Növényvédelmi előrejelzés: Rengeteg az őszi károsító!

Nincsenek őszi károsítók, legalább is ilyen kategóriát nem különítenek el, de tudjuk, hogy a párás, harmatos reggelek, az enyhe nappalok és hűvös éjszakák, a magas relatív páratartalom több kórokozónak kedveznek, pl. ilyenkor a paprikatermesztők gyakrabban nézik az állományukat, mikor jelenik meg a paprika lisztharmat.

Ez a betakarítás időszaka, s tudjuk, hogy a moníliás gyümölcsrothadás mennyire gyorsan, milyen súlyosan károsítja az érő gyümölcsöket. A kártevők pedig egyre mohóbban fogyasztják növényeinket. Az ázsiai márványos poloska és a zöld vándorpoloska újra a lakóépületek, kamrák, istállók és egyéb épületek felé húzódnak, keresik az alkalmas telelő helyet, s ezzel sokak riadalmát okozzák.

Táplálkozik a család – ázsiai márványospoloska

Mostanra a nappali csúcsok a Dunántúlon 25 Co környékére, míg keleten 25-27 °C környékére süllyedtek. Ehhez társul az éjszakai 14-18 °C, s a reggeli köd, pára.

A relatív páratartalom általában 70-80 % között mozog, s ez bizony a kórokozóknak kedvez.

A folytatásban ez a tendencia lesz az uralkodó, a nappali hőmérsékleti értékek lassan lefelé csúsznak. A hétvégén, több napon át esőt várhatunk, majd változékony időjárású napok jönnek. Reménységet ad ez a kilátás a repcetermesztőknek,

ha megvalósul az előrejelzés, akkor lehet jó magágyat készíteni, s elvetni a repcevetőmagot. Most még időben lesznek.

S tegyük hozzá, már készülődnek az őszi kalászosok területein is, oda is jól jön a csapadék.

A kultúrák sorát kezdjük a tarlókkal

Az őszi búza árvakelés 3-5 leveles, az őszi árpa inkább 5 leveles. Károsítók közül a bolha csak alig látható. Jól látható viszont a mezei pocok, legalább is a járatai, s azok szaporodása. Főleg a táblaszéleken, de helyenként beljebb is látni mezei pocok lyukakat. A sűrűség változó (1-2-(3) lakott járat/100 m²).

Az őszi káposztarepce esetében is az árvakelésről kell beszélni, s nem a vetett és kikelt állományról. Az árvakelés ~4 leveles. Az árvakeléseken (a fejletteken) már nem növekedett a bolhák kártétele, gyenge szinten maradt. A repcedarázs rajzása intenzívvé és tömegessé vált a múlt hét második felére, de érdekes módon a repce árvakeléseken kevésbé. A kihelyezett csapdák a zöldített területeken nagy számban fogták a kártevőt (egy-egy táblán 150-180 db imágó/sárgalap/3 nap!), ugyanitt átlagosan 2-3 db lárva/növény mennyiségben találtuk az álhernyókat.

Repcedarázs álhernyók repcén

A lehűlés előtti napon végzett csapdaellenőrzés során a megfigyelt helyszíneken csökkent az imágók száma (40-50 db imágó/csapda/3 nap), az álhernyók jelenléte nem változott számottevően. A tojásrakás, lárvakelés folyamatos, jelenleg többségében (L2)-L3-as lárvák láthatók az ökológiai jelentőségű keresztesvirágú másodvetéseken. A károsított levélfelület aránya a már szárba induló állományokon is jelentős, közepes a fertőzöttség (11-50 %). A repce árvakeléseken legfeljebb gyenge kártétel jellemző. Ennek ellenére a szomszédos repcevetéseket figyelni kell.

A repcedarázs imágója

A mezei pocok betelepedése és felszaporodása folytatódott a területeken, az új vetések ellenőrzése során erre is figyelemmel kell lenni.

A hörcsögnépesség is lassú emelkedésnek indult, még mozog, s betelepszik a tarlóra vagy elvetett táblákba.

A repce vetése megkezdődött a sok helyen, a száraz talajállapot miatt csak kevés táblán jártak sikerrel. Szinte porba vetették a magokat.

