A repce már most hatalmas figyelmet igényel – összefoglaltuk az őszi növényvédelmi teendőket

Mire ügyeljünk már a vetés előtt?

Már a repce vetése előtt több fontos tényezőt szem előtt kell tartanunk az egészséges állomány kialakításának érdekében. Az első és legfontosabb, hogy megfelelő legyen az elővetemény és a vetésváltás. A repcének nem jó előveteménye a napraforgó és a szója, közös betegségük, a fehérpenészes rothadás (Slerotinia slerotionum) miatt.

Emellett fontos, hogy jó talajműveléssel kellően ülepedett, aprómorzsás magágyat készítsünk, így biztosítva az egyenletes kelést, mellyel a későbbiekben biztosíthatjuk a jó gyomelnyomó képességű, kellően sűrű állományt.

Az optimális tőszám és a jó fajta-hibrid megválasztás is elengedhetetlen. Ezek alapvetően hozzájárulnak az egészséges repceállomány kialakításához.

Milyen az őszi gyomhelyzet a repcében?

A 20-30 évvel ezelőtti magas tőszámú „extenzív” termesztés helyett manapság a repcét alacsony tőszámmal (350.000 – 500.000 csíra/ha), széles sortávolságra (45-75 cm) és nagyobb tőtávolságra (20 cm) vetik. Azaz „intenzív” és modernebb termesztéstechnológia jellemző.

Ebből adódóan az állomány kisebb gyomelnyomó képességgel rendelkezik az őszi időszakban, ezért főleg a korábban elvetett repcékben a „hagyományos” repcegyomokon kívül megjelennek az úgynevezett nyárutói gyomnövények, mint a vadkender (Cannabis sativa), a libatop (Chenopodium spp.), a csattanó maszlag (Datura stramonium) és a disznóparéjfélék (Amaranthaceae). Ezek a gyomok vizet és tápanyagot vonnak el a termesztett kultúrnövénytől, azaz a repcétől, ezzel is visszafogva annak kezdeti fejlődését.

Pokolvar libatop (Chenopodium hybridum) a repcesorok között – A szerző felvétele

Ősszel a nyárutói gyomnövények mellett a leginkább problémát okozó gyomfajok a repcében az ebszékfű (Tripleurospermum inodorum), a nagy széltippan (Avena spica-venti), a ragadós galaj (Galium aparine), a pipacs (Papaver rhoeas), a mezei árvácska (Viola arvensis) és az őszi árpa és őszi búza árvakelései, mivel a repcével együtt nőnek, és éréskor termésveszteséget okozhatnak. Ezek ellen a gyomnövények ellen az időben és jól megválasztott herbicides kezeléssel védekezhetünk.

Melyek a legtöbb gondot okozó rovarkártevők ősszel?

A repce főbb rovarkártevői közül ősszel a földibolhák (Phyllotreta spp.), a nagy repcebolha (Psylliodes chrysocephala), a repcedarázs álhernyói (Athalia rosae) és a kis káposztalégy lárvái (Delia sp.) ellen kerülhet sor inszekticides állománykezelésre. Habár a rovarok elleni védekezés már a vetőmagcsávázással megkezdődik, mely védelmet nyújthat az imént említett kártevők ellen.

Ősszel a földibolhák okozzák az egyik legnagyobb gondot a repcében. A védekezést ellenük tovább nehezítette a neonikotinoidos csávázószerek tilalma. (Idén pedig a klórpirifosz hatóanyagú készítmények engedélyének visszavonása nehezíti a védekezést.) Különösen a meleg és száraz időjárás kedvez felszaporodásuknak.

Több földibolhafaj egyidejűleg van jelen a növényen, és egyszerre károsít. Sajnos a repcetáblákra történő folyamatos betelepedésük miatt akár többszöri rovarölő szeres kezelésre is sor kerülhet ellenük. Kártételük a legnagyobb veszélyt a repce szikleveles állapotában jelenti. Rágásukkal lyukakat hámozgatnak a sziklevélen, majd a fiatal lombleveleken. Súlyos kártétel esetén a növény vontatottan fejlődik, de akár ki is pusztulhat.

A földibolhák károsítása repcén a sziklevelek lyuggatásával – A szerző felvétele

Másik tipikus őszi kártevő a repcedarázs álhernyója. Megjelenésére szintén a száraz, meleg őszökön kell számítani. Az imágók az éppen kikelt levelekbe helyezik tojásaikat. Kezdetben hernyói karéjozó rágását figyelhetjük meg a zöld növényi részeken, de akár tarrágásra is képesek. A védekezés ellenük egyszerű, mert hatásosak ellenük is a földibolhák ellen használatos piretroid hatóanyagú készítmények. Így egy kezeléssel két kártevő ellen is tudunk védekezni.

