Egykor csak állami cégek használhatták, ma pedig veterán gyűjtők vadásznak rá Európa-szerte. A keletnémet gyártású Wartburg Trans története egy tipikus „a semmiből lett kincs” sztori, amely jól mutatja, hogy a rendszerváltás előtti ipari igénytermékekből miként lett kultikus tárgy – sokszor milliókat érő gyűjtői darab.

A hetvenes–nyolcvanas évek KGST-piacain ritkaságszámba mentek a kisméretű, platós áruszállítók – különösen a magánszemélyek számára. A Wartburg Trans modell a kor egyik tipikus kompromisszuma volt: személyautó-alapokon nyugvó haszonjármű, amelynek első fele a Wartburg 353 limuzinból származott, hátul pedig praktikus, nyitott raktér kapott helyet.

A Trans ugyan több rakfelületet kínált, mint a kombi Tourist, ám kompaktabb és személyautósabb volt, mint a durvább Barkas platók. A szögletes sárvédőkkel és lenyitható hátfallal ellátott hátsó rész szokatlan megjelenést kölcsönzött a járműnek, és bár sokáig csak szövetkezetek, vállalatok használhatták, a rendszerváltás után végre a magánszemélyek is hozzáférhettek.

A ritkaság ára: több millió forint egy felújított Transért

A kétütemű változatokból ugyan készült néhány ezer példány (megközelítőleg 5000 darab), de ezek nagy része az évek során elhasználódott. Az igazi különlegesség azonban az 1989 és 1991 között gyártott 1.3-as, négyütemű motorral szerelt Trans, amelyből mindössze 920 darab készült.

Ezek már Volkswagen-licencű motort, szélesített futóművet, új dizájnt és modern műszerfalat kaptak – valódi kuriózummá váltak a keleti blokk haszonjárművei között. Nem véletlen, hogy egy-egy hibátlan példány ára ma elérheti a 17–25 ezer eurót, azaz átszámítva akár 10 millió forintot is!


Miért ilyen népszerű a nyugati gyűjtők körében?

Egyrészt a ritkaság, másrészt a használhatóság teszi értékessé. A Trans alvázkeretes felépítése lehetővé tette, hogy komolyabb terhelést is elviseljen anélkül, hogy a karosszéria deformálódna. A raktér mérete 2,1 m³, a terhelhetőség 440 kg, a vezetőfülke pedig személyautós kényelmet kínált.

A Trans konstrukciója ráadásul lehetőséget adott arra, hogy munkaeszközként is helytálljon, miközben kultikus külsőt és retró nosztalgiát sugárzott – ez a kombináció pedig ma is sokak szívét megdobogtatja.

A magyar kapcsolat

A 1.3-as Transok fő exportpiaca éppen Magyarország volt. Itt került sor az első hazai példányok forgalomba helyezésére is, az Autó-Motor 1990-es lapszáma szerint az első regisztrált jármű YH 58-61 rendszámmal futott. A modell története tehát nemcsak német, hanem hazai veterános körökben is kiemelkedő jelentőségű.

Forrás: Magyar Nemzet

Indexkép: Shutterstock