Beérett a napraforgó is, bár néhány, később vetett táblán még látni zöld tányérokat. A növényen korábban megjelent betegségek terjedése a deszikkálásokkal megállt, ezt mostanra 50-75 %-os arányban végezték el.

Elindultak akombájnok, de a kukoricát még sok veszély fenyegeti

Közben elindultak a kombájnok, magtárba kerül a mag. A deszikkálás és a gyors betakarítás megakadályozza a további kártételt. Egyedül a madarak kártétele jelentkezik, fokozódik, s helyenként már most is jelentős. Ezt is a gyors betakarítás oldja meg.

A kukorica érettsége tekintetében különbséget kell tennünk az alföldi és a dunántúli táblák között. Az Alföldön általános a teljes érés vagy az ahhoz közeli állapot. Ezt jelzi az is, hogy a hibrid vetőmagtermesztő táblákon már elindultak a kombájnok, de lehet találni más táblán is betakarító gépeket. A Dunántúlon még csak az állományok intenzív felszáradása és a viaszérés jelzi a betakarítás közeledését.

A kihelyezett fénycsapda fogása alapján a kukoricamoly rajzása mostanra észlelési szintűre csökkent a Dunántúlon, keleten a fénycsapda változó egyedszámban fogja az imágókat. Kártételük mértéke helyenként erősödött, de többnyire alacsony szinten mozog. A lárvák lefelé húzódása folyamatos, már a cső alatt is látni még lárvát.

A kukoricabogár rajzása csökkent, állományban csak 1-2 bogárral lehet foltszerűen találkozni. A gyapottok-bagolylepke hernyó előfordulása és rágása gyakoribbá vált a kukorica csővégeken. A fénycsapdás és a feromoncsapdás megfigyelések szerint az imágók egyedszáma növekedett.

A gyapottok-bagolylepke hernyója a gyümölcsökben és a kukoricában is károsít

A golyvásüszög előfordulása állományszinten ~1-2 %-os. A csőfuzárium nem erősödött (gyenge fertőzöttség), a gyakorisága ~2%. Sajnos a fentebb említett csővégi kártétel a betegség terjedését hozza, s ebben a kórokozónak segít az esős időjárás is.

A burgonya ismét magában hordozza a fenológiai kettősséget. A keleti országrészben már a betakarítás végén járnak, a Dunántúlon pedig most kezdik a munkát. Öntözött körülmények között a termésátlagok közepes szintűek, bár több termelőtől lehet hallani panaszt az idei termésre. A korán ültetett fajták (érzékenységtől függően) jobban fertőződtek az alternáriával és a fitoftórával, ezek nem is hoztak jó termést. A későbbi fajták kelése, fejlődése kiegyenlítettebb volt, ez megmutatkozik a valamivel magasabb termésátlagokban is.

A gumók egészségi állapota általában jó (fajta-, technológiafüggő is), a rothadt gumók aránya alacsony, legfeljebb 1 %. A tavalyi évben nagyobb mértékben fellépő spongospórás varasodás az idei évben lényegesen kisebb jelentőségű volt (ugyanazon a területen megfigyelve).

A tarlóburgonya táblákon a burgonyabogár kártétele gyenge mértékben mutatkozik, a burgonyavész a száraz körülmények között nem tudott fertőzni.

Cukorrépában a cerkospórás levélfoltosság az idősebb leveleken 60-70%-os mértékben mutatkozik, a fiatal leveleken a betegség előfordulásának mértéke 10-15% között mozog. A répatest már kifejlődött, abban nem okoz kárt, de a cukortermeléshez még jó lenne az asszimilációs felület.

Paradicsomban és paprikában is a gyapottok- bagolylepke egyedszáma növekedett meg, a hernyók kártétele helyenként nagyobb mértékben jelentkezik.

Gyapottok- bagolylepke kártétele

A levéltetű-fertőzés gócokban erős. A paradicsom és paprika alternáriás betegség tünete levélen és bogyón egyre gyakoribbá vált.

Paradicsom alternáriás betegsége

A gyümölcsösökben és a kertekben új erőre kapnak a károsítók

Az almáskertekben és a körtésekben folyamatos a munka, megy a szüret. A késői fajták még a színeződés, érés stádiumában járnak. A párás, napsütéses időjárás segíti a mutatós (színes), jó minőségű, ízletes gyümölcsök kialakulását.

