Az állattenyésztési élelmiszerláncban tevékenykedő, hasonló gondolkodású uniós partnerekből álló „Európai Állattenyésztés Hangja" elnevezésű csoport újabb kommunikációs anyagában az AVEC által megrendelt, a „European Chicken Commitment" (ECC) kezdeményezés költségeiről és az Európai Unió baromfihús-előállítási rendszerére gyakorolt gazdasági és környezeti hatásairól készített új tanulmány főbb megállapításait teszi közzé - írta meg az Állattenyésztők.

A szövetség nemrég egy új tanulmányt tett közzé, ebben a bojlercsirkékre vonatkozó magasabb szintű jóléti előírásokhoz tartozó ECC kezdeményezés bevezetésének többletköltségeit, valamint következményeit vizsgálja Európa-szerte.

Cél az állatok jólétének javítása

Több európai vállalat már aláírta a kezdeményezést, az állatjóléti civil szervezetek által támogatott szabványkeretet, aminek fő célja, hogy javítsák az állatok jólétét. Ehhez viszont az kell, hogy ezek a cégek 2026-ig a baromfihús ellátási láncuk 100 százalékában minden követelmények eleget tegyenek, legyen az friss, fagyasztott, vagy éppen feldolgozott hús. Mindezt úgy, hogy lassabb növekedésű és alacsonyabb állománysűrűségű fajtákat alkalmazzanak, ami 60 grammos napi növekedési ütemet jelent. Fontos lenne még a természetes fény biztosítása, illetve a környezetgazdagító eszközök alkalmazása.

Mit várhatunk a teljes átállástól?

A kötelezettségvállalások teljesítésének előrehaladtával a vállalások környezeti és a csirkehústermelésre gyakorolt hatásaival kapcsolatos alapvető kérdések továbbra is megválaszolatlanok maradtak. Ennek érdekében az AVEC megbízást adott az említett tanulmány elvégzésére, amely a jelenlegi EU-s csirkehús-termelési módról az ECC-szabványokra való teljes átállás lehetséges következményeit vizsgálta.

Az eredményeket májusban mutatták be:

"Ennek a tanulmánynak az egyedisége abban rejlik, hogy a hangsúlyt a hús kilogrammonkénti költségének kiszámítására helyezték, ellentétben a korábbi kutatásokkal, amelyek kizárólag az élő állatokra vagy az élősúlyra vonatkozó következményekre összpontosítottak, ami nem tükrözi pontosan a piaci realitásokat, mivel mi húst, nem pedig élő állatokat értékesítünk"

– nyilatkozta Birthe Steenberg, az AVEC főtitkára. Jason Gittins, az ADAS állattenyésztésért felelős műszaki igazgatója hozzátette:

"A standard és az ECC-előállítási módok közötti húshozambeli különbségek miatt a korábbi tanulmányok gyakran alábecsülték az ECC-szabványokra való áttérés valódi hatását".


Megállapították, hogy a teljes átállás 37,5 százalékos termelési többletköltséget eredményezne húskilogrammonként. A vízfogyasztás több mint 35 százalékkal növekedne, amely évi 12,44 millió köbmétert jelent. Emellett 35 százaléknál is több takarmányra lenne szükség, amely 7,3 millió tonna takarmánymennyiségnek felel meg.

Másik fontos adat, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása 24 százalékkal növekedne, az előállított hús mennyisége pedig 44 százalékkal csökkenne jelenleg alkalmazott termelési módszerekhez képest. A termelési szint fenntartásához tehát 9592 új baromfiistálló létesítésére lenne szükség, ami 8,24 milliárd euróba kerülne.

Egyenes út az árak növekedéséhez?

Az AVEC elnöke, Gert-Jan Oplaat kiemelte a fogyasztói választás és a tájékozott döntéshozatal fontosságát:

"Míg az ECC célja az állatjólét javítása, alapvető fontosságú azt felismerni, hogy ezek a fejlesztések jelentős gazdasági és környezeti következményekkel járnak. Annak tudatában, hogy az előrejelzések szerint a baromfihús-fogyasztás az EU-ban az elkövetkező tíz évben növekedni fog, a fogyasztók számára biztosítani kell a választás lehetőségét. Tehát azon fogyasztók számára, akik magasabb állatjóléti szint mellett előállított termékeket szeretnének vásárolni biztosítani kell, hogy ezt megtehessék, de a standard, megfizethető lehetőségeknek továbbra is elérhetőnek kell maradniuk a fogyasztók számára".

A teljes átállás 37,5 százalékos termelési többletköltséget eredményezne - fotó: pexels.com

Megerősíti, hogy az EU baromfiágazata elkötelezett az állatjólét folyamatos javítása mellett. Egyensúlyban szeretnék tartani a gazdasági és a környezeti fenntarthatóságot.

"A fenntarthatóság három pillére között érzékeny egyensúlyt kell teremteni és bár az állatjólét javítása kiemelkedő fontosságú, a gazdasági és környezeti hatásokat is figyelembe kell venni"

– zárja gondolatait Birthe Steenberg.

Az EU elkötelezett amellett, hogy a világ legszigorúbb előírásai szerint előállított, kiváló minőségű, hozzáférhető csirkehúst állítson elő.