa, őszi búza, kukorica, napraforgó, és „ha úgy esik a vetésforgó", akkor tritikálé.
„Ugyan legelőterületünk is van, de egyelőre nincs állattenyésztési ágazatunk. Ez egy hiányosság, amit a terveink szerint majd pótolni fogunk, hiszen például a talajerő-visszapótlás szempontjából is előnyt jelentene. Az állattenyésztéssel együtt kerek egy gazdaság. Sajnos azonban hiába akarjuk, a jelenlegi helyzetben nehezen lehetne jövedelmezővé tenni, anélkül viszont semmiképpen sem szeretnénk a hátunkon cipelni egy ágazatot" - magyarázza a cégvezető.

Polyák Imre az aratásra váró őszi árpát vizsgálja. Ez a kísérleti tábla a vetés előtt kijuttatott Phylazonitnak köszönhetően csaknem egy tonnával többet produkált hektáronként, mint a kezeletlen terület

Amint kiderül, a gazdaság a talaj minősége tekintetében viszonylag kedvező helyzetben van. A környező gazdaságokhoz képest jó minőségűek a területeik, az egyetlen probléma, hogy nagyon vékony a termőréteg, ami alatt pedig agyagos altalaj húzódik. „A növényeknek ebből a legfelső, alig 30-40 centiméteres rétegből kell gazdálkodniuk. Ezért a termőréteg minőségének javítása különösen fontos nálunk" - mondja Polyák Imre. A gazdaság földjein a 15 aranykoronát el sem érő homok is van, de a területek legnagyobb része 25-30 aranykoronás. Ez nem egy békési vagy hajdúsági lösz, ez igaz, de azért ezen a vidéken nem számít rossznak" - teszi hozzá, ám ekkor megszólal a telefonja. Miután letette a készüléket, vidáman újságolja: lánya, Dóra sikerrel „vette" a talajtan vizsgát a gödöllői agráregyetemen.
Bács-Kiskun megye kellős közepén, a Homokhátság szívében vagyunk, ami bizonyítottan Magyarország legszárazabb területe. Ezt megerősíti az ügyvezető is: „Most, amikor a megyében mindenütt 200 millimétert meghaladó volt a májusi csapadékösszeg, addig nálunk mindössze 142 milliméter esett. Ez nálunk egy jó szám, nem panaszkodunk, de az kétségtelen, hogy errefelé mindig jóval kevesebb a csapadék az országos átlagnál. A két folyó, a Tisza és a Duna elviszi innen az esőt..."

A nagy terv: az öntözés

Nagyobb baj azonban a kedvezőtlen csapadékeloszlás! „Tavaly például csaknem 700 mm volt az éves összmennyiség, ami nem hangzik rosszul, de mindez úgy, hogy júliustól három hónapig egyetlen csepp sem esett. Gyakorlatilag minden elszáradt. Ehhez igyekszünk alkalmazkodni. Olyan, rövid tenyészidejű, korai vetésű kukorica- és napraforgó-hibrideket vetünk, amelyeknél remélhetően a terméskötés ideje még beleesik az utolsó esős nyári napokba" - magyarázza Polyák Imre.
Öntözésre egyelőre nincs lehetőség. Habár a mezőgazdász szerint meglehet, hogy ezt még újra kell gondolniuk. Amint elmondja, a környező vidék többi gazdáival együtt elhatározták, hogy ezt a problémát hosszú távon valahogyan megoldják. „Ezzel a kérdéssel mindenképpen foglalkozni kell, mert a régió mezőgazdasága nem fog tudni előre lépni anélkül, hogy ide vizet hoznának. Ha ez nem történik meg, akkor ez a térség el fog sivatagosodni, és több százezer ember megélhetése és ellátása válik bizonytalanná" - figyelmeztet.
Polyák Imre komolyan veszi ezt a feladatot, amiben segíthet, hogy két ciklusban tagja volt, jelenleg pedig külsős tagja a megyei önkormányzat mezőgazdasági bizottságának, és alelnöke a területi agrárkamarának. „Van mozgolódás! Nemrég megalakult a Duna-Tisza Közi Homokhátsági Térségi Fejlesztési Tanács az iparkamara, az agrárkamara, az érintett megyei és települési önkormányzatok és magáncégek részvételével. A tanács koordinálja az érintett megyei önkormányzatoknak és egyéb, a térségi fejlesztési tanács munkájában résztvevő szervezeteknek a Homokhátság vízutánpótlása érdekében végzett tevékenységét. Talán végre lesz előrelépés" - bizakodik Polyák Imre.


