A lombtrágyázás nem új keletű dolog, az első dokumentált lombtrágyázás 1844-ben hajtották végre. Vas-szulfát levélre permetezésével sikeresen gyógyították a klorózist. A növényeknek az a képessége, hogy a levelükön is fel tudják venni a tápanyagokat ősi tulajdonság. Az élet kialakuláskor a kezdetleges vízi növények az egész testfelületükön át vették fel a környezetükből a fennmaradásukhoz szükséges anyagokat és energiát.

A szárazföldi növények megjelenésével az egyes funkciók differenciálódtak. A földalatti részek - gyökérzet- elvesztették a fotoszintetizáló képességüket és a szervetlen ásványi anyagok felvételére specializálódtak. Ezzel szemben a földfeletti részek, továbbra is megtartották azt az ősi képességűket, hogy tápanyagokat és vizet vegyenek fel. Ez a képesség teszi lehetővé a lombtrágyázást.

Korabeli, lóvontatású permetező, Franciaország

A tudományos háttér
Mai ismereteink szerint a tápanyagok a levélen keresztül kettőféleképpen juthatnak be a növénybe, diffúzió segítségével, valamint aktív transzport útján. A diffúzió során az anyagáramlás a nagyobb koncentrációjú helyről a kisebb koncentrációjú hely felé történik. Az áramlás nagysága, intenzitása arányos az egységnyi hosszra eső koncentrációváltozással. Az arányossági tényező a diffúziós állandó, amely erősen függ a hőmérséklettől. Ezzel a mechanizmussal az egész levélfelületen keresztül történhet tápanyagfelvétel. Az aktív transzport, mint ahogyan a neve is mutatja energia befektetéssel történő felvétel. A folyamat során, a levélfelületén megtalálható úgynevezett „kötőpontokon" történik meg a tápanyagok felvétele. Az energia igényes folyamatban, amihez az ATP molekulák szolgáltatják az „üzemanyagot" speciális szállító molekulák vesznek részt, melyek bejuttatják a sejtplazmába az ionokat.

Kutatások bizonyították, hogy ezek a kötőhelyek nem egyenletesen helyezkednek el a felületen, hanem nagyobb sűrűséggel fordulnak elő a gázcsere nyílások közelében. Itt a nagyobb hidratáció és vékonyabb kutikula következtében a diffúzióval történő tápelemfelvétel is intenzívebb. Az azonban tévhit, hogy a tápanyagok felvétele döntően gázcserenyílásokon át történik, a radioaktív izotópos vizsgálatok ezt minden kétséget kizáróan bizonyították. Rendkívül fontos tényező a levél felülete, a növényi bőrszövet vastagsága, viaszossága.

Hogyan válasszunk lombtrágyát?

A piacon nagyon nagy a kínálat a lombtrágyákból, ember legyen a talpán, aki ki tudja választani a számára legmegfelelőbbet.
A formulázott termékektől várhatjuk a legjobb hatást, hiszen ezek olyan adalék anyagokat tartalmaznak, melyek a termékek hatásfokát jelentősen növelik.

A formulázott termékek nagyobb hatékonysággal bírnak.

Nagyon fontos, hogy nézzük meg, hogy mennyi hatóanyagot veszünk meg a pénzünkért. Gyakran nehezíti az összehasonlítást, hogy a gyártók eltérő dimenzióban adják meg az összetételeket. Gyakori „trükk" hogy miligramm/ literben adják meg az aktív hatóanyag mennyiségét. Milyen jól is néz ki, hogy a termék 1000 mg hatóanyagot tartalmaz, pedig ez grammban kifejezni 1 g/l.

A szilárd összetételeknél a hatóanyag hasonlóan a granulált műtrágyákhoz százalékos formában van megadva tovább nehezítve az objektív összehasonlítást. A végső döntéshez tudnunk kell, hogy mennyi a hektár dózisa az adott készítménynek, az-az a végén mennyi lesz az egy hektárra jutó költség. A kevés hatóanyagot tartalmazó termékeknél az alapár vonzónak tűnhet, de ha kiszámoljuk a hektárköltségünket, mindjárt elgondolkozunk, pláne, ha vesszük a fáradságot, hogy az egy hektárra kiadott hatóanyagot is kikalkuláljuk.

A hatóanyag tartalom mellet a hatóanyag kémia formája is alapvető, azok a termékek melyek a tápelemeket oxid, karbonát, hidrokarbonát formában tartalmazzák csak csekély mértékben tudnak hasznosulni. Érdemes megnézni a termék kémhatását is, ugyanis a túl alacsony kémhatású termékek a kombinációs növényvédő szer hatását drasztikusan csökkentik!

Biostimulátor: divatcikk vagy csodaszer?

Egyik sem, tehát csodát ne várjunk tőlük, de érdemes használni őket! De vajon hogyan működnek ezek a termékek, egyáltalán mit jelent az, hogy biostimulálás vetődnek fel a kérdések teljesen jogosan.