A nagy repcebolha imágói ősszel a levelek lyuggatásával okoznak károkat. A lárvák az alsó levelek nyelében furkálnak ősszel. Kora tavasszal a szárba húzódnak, és ott járatokat rágnak. Ennek következményeképp a fertőzött levelek elsárgulnak.

A kis káposztalégy lárváinak károsítására szintén számíthatunk az ősz folyamán. A lárvák eleinte a repce gyökérnyaki részén rágnak, majd később a gyökérbe is berágják magukat. Kártételének nyomai erős, jól fejlett állományban csak ritkán láthatóak. A növekedésben visszamaradt, fakó vagy kékes-lilás elszíneződésű növények árulkodhatnak jelenlétéről, melyek a tél folyamán ki is pusztulhatnak.

Mely betegségekre figyeljünk az ősz folyamán?

A repcének a talajba kerülve azonnal veszélyes kórokozók sokaságával kell megküzdenie. A csírakori betegségeinek kialakulását, mint a fuzáriumos betegség (Fusarium spp.), a rizoktóniás csírapusztulás (Rhizoctonia solani), alternáriás csírapusztulás (Alternariai spp.) és a gyökérfekély (Phytium deparianum), a vetőmag csávázásával előzhetjük meg.

Az első gombaölő szeres állománykezelés 2-4-6 leveles kortól, általában a regulátorok együttes használatával történik. Pontos idejét a fóma (Phoma lingam) megjelenése határozza meg. A fóma terjedésének az enyhe párás időszakok kedveznek, nagy hőingadozással. Tünetei már ősszel megjelennek sárguló kerek foltok formájában a kelő repcén. A fertőzött növények kifagynak, elpusztulnak. Megelőző jelleggel védekezhetünk a betegség ellen.

A szklerotíniás vagy fehérpenészes rothadás (Slerotinia Sclerotiorum) a repce egyik legsúlyosabb betegsége. Ellene már fentebb említett agrotechnikai módszer (4-5 éves vetésforgó) betartásával is javasolt védekeznünk. Nagymértékű fertőzöttségre csapadékos, fülledt meleg időjárás esetén számíthatunk. A tünetek először a hónaljakban az elágazások tövénél jelentkeznek. A száron szürkésbarna, tojás alakú, hosszúkás foltok keletkeznek. A szár belsejében később fehér színű micéliumok között fekete színű foltok, azaz 5-10 mm nagyságú szkleróciumok képződnek, mely alapján megbízhatóan beazonosíthatjuk a betegséget.

A repceperonoszpóra (Peronospora parasitica) oospórával telel át a fertőzött növényi maradványokon. A tavaszi fertőzéseket pedig a kórokozó repcén áttelelt micéliumai és konídiumai indítják el. Kártételét már ősszel megkezdi, hűvös és csapadékos időjárás esetén. A tünetek a leveleken kivilágosodó sárgásbarna foltokként jelentkeznek, a fonákon fehér penészgyeppel. A fungicides kezelést a súlyosabb őszi fertőzés teheti indokolttá. Egyéb agrotechnikai rendszabályok betartásával, mint a megfelelő nitrogénellátás, mérsékelhetjük a fertőzéseket.

A repcemozaik vírus (kórokozó: cucumber mosaic Cucumovirus) a rovarvektorok segítségével terjed és kerül be a növényekbe az ősz folyamán. Vektorai a levéltetvek, melyek szívogatásuk során viszik át egyik növényről a másikra a fertőzést. A fertőzött növényeken tavasszal jellegzetes mozaikfoltosság lép fel. Az áttelelt növények deformálódnak és a fejlődésben visszamaradnak. A vektorok gyérítésével és az állomány gyommentesen tartásával mérsékelhetjük a betegség terjedését.

Ne feledkezzünk meg a rágcsálókról sem!

Aszályos időszakokban számíthatunk a mezei pocok (Microtus arvalis) felszaporodására.

Aszályos időszakokban számíthatunk a mezei pocok felszaporodására – fotó: Shutterstock

Az állatok az ősz során betelepülnek a repcetáblákba, mely bőséges táplálékot biztosít számukra. Ha az őszi területbejáráskor 1-2 db lakott járatot számolunk, 100 négyzetméteren védekeznünk kell!

A repcetermesztés meghatározó eleme a sikeres áttelelés, melynek feltétele, hogy megfelelő tőszámú és fejlettségű növényállományt érjen a tél. Így minden egyes őszi beavatkozásunk ezt kell hogy szolgálja!