Almában a varasodás gyümölcs- és lombfertőzöttség nem változott (közepes fertőzöttség jellemző). Kiskertekben a fertőzöttség mértéke eléri az erős fokozatot is. Az almafa lisztharmat inkább a keleti országrészen okozott gondot, ott általános az ültetvényekben, kiskertekben ez a kórokozó is súlyos kárt okozott.

Az almamoly rajzása észlelési szintűre csökkent a Dunántúlon (1 db imágó/csapda/hét), keleten még a veszélyességi küszöbérték közelében fogják a csapdák (10-13 imágó/csapda/hét).

Almában és körtében is növekedett a moníliás termésrothadás gyakorisága a terméseken. Közepes fertőzöttség jellemző a gyümölcsök ~3-4 %-án. A tartós meleg hatására intenzívebbé vált piros gyümölcsfa takácsatka felszaporodása, kártételük egyre gyakoribbá és egyre súlyosabbá válik.

Piros gyümölcsfa takácsatka kártétele

Megkezdődött a korai levélhullás a cseresznye és meggyfákon, a blumeriellás levélfoltosodás váltja ki. Szilvából és őszibarackból már csak az igen kései fajták vannak a fákon. Azoknál a moníliás termésrothadás továbbra is gondot okoz. Ebben szerepet játszik a bevezetőben említett poloskafajok szívogatása is, megszúrják a gyümölcsöt, s máris nyitott kaput talál a kórokozó. (Amúgy a poloska szívogatása nyomán kialakuló barnás, szivacsos, íztelen foltok a húsban, azok is elég kárt jelentenek!)

A Dunántúlon a keleti gyümölcsmoly és a szilvamoly rajzása is csökkenő és minimális, 5-10 db imágó/csapda/hét. A keleti országrészen ez a csökkenés sokkal lassúbb ütemű, ott még 20-40 imágó/csapda/hét a fogás.

Szedik a szőlőt, mindenhol elindult a szüret. Természetesen itt is vannak későbbi érésű fajták. A peronoszpóra fertőzések nem erősödtek tovább a lombon. Az idei évben nagyon sok az idősebb leveleken kialakult ún. mozaikos levéltünet, amellyel (szakirodalom szerint) a kórokozó képes áttelelni. A sporuláció folyamatos, de kedvező körülmények között már csak a fiatal szövetek fertőződése lehetséges. A betegség súlyos kárt okoz, a lomb ~30-50 %-a fertőzött.

A lisztharmat tüneteinek erősödése is megfigyelhető. (fotó) A levéltünetek fokozottabb előfordulása a lehálózott ültetvényekben (melyek nincsenek közvetlen napfénynek kitéve) nagyon látványos, ha benézünk a háló alá. E mellett házikertben is gyakoribbá váltak a lisztharmatos levelek. A kazmotéciumok képződése folyamatos, a mérsékelten meleg, párás időjárás kedvez. Még mindig a citromsárga (éretlen) termőtestek vannak többségben (~50 %), a félig érettek ~40 %-ot az érettek (feketék) ~10 %-ot tesznek ki a teljes mennyiségből.

Lisztharmat szőlőn

A botrítisz fertőzöttség az érés előrehaladtával folyamatosan növekszik, különösen ott, ahol jelentős a darázskártétel. Általában gyenge-közepes fertőzés jellemző, a fürtök ~1-4 %-án.

A fitoplazmás tüneteket mutató szőlőtőkék felmérése aktuális, a betegség terjedésének megakadályozása végett folyamatos monitoring szükséges.

Fitoplazmás szőlőtőke

Az amerikai szőlőkabóca imágókat továbbra is magas egyedszámban fogja a ragacslap.

A dió korai levélhullása egyre gyakoribbá vált, részben a gnomóniás levélfoltosság, részben a szárazság következtében. Rajzik, egyre nagyobb számban a dió buroklégy. A külső burokban megtaláljuk a kártevő nyüveit.

A vadgesztenyelevél-aknázómoly rajzása mérséklődött, a feromoncsapda csökkenő egyedszámban fogja az imágókat.

Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre és a rajzási táblázatokra kíváncsi, kattintson ide.

Az Agroinform ingyenes növényvédőszer-adatbázisa elérhető ide kattintva.