Növényvédelmi előrejelzés: Rengeteg a talajlakó kártevő

Kis locsolás, nagy lehűlés: meg kell vallanom őszintén, hogy ez a cím az Országos Meteorológiai Szolgálattól kölcsönzött helyzetleírás, amelyet az április 13-14-ei éjszakára és azt követő nappali időszakra kellett vonatkoztatni. A kis locsolás nagyon találó, mert a mezőgazdaságban dolgozók egyre inkább aggasztónak találják a hosszan tartó száraz időszak (az ország nagy részén 3-4 hete nem esett említésre méltó csapadék) hatásait.

Az áprilisra szokták mondani, hogy bolondos. Igaz ez az időjárás változékonysága miatt is – látjuk, érezzük, és igaz a (majdnem) folyamatosan fújó szél miatt is. Ha ehhez hozzátesszük, hogy most kezd kiteljesedni a növényvédelmi szezon, egyre többet kell permetezni, érthető a hónap jelzője.

A múlt hét a szélsőségeket hozta hőmérsékletben, még előfordultak fagyos éjszakák, míg nappal verőfényes napsütésben 20 ^oC feletti értékeket mértünk. (Ami aztán nehézzé tette a járványveszély miatti korlátozások betartását.)

Ilyen helyzetben azért el kell gondolkodni, mennyi az annyi. Pontosabban mennyi itt a vetésfehérítő-imágó.

Aztán húsvét érkeztével jogosan gondoltunk arra, hogy vége a fagyos éjszakáknak – mert valóban elmaradtak a fagyok, de most ismét aggasztó a kilátás, újra fagyokat jeleznek a hét közepéig. A szerda reggeli adat az utolsó, mely szerint az éjszaka 0 – -3 ^oC-os fagyokat mértek, de Nógrádban ennél mélyebbre süllyedt a hőmérő higanyszála (Zabaron -8,9 ^oC) is előfordult.

Az a kevés csapadék, ami 13-14-én esett, nem segített sem a talajnak, sem a növényeknek. A hét legvégén vagy inkább a jövő hét elején várható ismét kevés eső, aztán a jövő hét második felében, reméljük, jön még több is.

Az őszi búza – és általában a kalászosok – most igényelnék a legtöbb nedvességet. Sajnos a talaj felső rétege nem tudja szolgáltatni azt, illetve a gyökérzet jellegéből adódóan nem igazán éri el a mélyebben található vízkészletet. Ez már kezd megmutatkozni az állományon, a növények fejlődése lelassul. Ezt fokozza még a levélcsúcsi fagykár, amit lassan hever ki a növényzet. Egy növénykondicionáló kezelés valószínűleg segítene a növényeknek ez utóbbi hatás kiheverésében és általában a szárazság okozta stressz negatív hatásának elviselésében is.

A betegségek közül a lisztharmat (Erysiphe graminis) fertőzését már korábban jeleztük. Ez továbbra is fennáll, kicsit lassuló ütemben, de terjed. Egyelőre még a szár alján vagy az alsó leveleken találhatóak a „pamacsok”, érdemes itt megfogni a betegséget. A fertőzés erőssége nagyban függ a lombozat sűrűségétől, általában az észlelési szint és gyenge fertőzöttség a jellemző.

A lisztharmat csak lassan terjed. Ez egy ritkásra sikeredett tábla, itt nem is csoda, hogy lassan terjed.

Dunántúlon figyelték meg a szeptóriás levélfoltosság (Septoria tritici) megjelenését. A kórokozó a csapadékos időszakban tud felszaporodni, most még csak az alsó leveleken jelent meg tünete. A gyenge fertőzéshez elég a hajnali páralecsapódás és maradó nedvesség, de a várt csapadékos időszak megérkezése a betegség gyors terjedését okozhatja. Figyeljünk erre is az állományok szemlézése során, és készüljünk a védekezésre. Intő jel, hogy a kórokozó számára nem igazán kedvező körülmények között is megjelent a betegség!

Szeptóriás levélfoltosság az alsó levélen.

A Hajdúságban még mindig megtalálható a sárgarozsda (Puccinia striiformis) tünete. Valószínűleg a szélsőségekkel tarkított időjárás segíti a kórokozót. Egyelőre nem vagy csak lassan terjed a betegség, s remélhetőleg egy tartós felmelegedés, amely a hajnali minimumokat is felfelé húzza, segít a kórokozó visszaszorításában. Csak a helyi állomány-ellenőrzés adhat választ a védekezés szükségességére.