Maga a kifejezés, hogy stimulálás ösztönzést, ingerlést, felfokozást jelent, vagyis ebből könnyen megalkothatjuk a biostimulálás meghatározását: az élettani folyamatokba való tudatos beavatkozás, e folyamatok hatékonyságának, intenzitásának növelése érdekében.

Az egyik legfontosabb eltérés a hagyományos lombtrágya és a biostimulátorok között, hogy még az előbbieknél a hasznos hatást a bennük lévő ásványi tápelemek (N, P, K...) adják, míg a biostimulátoroknál a kedvező élettani hatás független a termék esetleges hagyományos tápanyag tartalmától. De akkor mi okozza a kedvező hatást, milyen hatóanyagok vannak ezekben a termékekben?

Alapvetően a biostimulátorokat hatóanyag tartalmuk alapján kettő csoportba oszthatjuk:
• Aminosavakat tartalmazó
• Növényi hormonokat, növekedés szabályzó anyagokat tartalmazó termékek

Az aminosavakra, mint alapvető alkotórészekre a növényeknek is szükségük van. Ellentétben az állatokkal ezeket szervetlen nitrogén tartalmú vegyületekből, mint például ammónium, nitrát, építik fel. Ezek az aminosavak építőkövei a növényekben található fehérjéknek, enzimeknek és hormonoknak is, így alapvető jelentőségűek.

Még a szervetlen nitrogénből kialakulnak a szerves nitrogén tartalmú vegyületek igencsak sok energiát használ fel a növény. Abban az esetben, ha az aminosavakat mi adjuk oda a növényeknek, akkor igen nagy mennyiségű energiát spórolunk meg nekik, amit más életfolyamatokra tudnak felhasználni. Az aminosav tartalmú biostimulátoroknak tehát ez a lényege, hogy készen odaadjuk az „építőkockákat", nem kell azt szintetizálniuk, hanem egyből felhasználhatják őket. Ezeket a termékeket leggyakrabban állati eredetű alapanyagokból, (pl.: állatbőrök), vagy magas fehérje tartalmú növényekből (lucerna, szója) állítják elő kémiai vagy enzimatikus hidrolízissel. Kedvező hatásuk az alábbiakban nyilvánul meg:

• Energiát spórolnak a növényeknek
• Javítják a növények kondícióját, egészségét (abiotikus és biotikus stressz elleni tűrőképesség növelése)
• Növelik a pollentermelést és javítják a terméskötést
• Javítják a tápelemek felvehetőségét: a szerves kötésben lévő tápanyag könnyebben bejut és szállítódik a növényben
• Javítják a növényvédő szerek hatékonyágát: ragasztó, nedvesítő, hatás, pH stabilizáló hatás

A másik nagy csoportot, a növényi hormonokat, növekedés szabályzó anyagokat tartalmazó termékeket leggyakrabban tengeri algákból állítják elő. Ezek az algák igen nagy növekedési eréllyel rendelkeznek, naponta akár több méter is képesek növekedni, így igen gazdagok a növekedést elősegítő természetes növényi hormonokban.

Leggyakrabban az északi tengerekben megtalálható Ascophyllum nodosum-ot használják az ilyen jellegű termékek előállításához, de gyakori egyéb alga fajok (Focus, Laminaria, Ecklonia maxima) felhasználása is.

4 féle természetes növényi hormon található bennük, melyek különböző feladatot látnak el a növényben, így különböző hatással bírnak.

Citokininek: Elősegíti sejtosztódást, fokozza a sejtek növekedését, késlelteti az öregedést
Betainok: Javítja a stressz és a fagy tűrőképességet
Auxinok: Elősegíti a sejtosztódást (a citokininnel együtt), növeli a sejtek megnyúlását, stimulálja a gyökérképződést
Gibberelinek: Fokozza a virág és rügyképződést, javítja a terméskötödést

A növekedési hormonok mellett egyéb bioaktív anyagokat is tartalmaznak, ilyen például a laminarin, ami egy természetes eredetű speciális cukor, melyet az algák, mint természetes tartalék tápanyag elraktároznak. Érdekes alkotórészük az alginát is, melyet kipermetezve a növények aszálytűrő képességét befolyásolhatjuk kedvezően. Igen fontos, hogy az algatartalmú biostimulátoroknál milyen gyártási eljárást használnak, mivel csak a kíméletes feltárással tartható fenn a növényi hormonok bioaktivitása.

A különböző feltárási eljárások közül a lúgos extrakció a legjobb, ezzel az eljárással lehet legjobban megőrizni a hormonok természetesen hatékonyságát. (Így állítják elő például a Wuxal Ascofolt!)
Az algakivonatok kedvező hatását az alábbiakban lehet összefoglalni:

• Javul a kötődés, növekszik a gyümölcs mérete
• Nagyobb növekedési erély, több termés
• Javul a minőség, pl.: cukor és olaj tartalom növekedése
• Javul a stressz tűrőképesség
• Növekszik az ellenállóképesség a gombás fertőzésekkel szemben
• Intenzívebb lesz gyökérnövekedés
• Elősegíti a színeződést
• Javul a csirázási erély és a kezdeti növekedés

Dr. Czinege Erik
Kwizda Agro Hungary