„Hosszú távon azt várjuk a talajoltástól, hogy szervestrágyázás nélkül is fenntarthatóvá tudjuk tenni a növénytermesztésünket"

Addig azonban, amíg megoldódik a térség öntözővíz-ellátása, még alighanem jó párszor vetnek és aratnak a környékbeli gazdák. De vajon a jelenlegi körülmények között mit tud produkálni a növénytermesztés? Az gazdaság vezetője szerint errefelé csak viszonylag extenzív növénytermesztést lehet folytatni. A hozamok nem éppen kiugróak: napraforgóból 2-2,2 tonna, őszi árpából 4-4,5 tonna, búzából 4-5 tonna az átlagos év hektáronkénti termése, de ebből persze lefelé és felfelé „nyitva az ajtó". Ami pedig a kukoricát illeti, ott aztán tág a határ: másfél tonna és nyolc és fél tonna között bármit „mondhat a vas".

Fenntarthatóvá tenni a növénytermesztést

A Phylazonittal nem most találkoztak először. Mint megtudom, annak előtte, még „a téesz-időkben", már használták is, de aztán a háttérbe szorult a talajoltás. „A környező gazdák hatására tavaly belevágtunk. De mi úgy gondolkodtunk, hogy nem érdemes egyszerre nekiugrani, hanem előbb vizsgáljuk meg részletesen, hogy itt nálunk, a mi földjeinken, a mi kultúráinkban mit produkál a talajoltás. Aztán, ha valóban üzemi méretű profitot generál, akkor beillesztjük a technológiánkba" - mondja Polyák Imre.


Itt Leskovics Róbert főagronómus veszi át a szót, aki elmondja, hogy az első tápanyagkísérletet kukoricában állították be, 2013-ban. Ekkor egy csaknem negyvenhektáros terület egyik harmadán teljes adag (370 kg/ha N28+Zn), a másik harmadán fél adag műtrágyát juttattak ki, a harmadik harmad pedig egyáltalán nem kapott belőle. A teljes területre egységegesen 10 l/ha Phylazonit MC-t juttattak ki Phylazonit kijuttató szerkezettel, a magágykészítéssel egy menetben, rögtön a talajba dolgozva.
„A kísérlet eredménye az volt, hogy a teljes adag műtrágyával kezelt területről 5,62, a fél adagosról 5,12, a nem műtrágyázottról pedig 4,86 tonna/ha terményt takarítottunk be. Ez tehát igazolta a Phylazonit hasznát. Üzemi szinten pedig az eredmény azt mutatja, hogy talán a leginkább költséghatékony megoldás a fél adag műtrágya mellett alkalmazott talajoltás, hiszen így hektáronként 180 kilogramm műtrágyát megspórolunk, lényegében azonos hozam mellett" - mondja a főagronómus.
Tavaly őszi árpában is kísérletbe kezdtek, ennek eredménye éppen a napokban született meg. Leskovics Róbert újságolja a legfrissebb információt, hogy miután learatták az árpát, kiderült, hogy míg a Phylazonittal nem kezelt, kontrollterületről 12,5 hektárról 5,69 t/ha termést takarítottak be, addig a talajoltással kezelt, de mindenben azonos technológiával művelt 14 hektáron 6,68 t/ha volt a (kombájntiszta állapotú!) hozam. „Ezek még nem végleges eredmények, de már így is egyértelműen bizonyítják a talajoltás létjogosultságát" - bizakodik a szakember.