A pirenofórás betegségek (Pyrenophora teres, P. tritici repentis) nem tejednek, észlelési vagy gyenge szinten találhatóak meg az állományokban. A felmelegedés és a szárazodó körülmények nem kedveznek a kórokozóknak.

A repce is érzékeny fejlődési állapotot ért el, sárgabimbósak a táblák, de melegebb vidékeken bizony már kinyíltak az első virágok. Ilyenkor lepi el tömegesen a repcefénybogár (Meligethes aeneus) a táblákat, s a bimbók kirágásával tetemes kárt okoz.

Bizony, ez benne van nyakig.

Alapelvként ez most is igaz, bár hozzá kell tenni, hogy a kártevő betelepedése a szeszélyes időjárásban kicsit lelassult. Ennek ellenére mind tömegük, mind az érzékeny fenológiai állapot miatt a védekezést nem lehet tovább halogatni. Igaz, az üzemek már általában védekeztek a kártevő ellen, de a folyamatos betelepedés miatt az ismétlés szükséges. Tekintettel arra, hogy az első virágok sok helyen már kinyíltak, így mostantól a méhek látogatják a táblát,

a méhek védelmében mindent meg kell tenni.

Visszatérő kép, a száron terméketlen virágok. Valószínűleg a fagy hatása. Természetesen a repcefénybogár is besegített.

A növényvédelem eszköztárában megtalálhatók a méhekre nem jelölés köteles (korábban nem veszélyes) szerek, illetve a méhkímélő technológia alkalmazása segít hasznos társaink védelmében. Ne feledjük, hogy a piretroidoknál már megfigyelték a rezisztencia jelenségét, azok egyoldalú használata kerülendő. Sajnos a klorpirifosz hatóanyagú készítmények viszont csak április 16-ig engedélyezettek felhasználásra.

A repce szárát támadó kártevők népessége visszaszorult, azok már kevésbé okoznak gondot – bár a lárvák ott fejlődnek a szárban! A repce fómás levélfoltossága (Leptosphaeria maculans) visszaszorult, a kórokozó nehezen viseli ezt a száraz, napsütéses időszakot.

Megkezdődött a tavaszi „nagy munka”, a kapások vetése. Legtöbben a napraforgóval kezdik, ezt már általánosan vetik. Most még jó a talajállapot, de egyre nehezebb jó minőségű magágyat készíteni. Az enyhe tél és az elmúlt években tapasztalható visszaesés a talajlakó kártevők elleni kezelésekben okozta, hogy most a legtöbb területen magas a talajlakó kártevők száma [drótféreg (Agriotes spp.), mocskospajor (Scotia segetum), cserebogárpajor (Melolontha spp.], ezért a felvételezések és a talajfertőtlenítés kimondottan ajánlott.

A kukorica vetéséhez már kedvezően alakult a talajhőmérséklet, de kedd reggelre ismét fagyos lett a felszín. A napsütés erősödésével hamar visszamelegszik a talaj felső rétege, így elindulhat a vetés.

A burgonya esetében is hasonló helyzet alakult ki. Indul az ültetés, de a talajlakók elleni védekezés itt is ajánlott, a burgonya fokozottan érzékeny e kártevőcsoportra.

A gyümölcsösökben is sűrűsödnek a napok és a feladatok. Melegebb tájakon elkezdődött az almafák virágzása, a körték már a fővirágzásban vannak.

Virágzik az alma, és dolgozik a méhecske.

A fagyos területeken a bimbók károsodtak az alma esetében is (április első hetében). A bimbók átfagytak, s az érzékeny bibe megbarnult, károsodott. A kár mértéke még nem egyértelmű, nagyban függ a fagy erősségétől, a virágbimbó állapotától, általános kondíciótól, de félő, hogy helyenként jelentős mértékű a veszteség.

Ez a gyümölcs már fejlődésnek indult, reméljük, termés lesz belőle.

A kis hajtások kialakulásával egyre látványosabb a lisztharmatos (Podosphaera leucotricha) hajtások kinézete. Ebben az időszakban még eredményesen lehet fékezni a betegség terjedését a fertőzött hajtások levágásával. Az erős napsütés, a száraz környezet nem kedvez a betegség terjedésének, de bármikor beköszönt egy esős időszak, magas páratartalom, a lisztharmat (Podosphaera leucotricha) terjedésére kell számítani. Egyelőre a kontakt hatású készítmények használata elegendő lehet, de a fertőzési nyomás emelkedésével felszívódó és kontakt kombináció lesz a hatásos.

