Így kell trágyázni a káposztaféléket

A káposztafélék csoportját mint nagy tápanyagigényű növényeket szokták jellemezni, noha a hazai és nemzetközi szakirodalom a fajlagos igény tekintetében (1 tonna termés kifejlesztéséhez szükséges N; P₂O₅ és K₂O kg) jelentős különbségeket közöl.

A káposztafélék fajlagos tápanyagigénye (kg/t)

A hosszú tenyészidejű tárolási fajták háromszor-négyszer annyi tápanyagot építenek be szervezetükbe, mint a rövid tenyészidejű korai fajták. Vagyis a tenyészidő hosszúsága, a termésmennyiség és a növény által felvett tápanyagok mennyisége szoros összefüggést mutat.

A fejes káposzta esetében a fajlagos tápanyagigény pl. nitrogén esetében 3,3-3,8 kg/t, ami azt jelenti, hogy a fejes káposzta 1 tonna termés kifejlesztéséhez 3,3-3,8 kg nitrogént vesz fel a talajból. (Az alacsonyabb szárazanyag-tartalmú korai fajták valamivel kevesebbet, 3,3 kg/t-t, a magasabb szárazanyag-tartalmú, hosszabb tenyészidejű tárolásiak valamivel többet, 3,8 kg/t-t.)

A káposztafélék csoportját mint nagy tápanyagigényű növényeket szokták jellemezni – fotó: Shutterstock

A fenti értékekből adódóan a fejeskáposzta-fajták tápanyagigénye a következők szerint alakul:

Hosszú tenyészidejű fajták (100 t/ha termés esetén):
380 kg/ha N
150 kg/ha P₂O₅
460 kg/ha K₂O

Középhosszú tenyészidejű fajták (50 t/ha termés esetén):
190 kg/ha N 
75 kg/ha P₂O₅
230 kg/ha K₂O

Rövid tenyészidejű fajták (20 t/ha termés esetén):  
66 kg/ha N 
24 kg/ha P₂O₅
92 kg/ha K₂O

A nitrogén elsősorban a termésmennyiségre van hatással. Egy-egy kultúra a fajtól és a termésmennyiségtől, illetve a tenyészidő hosszától függően 66-380 kg/ha nitrogént (N) von ki a talajból. Hiánya gyors terméscsökkenéssel jár, és ha a hiánytünetek is megjelentek (alsó, idősebb leveleken sárgás elszíneződés, egyes fajtáknál lilás), már jelentős termésveszteséggel kell számolni.

Ugyan a tenyészidő elején intenzív a nitrogénhasznosításuk, mégis a legtöbb nitrogént, de káliumot is a fejképzés idején veszi fel a talajból. Ezt a műtrágyázás időzítésénél, a tápanyag megosztásánál kell figyelembe venni.

Egy-egy jó termő tárolási káposzta káliumigénye megközelítheti a 400-500 kg/ha K₂O-t. Hiánya később igen jellegzetes tünet formájában mutatkozik, a levélerek közötti klorózis, majd később nekrózis biztosan elkülöníthető a többi tápelem hiánytünetétől.

Kedvezőtlen, magas nitrogén-kálium arány és bőséges vízellátás esetén laza, könnyen repedő, betegségekre érzékeny terméseket fejleszt. Hasonló jelenség figyelhető meg, ha tárolási káposzta termesztésével tápanyagban jól ellátott, de túl laza (homokos) talajon próbálkozunk. A nyári és tárolási káposztafélék foszforigénye 100-150 kg/ha.

A tápanyag-utánpótlás tervezésénél két dologból kell kiindulni:
• A foszfor erősen kötődik a talajhoz, évente 5-10 cm-t halad lefelé.
• Foszforból a tenyészidő elején, a gyökérképzés időszakában, a zöldtömeghez (!) viszonyított igény nagyobb, mint később, ezért a foszfort alaptrágyázás mellett, indítótrágya formájában is célszerű adni.