Polyák Imre, a Poly-Fruct Kft. tulajdonos-ügyvezetője és Leskovics Róbert főagronómus (Fotók: Steiner Gábor)

„A talajművelés terén is alkalmazkodási kényszerhelyzetben vagyunk. Eddig a forgatásos technológiára alapoztunk - és a kapásoknál valószínűleg még egy darabig így is lesz -, de a kalászosok esetében ez lassan már változik, tavaly már a teljes területnek csak alig harmadán szántottunk. Ebben persze közrejátszik a vetésforgónk is: nálunk napraforgó után mindig gabona következik, ilyenkor meg eddig sem szántottunk" - magyarázza Polyák Imre. Hozzáteszi: „A talajművelés itt általában két tárcsázás és az azt követő kombinátoros magágykészítés. A gabona után lazítózunk 30-35 centiméter mélyen, hogy kezeljük az eketalpat, és segítsük a vízgazdálkodást. Hosszú távon azt várjuk a talajoltástól, hogy szervestrágyázás nélkül is fenntarthatóvá tudjuk tenni a növénytermesztésünket."

Harminc éve a mezőgazdaságban

A gazdaságban jelenleg összesen 14 alkalmazott dolgozik, közülük három vezető és egy irodavezető van adminisztratív állományban. Minden évben pozitív eredménnyel zárnak, a gazdálkodásuk stabil, hitelállományuk nem jelentős, de az is nyilvánvaló, hogy a támogatások nélkül nem lennének nyereségesek. „Tudja, azt szoktuk mondani, hogy itt mindig minden egy kicsivel hamarabb megtörténik, mint másutt az országban. Itt hamarabb köszönt be az aszály. Ezen a tájon hamarabb megtörtént a téeszek felszámolása is, ezért errefelé hamarabb kezdtek önállóan gazdálkodni az emberek, mint másutt. Ennek aztán az lett a következménye, hogy nagyobb a verseny is a termőterületekért. Ez pedig azt is jelenti, hogy nem nagyon tudunk hadakozni a földbérleti díjak emelésével szemben" - mondja az igazgató.
Beszélgetésünk végén a pályájáról, és egy kicsit a magánéletéről faggatom Polyák Imrét. Amint megtudom, az 52 éves szakember 1984 óta dolgozik a mezőgazdaságban, éppen 30 esztendeje végzett a szarvasi főiskolán. Előtte Kiskunhalason mezőgazdasági szakközépiskolába járt, ezért magától értetődik a kérdés, hogy vajon valamiféle családi indíttatás van-e a háttérben. Különös, de mint kiderül, erről szó sincs. „A családunkban nem volt közvetlen előzménye a gazdálkodásnak. Nagypapámnak ugyan voltak földjei a környéken, de őt sajnos már nem ismerhettem" - emlékezik. A főiskola elvégzése után beosztott agronómusként került a helyi Városföldi Dózsa MgTSz-be. 1993-ban azonban a szövetkezet jogutód nélkül megszűnt, és ekkor Polyák Imre a saját lábára állt.
Utolsóként azt kérdezem, lesz-e folytatása az általa felélesztett családi hagyománynak? A válasz egyértelmű: „Remélem! Talán akkor mihamarabb eljön az idő, amikor már csak a vadászattal kell foglalkoznom... De komolyra fordítva: ez egyelőre még korai kérdés, ám nagy örömömre a lányomnak határozott elképzelései vannak a szakmát illetően, ebben képzeli el a jövőjét. Engem elkápráztat az a tempó, amelyben ő és egyetemi társai készülnek az életükre! Konkrét terveik vannak, ez a szakma egyben a hobbijuk is, benne élik a mindennapjaikat. Nagyon jó látni az elhivatottságukat!"