Az első virágok megjelenésétől kezdve figyelni kell a tűzelhalás-betegség (Erwinia amylovora) fellépésére is. Igaz, a mostani lehűlés, az alacsony éjszakai hőmérséklet és a napsütéses nappalok nem támogatják a kórokozó fertőzését, de minimum 2 ok is van, amiért mégis permetezni kell.

Egyik a pozitív várakozás, vagyis előbb vagy utóbb meg kell jönnie az esős napoknak. Most még nem tudjuk a körülmények és a kórokozó fertőzési potenciáljának alakulását, de készüljünk a fertőzésveszélyes helyzet kezelésére. A másik az Erwinia (Erwinia amylovora) elleni védekezés sajátos követelményéből fakad, vagyis a fákat fel kell tölteni a hatóanyaggal, hogy az védelmet biztosítson. Ez kimondottan megelőző védekezést jelent. A gyakorlatban Alliette 80 WP készítménnyel permeteznek 2-3 alkalommal.

Az almavarasodás (Venturia inaequalis) is „ott áll” a rajtvonalnál, vagyis az érett aszkospórák várják azt a 10-15 mm csapadékot, ami azok szóródását kiváltja, s elindul a fertőzési folyamat. Már többször elmondtuk, hogy most éppen az időjárás-előrejelzés nem ezt ígéri, de a kórokozó megvárja a kedvező fordulatot. Addig réztartalmú vagy egyéb kontakt készítménnyel végezhetünk megelőző kezeléseket, de igazából az aszkospórák szóródásától kell jól időzíteni, s akkor már a felszívódó termékek is szóba jönnek.

Kártevők közül a közönséges levélpirosító almalevéltetű (Dysaphis devecta) elleni kezelés már megtörtént. A vértetű (Eriosoma lanigerum) az a kártevő faj, amit a korai fertőzési időszakban lehet megfékezni. Ilyenkor még jobban lehet koncentrált permetlével a telepeket megcélozni. Ahol munkaerő rendelkezésre áll, ott a fizikai eltávolítás, tisztítás is erősíti a hatást. Nem egyszerű a hatóanyag-választás – magyarán szólva kicsi a választási lehetőség, de a neonikotinoidok és a spirotetramat hatóanyag rendelkezésre áll.

A bimbólikasztó (Anthonomus pomorum) elleni kezelések már megtörténtek, ahol indokolt volt. Ahogy a virágzás halad előre, úgy csökken a kártétel veszélye.

A csonthéjasoknál fontos időszakot élünk, a moníliás hajtás- és virágszáradás (Monilinia laxa, M. fructicola) elleni védekezéseket mindenképpen el kell végezni, még akkor is, ha most az időjárás kevésbé támogatja a kórokozó fertőzését.

A tafrinás levélfodrosodás (Taphrina deformans) sem szereti a gyors felmelegedést és sok napsütést. Ez a magyarázata annak, hogy még nem jelent meg a betegség jellegzetes tünete. A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy házi kertben már találtak beteg nektarinfát.

A szilvánál kezdődik a sziromhullás, itt az ideje a poloskaszagú darázs (Hoplocampa minuta, H. flava) elleni permetezésnek. Az új „felfedezés” a levéltetvek (Hyalopterus pruni) megjelenése a leveleken, azokra is gondoljunk a tankkeverék összeállításánál.

Korai levéltetű-fertőzés szilva levelén.

Már a múlt héten jeleztük, hogy kifakadt a szőlő, legalábbis a meleg fekvésű területeken. A hónap eleji fagyok után végeztek rügyvizsgálatot szőlőben is, és bizony e kultúrában is megtalálták a fagykárt. Elsőre úgy tűnt, hogy csak a kajszi szenvedte meg azokat az éjszakákat, de mostanra már egyértelmű, hogy némely szántóföldi kultúra is (repce – szárhasadás), a virágzó vagy éppen bimbózó fák (csonthéjasok, alma), és a szőlő is károsodott

Nem szóltunk eddig a mezei pocokról (Microtus arvalis), pedig a kártevő jelen van a szántóföldi táblákon – repce, kalászosok –, a ruderáliákon és az állókultúrákban is. Jól telelt, aktív, s a száraz tavasz további támogatást ad a népesség gyarapodásához.

Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre és szakcikkre kíváncsi, kattintson ide. Az Agroinform Növényvédőszer-adatbázisa elérhető ide kattintva.

Indexkép: MTI/Balázs Attila