A modern szőlőtermesztésben egyre nagyobb figyelmet kap a fenntartható talajművelés kérdése, különösen az olyan extrém időjárási körülmények között, ahol a vízmegtartás kulcskérdés. A HUN-REN ATK Talajtani Intézet kutatói egy Balaton-felvidéki szőlőültetvényen vizsgálták, milyen hatással van a takarónövényes sorközművelésre való áttérés a talajnedvességre és a szőlő fejlődésére.



A három évig tartó kísérlet során két különböző sorközművelési gyakorlatot hasonlítottak össze. Az egyik kezelési sorban az első évben hagyományos tárcsázást alkalmaztak, majd a második évben már takarónövényt is vetettek a tárcsázás után, míg a harmadik évben már csak a visszanövő takarónövény biztosította a borítást, tárcsázás nélkül. A másik, kontrollként szolgáló kezelési mód az állandó fűborítás volt.

A kutatók rendszeres talajnedvesség-méréseket végeztek 15 és 40 cm-es mélységben, valamint elemzéseket készítettek a talaj fizikai és kémiai paramétereiről (például nitrogéntartalom, pH), illetve növényi jellemzőket is vizsgáltak. A vizsgálat eredményei világos különbségeket mutattak.



A takarónövénnyel borított sorközökben szignifikánsan magasabb talajnedvességet mértek mindkét vizsgált mélységben, mint a folyamatosan fűborított kontrollterületeken. Ez különösen a második évben mutatkozott meg, amikor a takarónövények újonnan kerültek be a rendszerbe, kombinálva a korábbi talajlazító hatással. A harmadik évben – amikor már nem történt tárcsázás – a felső talajréteg nedvességtartalma csökkent ugyan, de a szőlő növekedését ez nem befolyásolta negatívan.

A kutatás arra is rávilágított, hogy a növényi fejlődés és a talajparaméterek között mérsékelt összefüggés figyelhető meg. Az adatok szerint a talaj nitrogéntartalma, pH-értéke és nedvessége befolyásolta ugyan a növények állapotát, de nem kizárólagosan ezek határozták meg a fejlődést.



A harmadik évben alkalmazott kizárólagos takarónövény-borítás ugyan visszafogta a felszíni talajréteg nedvességtartalmát, mégis kedvező környezetet teremtett a szőlő számára, valószínűleg a talajszerkezet javulásának és a mikroklíma változásának köszönhetően.

Ez a kutatás fontos tanulságokkal szolgál a szőlőültetvényekben alkalmazott talajművelési gyakorlatokkal kapcsolatban: a takarónövények nemcsak a talajvédelmet és a biodiverzitást segíthetik elő, hanem a vízmegtartás és a szőlő fejlődése szempontjából is előnyösek lehetnek – jól megválasztott és alkalmazott módon.

Forrás és indexkép: HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont Facebook-oldala