A karfiol és a brokkoli gyorsan jelzi a talaj alacsony foszforigényét – fotó: Shutterstock

A talaj alacsony foszforigényét viszonylag gyorsan jelzi a karfiol, a brokkoli és a karalábé, noha a fajlagos igény alapján nem tekinthetők a legnagyobb foszforigényű káposztafajoknak. A felvett magnéziummennyiség a káliumhoz képest majdnem nagyságrenddel kisebb (60-80 kg/ha). Hiánytünete a fejes és kelkáposztánál ritkábban, de karfiolnál, brokkolinál és a kelbimbónál a hiánytünetek gyakrabban megfigyelhetők.

Tápanyagigény számítása

A szükséges tápanyagmennyiség meghatározásánál a növény fajlagos tápanyagigényének és a várható termésmennyiségnek a szorzatából, illetve a talaj tápanyagtartalmából kell kiindulni.

Várható termés (t) x fajlagos tápanyagigény (kg/t) korrigálva a talaj tápanyag-ellátottságával* = kiszórandó trágyamennyiséggel (kg/ha)

* Közepes talaj-tápanyagtartalom esetén: nincs korrekció
Magas talaj-tápanyagtartalomnál: -25 százalék kijuttatása
Alacsony talaj-tápanyagtartalomnál: +25 százalék kijuttatása

A káposztafélék nem tartoznak a kifejezetten sóérzékeny zöldségfélék csoportjába, ezért egy-egy alkalommal nagyobb műtrágyaadag is kijuttatható, kivéve a kínai kelt, a karfiolt és a brokkolit, amelyek érzékenyebbek, ezeket kisebb, de gyakoribb adaggal kell kezelni.

Trágyamegosztás

A kiegyenlített növényfejlődésnek feltétele az egyenletes tápanyagellátás. Vagyis minél gyakrabban adunk trágyát, annál kiegyenlítettebb a növény fejlődése.

A kiegyenlített növényfejlődésnek feltétele az egyenletes tápanyagellátás – fotó: Shutterstock

A gyakori trágyázás ellen gazdaságossági érvek szólnak, és nem is indokolt minden esetben a túl gyakori fejtrágyázás (pl. szerves anyagban gazdag, középkötött talajok), mert a talaj is képes bizonyos mennyiségű tápanyagot tartalékolni. Viszont a gyökereket rögzítő kevesebb talaj (pl. hajtatás), gyengébb talaj-tápanyagmegtartó képesség (pl. homok), hosszú növénytenyészidő és nagy tápanyagigény gyakoribb trágyázást igényel.

A káposztafélék esetében – a tenyészidő függvényében – az alábbi táblázatban feltüntetett trágyamegosztás célszerű.

• A foszfort alaptrágya formájában, egyszerre is kijuttathatjuk, annak veszélye nélkül, hogy a gyökérperzselés veszélye fennállna. Indítótrágyát (10-20 százalék) csak azért javasolunk, hogy a palántázott (helyrevetett) növények kezdeti növekedéséhez is legyen könnyen hozzáférhető foszfor.
• A káliumot a koraiak esetében nem, de a nyári és a kései fajtáknál célszerű két-három adagra megosztani (1/2 ősszel, 1/4 ültetés előtt és 1/4 fejtrágyaként), hogy folyamatosan tudja hatását kifejteni.

A fejtrágyázást nem naptári időponthoz, hanem a növény fejlődési fázisához (fenológiai fázishoz vagy fenofázishoz) kell kötni. Ilyen lehet a káposztaféléknél a fejesedés kezdete, a gumóképződés vagy a rózsaképződés megindulása, a kínai kel esetében a levelek borulása, melyek minden esetben a növény fejlődése szempontjából fontos fordulópontok.

A káposztafélék esetében javasolt trágyamegosztás (%)

R – rövid tenyészidejű fajták
H – hosszú tenyészidejű fajták